@t[Kisdarázs]~~META:date created = 2009-05-21~~

Kiderült, hogy az írországi katolikus árvaházakban terrorban tartották, szexuálisan molesztálták, rabszolgaként tartották a gyerekeket még a kilencvenes években is. Sokan öngyilkosok lettek. Az elkövetők nevét természetesen védi a személyiségi jog, hiszen papok meg anyácák, de az egyház vállalja a felelősséget. Hogy hogyan, azt nem tudtam meg, mert rögtön azt is megmondta a főpap elvtárs, hogy az egyház nem felelős. Arra sincs válasz – még maga a kérdés se hangzott el –, hogy mi akadályozza meg a papokat és anyácákat //most// abban, hogy pontosan ugyanazt csinálják, amit állítólag a kilencvenes évek óta nem. Mert ha kiderül, legrosszabb esetben áthelyezik őket (tehát új zsákmányt adnak a kezükbe).
Azt hiszem, újra kellene olvasni azt a bizonyos vaskos kötetet. Nem az áll ott, hogy „kergessétek hozzám a kisdedeket”. Azt is mondta az Úr, hogy neked adom a Földet, uralkodjál rajta, de Ádámnak, nem a papoknak meg anyácáknak.
Á, mindegy. Papolhatok (és anyázhatok) én itt akármit, a papoknak és anyácáknak egyetlen elvük van.
//Ego sunt omnes.// Én vagyunk minden!
Ha a pap, akinek szexuális életet élni tilos, gyerekeket erőszakol meg, akkor elhelyezik másik körzetbe, és a helyére odahelyezik a másik papot, aki lelki vigaszban részesíti a gyerekeket. Mikor a másik pap is megerőszakolta őket, elhelyezik másik körzetbe, ugyanabba, ahol az első pap volt mostanáig, de már elhelyezték egy harmadik körzetbe, mert megerőszakolta a gyerekeket. Van egy harmadik pap, a főpap, aki mindezeket eldönti. Törvény? Rendőrség? Szó sincsen róla. Van egy Egyházi Rendőrség, ami a helyi püspökkel vagy lilással azonos, és van egy Törvény. //A// Törvény. Az pedig nem mondja, hogy ne erőszakold meg a rád bízott gyerekeket, tehát nem tilos.
Ezt hívják (vagy hívhatnák) a Vatikánban pap–gyerek körforgásnak. Egy átlagos pap egy átlagos plébánián //n// gyerekkel találkozik, és //x// évbe telik, mire mindet végigerőszakolja. Akkor kipattantjuk a hírt, hogy milyen ronda pap, és elhelyezzük máshová. Ha egy nyugati országban egy pasi megerőszakol //egyetlenegy// gyereket, és ez kiderül, fölteszik a fényképét, nevét-címét az internetre, és nyomon követik, hogy szabadulása után hova költözik, hogy mindenkit elriasszanak a közeléből. Papnál ilyen nincsen, mert mindent eltakar a reverenda. Latin szó, azt jelenti, hogy tiszteletreméltó, és most már azt gyanítom, direkt. Mert ha nem költenének minden egyes pap és anyáca köré valamiféle sérthetetlenségi mítoszt, akkor jönne a rendőr, lekapná a tíz körméről, fél évet ülne előzetesben, aztán kapna tíz évet, amit csemcsegve vigyorgó, nagydarab cellatársakkal tölthetne. A //nem pap// így jár. A pap emelt fővel.
Azt hiszem, ha valaha gyerekerőszakolásra adom a fejemet, előtte fölszenteltetem magamat papnak. Nem nagy ügy, az ember begyakorolja, hogy üdvözlégy, Mária, malaccal teljes, és már dughatja is a gyerekeket szabadon.

//Disclaimer.// Ha az olvasó valamiféle katolikusellenes felhangot vél kihallani az írásból, akkor ez csak azért van, mert most konkrétan őróluk van szó, és térkímélés céljából nem sorolgattam, hogy lelkész, lelkipásztor, mufti, cserkészparancsnok, úttörővezető. Az írás nem katolikusellenes, hanem felsőbbségellenes. Éppen ezért tartózkodtam az olyan kijelentésektől, mint „kétféle pap van: aki gyerekeket molesztál, és aki jobban titkolja”, mert nem lenne igaz.
Ugye nem lenne igaz? Ugye nem?!

@blogf[szex pedofil politika jog vallás]