@t[Pieaugušajiem?]~~META:date created = 2016.12.16., 01:38~~

Így mondják lettül: „Felnőtteknek?” Ezt a tündérszép szót Sandris Vanzovičs használja a //Vakar,// vagyis //Este// hasábjain, azt [[http://nra.lv/izklaide/muzika/194349-recenzija-nando-mamma-mani-apedis.htm|tudakolva,]] hogy kiknek is szól a NANDO első lemeze. Felnőtteknek? Ahhoz túlságosan gyerekes. Gyerekeknek? Nem igazán gyerekzene. A tinik viszont mást hallgatnak. Szerinte ez a lemez Jānis Ķirsisnek, Rūta Dūdumának, az öt lány szüleinek és osztálytársainak szól – Guntars Račsot még ki is hagyta.
Hát nem. Én nem azért fogom [[http://www.prostudiomasters.com/album/page/11019|megvenni,]] hogy egy darabbal növeljem az eladási statisztikát és Vanzovičs lássa, hogy bizony megveszik, méghozzá négy országgal távolabb is – mit tudom én, hogy a forgalmazó közzétesz-e ilyen adatokat és azokat ő megnézi-e. Nem is érdekel. A lemez viszont igen.
Szóval hogy kiknek szól a lemez, pieaugušajiem, bērniem vagy tīneidžeriem? Rossz a kérdés. Létezik csak felnőtteknek szóló zene, bár én gyerekkoromban is szerettem Cseh Tamást. Létezik gyerekeknek szóló zene, bár az óvodás dalocskákat felnőttek énekelgetik a gyerekeknek. És nyilván van zene tiniknek, bár a Hafananára is lelkesen táncol egy pöttöm kislány a //Kamaszszerelem//ben, a nagypapa rosszallása mellett. Ott bukik el a dolog, hogy felnőtt fejjel nemigen vesszük kézbe a Brumi-könyveket vagy más óvodás, kisiskolás kori olvasmányunkat, de a gyerekkori zenéinket biza felnőtt fejjel is szívesen hallgatjuk. És még csak az se kritérium, hogy egy-egy nemzedéknek lenne meg a saját zenéje, mert az lehet, hogy nem hallgatom olyan lelkesen (ki nem állhatom) a magyar nótát, amit a dédim állandóan reklamált, hogy bármi más helyett miért nem az van a tévében, mert viszont a //Jézus Krisztus szupersztár//nak azért tudom minden hangját betéve, mert sokat ment lemezről, amikor kicsi voltam, a szüleim hallgatták – és ma is szeretem, tehát két generáción át minimum kitart.
Vannak örökzöld zenék, Bach, Pachelbel négyszáz éve nem került le a slágerlistáról.
Nem a naptárban kell keresni a választ arra, kiknek szól a //Mamma mani apēdīs.// Azoknak, akiknek tetszik. Akár a zene, akár a szöveg, akár mindkettő. (Öt számot ismerek a tizenkettőből, mind lettül van, tehát a szöveg csak a belföldi hallgatóságnak szól.) Eddigi munkásságuk is a legkülönbözőbb embereknek szólt, kizárt dolog, hogy a //Traucējums// és az Ieva-polka ugyanazokat az embereket vonzza, engem sem érdekel ez a két szám önmagában, engem ők érdekelnek, az öt-hat lett kislány, akik ilyen szépen dalolnak.
Hogy ki ad tizenkét eurót a lemezért, az egészen más kérdés. Az azért pénz, kétségtelenül. Dūduma, Ķirsis, Račs és a lányok szülei nyilván nem vesznek a saját lemezükből, és az osztálytársak közül is aki igazán jóban van velük, alighanem kap egy példányt. Tehát a kiadó forgalma szempontjából ők a legkevésbé se közönség. (És ha az öt lány öt különböző osztályba jár, az is legfeljebb százötven osztálytárs, nem tétel egy lemezkiadónak.) Tizenkét eurót, ami régi pénzben majdnem nyolc lats, a rajongók fognak elkölteni, de vannak tippjeim, hogy hány rajongója lehet az együttesnek; a Facebookon e pillanatban 410 lájkolójuk van, köztük nyilván a rokonok és barátok, és a maradéknak is a többsége nem fog venni a lemezből. Nem azért kellett megcsinálni a lemezt, mert most majd milliószámra fogják eladni és nemzetközi turnéra indulhatnak – később nincs kizárva, de még nem most lesz. Azért kellett a lemez, mert még nem volt nekik, és volt tizenkét daluk, amik lemezre kívánkoztak. Ez bőven elég ok rá.
Ha nem hozza vissza a költségeket, az persze gond. De Edison se a legelső találmányával lett milliomos.
Tavaly az összes jelentős díjat, amit fiataloknak dalversenyen adnak, a NANDO nyerte. Márpedig van egypár ilyen díj Lettországban, és nem egy-két versenyzővel. Ideje volt, hogy lemezük is legyen.

@blogf[NANDO Vanzovičs‚_Sandris Dūduma‚_Rūta Ķirsis‚_Jānis Račs‚_Guntars Mamma_mani_apēdīs Cseh_Tamás Hafanana Jézus_Krisztus_szupersztár LV]