@t[Munkaerő-piaci felmérés]~~META:date created = 2016.09.27., 22:42~~

Miután elvesztettük kb. öt évig fennállt takarítónőnket (mással akar most már foglalkozni), aki baráti körünkből került ki, keresni kellett egy újat. Betegség és más problémák miatt ez némileg elhúzódott, úgyhogy már elég nagy a kosz… hát föladtam hirdetést egy facebookos csoportban, húszezer tagja van, ennyiből már igazán.
És tényleg. Pillanatok alatt, többen is. Egy fiatalember volt a leggyorsabb, aki nem maga vállalta volna, hanem egy anyukát ajánlott, meg is állapodtunk, melyik nap hány órakor, mit, mennyiért, mivé, hová, kiről, mihez. A hirdetést levettem. Pár nap múlva eljött a megbeszélt időpont, ott voltam a buszmegállóban, a busz is ott volt a buszmegállóban, csak az anyukát nem tartalmazta. Fölhívtam. Jaj, bocsánat, ő teljesen elfelejtette, azonnal indul. Hát álldogáltam tovább a megállóban (vittem írnivalót, nem unatkoztam), jöttek a következő buszok, anyukátlanul, és már nem vette föl a telefont se. Hazajöttem, megköszöntem a fiatalembernek, aki teljesen el volt képedve és közölte, hogy lecseszi a hölgyet, de a történetnek ez a része engem már nem érint és nem érdekel.
Visszatettem a hirdetést és megállapodtam Ketteskével, két nap múlva jön. De egy nap múlva írt, hogy kiközvetítették más munkára. Megint visszatettem a hirdetést és megállapodtam Hármaskával, akit a busz ugyancsak nem tartalmazott. És ő se vette föl a telefont. Pedig a hirdetésben most már az is benne volt, hogy kalandorok kíméljenek. Volt még Négyeske is, aki szintén talált másik munkát, és el is telt egy hét Egyeske óta.
Közben írt Ketteske, akit ugye kiközvetítettek más munkára, és fölhomályosított, hogy így nem fogok takarítónőt találni, mert a nők félnek. Ő is azért mondta le, mert sok a zaklató. Magyarul hazudtál, érdeklődtem. Igen. Krisszel együtt vagyunk a fotón és én hirdetek, ez nekik gyanús, akkor hirdessen Krisz, mondta. Igazán barátságosan elbeszélgettünk, munkára természetesen az életben nem fogom fölvenni, de a tanácsát megfogadtam.
Írtam új hirdetést, amiben elmeséltem élettörténetem nagy részét, értésére adandó a tisztelt takarító- és félőnőknek, hogy pókhálózásra keresek vállalkozót, nem kefélésre. És lett jelentkező jócskán, azért is, mert most már nem vettem le a hirdetést csak mert valakivel meg tudtam állapodni egy időpontban. Ötöske tegnapra volt kalibrálva, de reggel írt, hogy ő átteszi az aznap délután egy órát ma reggel tízre, és elmondta, hogy ha véletlenül az akármilyen sportbolt felé járok, akkor vegyem föl és hozzam el, megnézi, mi a teendő. Válaszul közöltem, hogy a munka többek között arról ismerszik meg, hogy megmondják, mikor van. Azzal már nem is vacakoltam, hogy fölhomályosítsam: a teendő pedig arról ismerszik meg, hogy nem nézni kell, hanem csinálni, és a hirdetésben le volt írva, hogy én miért nem tudok azzal foglalkozni, hogy őt idehordjam dolgozni.
Nem sorolom tovább Sorszámozottkákat, inkább rátérek Sorszámozatlankákra, akikkel nem állapodtam meg időpontban. Volt persze köztük, aki a távolság, a pénz, a napszak, akármi miatt egyből közölte, hogy nem oké, ezekkel nincs is semmi gond. Az már kicsit cifrább, amikor közlik, hogy túl magas az útiköltség, erre válaszul közlöm, hogy kifizetem (egyórai munkabér lett volna, na bumm, ennyit kibírok), és akkor sem. Akkor miért volt probléma az útiköltség? Volt, aki reggel tízkor közölte, hogy akár aznap is tud jönni, válaszoltam, és azóta se jött válasz, szerintem tegnapelőtt már nem fog jönni. Volt, aki a lányát ajánlotta, a lány is jelentkezett, válaszoltam a legelső kérdésére, ami a bér volt, azóta se kép, se hang. Pedig a bért már az anyujának elmondtam, nem érhette meglepetésként. A másik a fiát ajánlotta, végigbeszéltünk sok mindent, a fia hívni fog hamarosan – hát ez ugye tág fogalom, én legfeljebb öt-hat évet várnék erre, aztán tovább már mégse. Most két napnál tartunk. De a legjobb az, amikor megkérdezik, aktuális-e még az állás, felelem, hogy persze, és többé nem válaszol. Két perccel később fölvették vezérigazgatónak?
Jelenleg tehát a következőknek vagyok birtokában:
1. Egy remek felmérésnek a takarítanduszjelöltek munkakeresési moráljáról.
2. Jó sok kosznak.

@blogf[politika]