Éppen írtam egy kommentet ide, amiben említettem a nácik behelyettesítősdijét. Hát tessék, itt a következő példa rá. Undorítónak tartom, hogy a holokausztról írjanak a Délmagyaron, ahol nincs moderálás vagy csak névleges, és szinte szabad folyást kap az uszítás.
Behelyettesítősdivel kezdi a második hozzászóló, sevenof9, aki egyébként egy elég merev gondolkodású, de formálható jellemű hölgy nevét bitorolja. Ő behelyettesíti a holokausztot a tatárjárással, a török megszállással, az ötvenhatos kivégzésekkel és az arabok amerikaiak általi irtásával. Aztán jön két hozzászólás Palesztínáról, Hirosimáról és Nagaszakiról stb. A harmincnyolcadik hozzászóló jót élvezkedik Izrael bűnein, és így tovább.
A behelyettesítősdi úgy működik, hogy az egyenlőség nevében szót emelnek a hitleráj által a zsidók ellen elkövetett népirtás (a továbbiakban: soá) bármely említése ellen, merthogy annyi rengeteg népirtás volt és van, és micsoda dolog, hogy a soá untalan emlegetése elhomályosítja a tényt, hogy a többi népirtás is népirtás. Valójában azonban a cél az, hogy a többi segítségével homályosítsák el a soát. Ha sikerül az emberiségben elültetni a gondolatot, hogy egy lövöldözés, amiben meghal ötszáz ember, pont ugyanolyan dolog, mint hatmillió ember tervszerű legyilkolása erre a célra létrehozott ipari komplexumokban, akkor lélektanilag sokkal könnyebb dolguk lesz azoknak, akik a második soát hivatottak előkészíteni.
A behelyettesítősdi kiegészítő módszere a számolósdi. Egyrészt nekilátnak a hatmilliót lecsökkenteni, amennyire csak lehet, mert minél kisebb a szám, annál kisebb – azt hiszik – a dolog súlya. Másrészt nekilátnak olyan eseményeket keresni, ahol a lehető legnagyobb volt az áldozatok száma, de a felelősök – azt hiszik – nem voltak nácik. Nagyon fontos, hogy ne legyenek nácik.
A két azthisziket magyarázzuk meg. Az áldozatok számának semmi köze ahhoz, hogy embertömegek legyilkolására hatalmas gyárakat építeni milyen foka az aljasságnak – ez idáig még senkinek se sikerült megfogalmazni, hogy milyen szinten kell ehhez elaljasulni. A módszer és a mögötte levő mentalitás az, ami a soát megkülönbözteti az összes egyéb népirtástól, nem pedig az áldozatok száma. Ha a halálgyárak csak 1945 májusára épültek volna föl, akkor csak néhány tízezer embert ölnek meg bennük, de attól nem lettek volna kevésbé aljasok. Készséggel elhiszem, hogy a holodomornak volt annyi áldozata, mint a soának, akár még több is. Azt is elhiszem, hogy Sztálinnak kifejezett óhaja volt, hogy több millió ukrán pusztuljon el. Készséggel aláírom, hogy a holodomor aljas népirtás volt, és mindenkit, aki tevőleg részt vett benne, bíróság elé kellett volna állítani a legsúlyosabb bűnért, amit ember elkövethet.
De a módszerben mégis van különbség. Sztálin elkoboztatott minden élelmiszert és hagyta, hogy az emberek éhen haljanak. Hitler húsz évig ordította, hogy a zsidókat ki kell irtani, belehajszolta az országot egy világháborúba elsősorban azért, hogy a zsidókat összeszedethesse és kiirtathassa, és iszonyatos méretű apparátust hozott létre erre a célra. Gátlástalan gyilkológéppé kondicionált legalább másfélmillió embert, akik büszkék voltak arra, hogy parancsra megölik apjukat-anyjukat is. Ez az, ami a soát megkülönbözteti a holodomortól és minden más népirtástól: az elaljasulás végtelen foka. Ha a holodomorban részt vevő pribékeket bíróság elé állítják, alighanem azzal védekeznek, hogy ők csak begyűjtötték az élelmet, nem öltek meg senkit, ők azt hitték, hogy majd jön a parancs, hogy osszák ki egyenlően. Ők jóhiszeműek voltak, tisztelt bíróság. De azzal egyetlen SS sem védekezhetett, hogy ők azt hitték, hogy amit csinálnak, az nem okozza emberek halálát. Ők nem állíthatták be magukat jóhiszeműnek.
Volt még egy azthiszik az imént. A náciknak iszonyú fontos, hogy kimutassanak eseteket, amikor más ideológia követői gyilkoltak. Legjobban a kommunisták gyilkosságait szeretik, mert ők az örök ősellenség, és jólesik, májhizlaló dolog, ha az ő gyilkosságaikkal vethetnek leplet a sajátjaikra. Csak hát ez nem működik, mert a kommunizmus ugyanolyan nácizmus, csak a faji ideológia hiányzik belőle. Sztálin és Hitler között az volt a különbség, hogy Hitler mindennél fontosabbnak tartotta a zsidómentes Európa megteremtését, a lágerekbe tartó vonatok elsőbbséget kaptak a frontokra tartó csapatszállítók előtt – Sztálin meg rendszeresen kiadott ugyan parancsokat tömeggyilkosságokra, de nem volt olyan vadul gyűlölt ellensége, akiket még azon az áron is el akart volna pusztítani, hogy elvesztik a háborút. Meg ugye az egyiknek horogkeresztje volt, a másiknak ötágú csillaga. De ettől még pontosan ugyanolyan fasiszta volt mind a kettő.
Az említett Délmagyar-cikk negyvenhetedik hozzászólója belinkel egy képsort, ahol egymás mellett szerepelnek pontosan ugyanolyan képek a holokausztról és a gázai holokausztról. Hatásos, de félek, hogy félrevezető. Ugyanis a képek azt nem mutatják, hogy ami rajtuk van, miért történt. A gázai holokauszt igazságtalanság. Csakhogy egy igazságtalanság nem változtat rendes dologgá egy másik igazságtalanságot. A nácik legnagyobb öröme, ha azt mondogathatják, hogy a zsidók is, a zsidók is, a zsidók iiiiis! Jobban szeretik, mint a kefélést. Csodálatos élvezet. Csak hát ahhoz, hogy ez működjön, nácinak kell lenni. A náci gondolkodásban „mi” mind egyéniségek vagyunk, „ők” viszont testületileg egyformák. Ami érdekes dolog, hiszen éppen ők masíroznak egy ütemre, egyforma ruhában, egyforma gondolatokkal. Ha az izraeli kormány bántja a palesztinokat, akkor az összes zsidó bántja a palesztinokat, Alaszkától Indiáig, testületileg. Lásd zsidó világ-összeesküvés. Annyira fontos, hogy kollektív bűnössé kiálthassanak ki minden zsidót, hogy képesek szeretni a palesztinokat, holott ugye egyáltalán nem árják.
A behelyettesítősdi náci ideológia. Méghozzá abból is a veszélyes fajta.