@t[Reggel a piacon]~~META:date created = 2018.10.15., 11:06~~

{{@l=Llan\-fair\-pwll\-gwyn\-gyll\-go\-ge\-ry\-chwyrnd\-ro\-bwll\-llan\-ty\-si\-lio\-go\-go\-goch@}}Géza és @l a zöldséges kofák standjai felől érkezett a piacra. Géza üdvözölte Mari nénit és megszemlélte a krumplit, retket, káposztát. @l ezalatt a dinnyét szaglászta.
– Nahát, mérnök úr, hetek óta nem láttam. Ez a maga kiskutyája? Milyen szép kutya. Szagolgassál csak, lelkem, de hát nincs itt neked való. Hogy hívják?
– @l – felelte Géza.
Mari néni meglepve nézett rá.
– Már hogy a kutyát?
Géza bólintott. Mari néni összecsapta a kezét.
– Hát hogy jutott eszébe ezt a szép kiskutyát @l`nak elnevezni?
– Walesben jártam, ott vettem.
Mari néni odaszólt a szomszéd kofának, egy hasonlóan terebélyes, sokszoknyás asszonyságnak.
– Nézze már, Juliskám, milyen szép kiskutyája van a mérnök úrnak!
Juliska néni rámosolygott @l`ra, cuppogott neki.
– Milyen szép kiskutya, csakugyan. Várj csak, a Juliska néni hozott magával kolbászt! Hogy hívnak, lelkem kutya?
– @l`nak nevezte el a mérnök úr – felelte Mari néni.
Juliska néni fölnézett a szatyorból, amiben az uzsonnáját tartotta.
– @l? Hát micsoda kutyanév az, hogy @l? Hát az egy város!
– Igen, ott vettem – magyarázta Géza.
Juliska néni bólintott, kihalászta és kicsomagolta a kolbászt, és odanyújtotta @l`nak, aki egy falásra elnyelte és farkcsóválva kért még.
– Hát sajnos nincsen több, kis @l – simogatta meg Juliska néni –, de meglásd, hoz neked a Juliska néni holnap is. Ugye eljön holnap is, mérnök úr? A kis @l`hal?
– Hogyne, és veszek magától karfiolt.
– Karfiolt, na hiszen – Juliska néni már mérte is –, attól ugyan @l`nak fölkopik az álla. A henteseknél már jobban fogod érezni magad, @l, meglásd. Köszönöm, mérnök úr. Isten megáldja.
– Viszlát – köszönt el Mari néni is –, szervusz, @l, gyere el holnap is!

@blogf[kutya Llanfairpwllgwyngyllgogerychwyrndrobwllllantysiliogogogoch irodalom]