2016

Általában az év utolsó napjaiban írok cikket arról, hogy alakult az az év és mit tervezek a következőre. Most kivételesen már december tizedikén elkezdtem – jó okom van rá. Ennek a napnak az évfordulójára minden évben visszagondoltam harminc éven át, s még sokkal gyakrabban arra a találkozásra 1985-ben. Sok minden lett abból az estéből, amikor egy kislány és egy fiú olyan jót beszélgetett; sok-sok nagyszerű dolog, s végül egy sor óriási kudarc, szomorúság. De ebből is lett valami, az a terv, ami szeptember óta meghatározza az életemet. part_keresek, családot alapítok.
  Nem azért, hogy pótoljam azokat, akiket elvesztettem. Elvesztettem? Sosem voltak az enyémek. Megpróbáltuk, de nem sikerült. Nem őket akarom pótolni, hanem igazi életet akarok, ahhoz pedig kell egy társ és egy gyerek. Kriszt sem akarom pótolni. Senkit sem lehet és nem is kell, bárki lesz is negyedik párom, önmagáért fogom szeretni, nem azért, mert bármiben hasonlít vagy nem hasonlít az előzőek valamelyikére.
  Ez az év a szerelmen kívül a betegségről szólt, az első felében csak beteg voltam egy óvatlan mozdulat miatt – az év elején fölkaptam egy pohár kólát és már félig kiittam, amikor megszólalt Helló Kitty Tündérke: „Az az enyém!”, de hát a baciknak akkor már mindegy volt –, a második felében viszont sorra gyűjtöttem be szebbnél szebb betegségeket és elváltozásokat, amik nagy részébe simán bele lehet halni. Az, hogy mégis itt vagyok és tele vagyok a jövőre, méghozzá távoli jövőre vonatkozó tervekkel, az EMMA-keveréknek tulajdonítható (elszántság, makacsság, mázli, akaraterő). Persze elég komoly változás, hogy én, aki néha évekig egy szem gyógyszert nem vettem be, most nyolcfélét szedek, plusz szükség esetére még egyszer annyi van a dobozomban, külön kis házipatikát kellett létesítenem. S még vagy egy tucat különbözőt tömtek-nyomtak belém kórházakban.
  Ez van. Nem fiatalodunk. Ezért kell felépítenem az életemet újra, mert már csak negyven évre tervezhetek.
  Kissyék, köszönik, jól vannak, a 24. részt aránytalanul sokáig tartott megírni, a fent leírtak miatt, de elkészült. A másik regény egy fájdalmas kudarc, de talán nem végleges.
  Sokféle további terv is fut, azazhogy hát lassan döcög, de haladnak. Egyikük a nyelvtanítással függ össze, próbálok minél több cikket írni e tárgyban, már van egy oldal, ahol össze vannak gyűjtve. Egy másik ötlet, aminek technikailag még nem egészen tudom a módját, hogy több lenne a kétnyelvű cikk, főleg azok, amiknek külföldi vonatkozása is van, meglennének angolul is, és a kettő hivatkozna egymásra. A technikai része az, hogy a kettő közötti kapcsolat megteremtésével minél kevesebbet kelljen bíbelődnöm. Most végigpörgettem pár oldalnyit a blogból, csak néhány olyan cikk van, ami annyira magyar tárgyú, hogy a külföldi olvasókat nem érdekelheti.
  Az ilyen év végi összefoglaló cikkek végén néhány korábbi esetben Krisz arcképe állt, de a hozzá kötő szálak nagy részét eltéptem. Ha néhány hónappal ezelőtt írom ezt a cikket, egy másik arc lenne itt, de most már az se lesz. Egy harmadik lehetne a legesélyesebb, de azt az arcképet egyszer már föltettem valahova, és olyan büntetést kaptam érte, amit még soha semmiért, hát ő se kerülhet ide.
  De gondolva van.

»»»»»»