2005 nekünk kétségkívül a változások éve volt. Fontos változtatást hajtottunk végre családi életünkben. Megvettük a kocsinkat, ezzel függetlenítve magunkat és eltörölve a szabad mozgásunk előtt álló legnagyobb akadályt. Leszámoltunk a fogyatékosmozgalommal kapcsolatban még bennünk levő illúziók maradékával.
Ugyanakkor tény, hogy még csak épp hogy elindultunk. Kocsink van ugyan, de rámpánk még nincs hozzá, s a fogyatékosmozgalom helyett sem hoztunk még létre semmilyen alternatívát. Az elsőt mindenképpen el kell intéznünk jövőre, a második még erősen kérdéses.
A magam részéről az év sikerének a kocsivásárláson kívül a Sara Royce-ot tekintem, amin idén kezdtem dolgozni, és nagyon sokat haladtam vele; bár végleges terjedelméről még sejtelmem sincs, nem tartom kizártnak, hogy jövőre megjelenésközeli állapotba jut.
Az év kudarca egyrészt a Hyperion, amit már januárban publikálni szerettem volna, ehhez képest még most sincs kész; nem kis részben a Sara Royce vette el az energiát. Másrészt pedig a Fogyatékosok Pártja, amivel sajnos egy újabb, megítélésem szerint minden eddiginél veszélyesebb karrierista szabadította rá magát a fogyatékosokra és nem elhanyagolható körülmény, hogy az épekre is. A történtekre visszanézve azt látom: minden tőlünk telhetőt megtettünk, hogy a párt ne váljék újabb vérszívó élősdivé; nem rajtunk múlt, ha mégis az lesz.
Sok tennivalót látok magunk előtt az újévre. Mindenekelőtt meg kell csinálnunk a rámpát, ami tavasszal égetően fontossá fog válni; és folytatnunk kell mindennapi életünk akadálymentesítését, amiben idén is tettünk lépéseket, bár a pénzhiány miatt nem nagyokat.
Mindenképpen be kívánom fejezni a Hyperiont, és persze a Sara Royce-nak is haladnia kell. Egy-két ismeretterjesztő könyv is jórészt pihent a pártalapítási munka és a Sara Royce miatt; szeretném rendezni helyzetüket, és továbbiakról is vannak elképzelések. Tavasz óta nem haladt a Return sem, aminek nem örülök.
Jövőre pontot kell tennünk két régóta húzódó történet végére: a családi birtok miatti kínszenvedésre és Krisz két éve tönkretett kocsijának javíttatására, a szükség szerinti kényszerítő eszközök alkalmazásával.
Ami a fogyatékosmozgalmat illeti, talán el lehet indítani valamit, amit egy évvel ezelőtt a párt miatt félretettünk; még kutatom, hogy a párt léte nem teszi-e az ötletet idejétmúlttá vagy megvalósíthatatlanná. Magát a pártot nyilván nem a mi feladatunk lesz a törvényes működés útjára terelni, de minden tőlem telhetőt szeretnék megtenni ez ügyben. A mostani helyzetet tekintve ez nem lesz valami sok.
Sok mindent szeretnék fejleszteni a blogon, aminek mint első betiltott művemnek igencsak megnőtt az értéke. A bejegyzéseket szeretném kategóriákba sorolni, hogy az olvasó könnyebben eligazodjék. Ideje csinálni keresőfunkciót is; most már van benne akkora szövegmennyiség, hogy értelme legyen. A Dumálót mint fölöslegeset megszüntetem; arra voltam kíváncsi, tudok-e írni ilyet, a kíváncsiságomat kielégítettem, a funkciót alig használták, nem kell.
A birtok egészére vonatkozóan két nagy adósságom van, a látogatottsági statisztika és a két évvel ezelőtt „hamarosanra” ígért grafikus verzió. Sajnos fogalmam sincs, mikor lesz időm és energiám, hogy foglalkozzam ezekkel.
Ígértünk egy archívumot a Fogyatékosok Pártja létrejöttének történetéről; folynak a munkálatok, de az anyag elég nagy, és egyelőre a karácsonyi előkészületek elvették tőle az időt. Bízom benne, hogy a választásokig ha mindent nem is, de valamit el tudunk mondani a polgároknak a pártról.
A többit meg majd meglátjuk menet közben. BÚÉK!