A beteg

Hetekig vizsgálták, mitől eshetett össze ez a makkegészséges ember egyik pillanatról a másikra. Az orvostudomány azonban tehetetlennek bizonyult. Miután teste minden pontján hirtelen, éles nyilallások törtek rá a nap legkülönbözőbb pillanataiban, sőt egy ízben orvosoknak kellett eltávolítani egy kólásflakont az alsó feléből – a semmiből jelent meg, szétszakította a nadrágját és komoly sérülést is okozott –, a család kerített egy látnokot, aki először kifizettette a tiszteletdíját, aztán kért egy pohár kólát. De két és fél literes, nagy, bontatlan palackból. És elkérte a beteg fiának elég drága mobiltelefonját.
  – Csak tegye ide az asztalra. A poharat is. Köszönöm.
  Ezzel a látnok lecsavarta a kóla kupakját, és hozzálátott, hogy töltsön a pohárba. A kóla hirtelen kilövellt a palackból, rá a mobilra, a beteg pedig felordított fájdalmában. A beteg fia is, de dühében.
  – Látják? – mutatta a látnok. – A bal kezemre támasztom a palackot a szája fölötti széles részen, a jobb kezemmel pedig megemelem, hogy tölthessek. De ez a puha anyagú pillepalack ilyenkor gyakran, hirtelen behorpad, és ettől egy-két deci is kiömölhet, túl a poháron, a lendület miatt.
  Beszéd közben demonstrálta, és újra leöntötte a beteg fiának mobilját. A beteg jajgatott.
  – Ilyenkor elázhat az asztalon és a közelében bármi, méghozzá nehezen kimosható, sötét színű, ragadós lével. Azért, mert a palack a súly alatt egykettőre behorpad. Ilyen palackokat naponta milliószámra bontanak föl a világon, ön még szerencsésnek mondhatja magát, ha csak egy töredéküket érzi. Amikor egy-két utcányi közelségben horpad be egy palack és öntenek le egy asztalt, akkor ön érzi, amit önnek, a pillepalack tervezőjének kívánnak. Ne fáradjanak, kitalálok…
  Míg a látnok kisétált, a beteg háta mögül a semmiből előrepült egy teli kóláspalack, és fejbe vágta.

»»»»»»