@t[Egy év a szivárvány alatt]~~META:date created = 2017.10.19., 15:21~~

Cikkek évfordulójáról nem szoktam megemlékezni, és most sem az a fontos, hogy egy éve jelent meg [[varaviksnes]] című írásom. Hanem hogy ez tanúskodik róla: egy évvel ezelőtt már a NANDO kislányok egész elérhető életművét ismertem, kiszótáraztam a cikkben elhangzó szavakat, egy-két dalszövegnek nagyjából a lényegét megértettem, napi kapcsolatban voltunk. Azt nem tudom, hogy voltaképpen mióta, csak sejtem, hogy augusztus–szeptember folyamán előbb a [[ieva_csak_tancolni_akart|polkát]] hallgattam sokat, vegyesen sok mindenfélével, főleg gyerekkorombeli zeneművekkel, ötletszerűen, amihez éppen kedvem volt. Ekkoriban alapítottam [[http://www.youtube.com/playlist?list=PLcLURv7A5sYsBNLsjVqtrgxpD9Yjv5BhJ|gyűjteményt]] a Youtube-on, a polkával kezdődik, aztán sokáig nincs több egy-két NANDO-felvételnél, amikre ránéztem, megtetszettek, beraktam, de egy darabig még nem voltak az érdeklődésem középpontjában. E pillanatban a lista 265. tételénél kezdődnek a NANDO-dalok, eredetileg még hátrébb voltak, de valamiért folyton töröltek vagy priváttá tettek felvételeket a lista elején, főleg gyerekkorombeli dalokat, de persze én az egész gyűjteményt letöltöttem és eltettem.
Szóval valamikor az ősz folyamán, súlyos betegen persze, elkezdtem tűnődni a polkán, hogy ez mégis mitől lett ennyire jó, és ezt írtam meg végül egy évvel ezelőtt; mert addigra megnéztem és körbegondolkoztam a többi fellépésüket is. És elkezdődött a NANDO-cikkek áradata, egy kerek év alatt harmincat írtam, de közben januártól ők már csak a legfontosabbak, de nem egyedül fontosak, hiszen jött a //Saulesbrilles,// majd két hónap múlva a hír, hogy ők fogják nyerni a… akarom mondani hogy még csak jelölték őket Zelta Mikrofonsra, de hát én biztosan tudtam, hogy ők nyernek. S mire ott ültem február utolsó estéjén a Dailes színház ragyogó nagytermében és kétszázas pulzussal hallgattam Mārtiņš Daugulis éppoly ragyogó konferanszát, amiből csak elszórt szavakat, mondattöredékeket értettem, aztán néztem, ahogy a kislányok háromszázas pulzussal [[arany_mikrofon|átveszik]] a díjat és félholtan is képesek szenzációsan [[adrenalin|énekelni]] – addigra már egy hónapja tanultam a nyelvet is, mert tudni akartam, érteni akartam, ismerni akartam. Érezni nyelvtudás nélkül is [[szembenezopont|lehet.]]
Ennek nyolc hónapja lesz, a kislányok azóta lendületesen küldik a fotókat a fellépésekről, elkészült a //Fizikas skolotājs,// majd a //Bikini// klipje, ők pedig rengeteget fejlődtek, tanultak, gyarapodtak készségeik, a mindig is különleges [[a_valkai_vonat|lélektani felépítésű]] együttes egyre csiszoltabb tökéllyel hangol össze, nem mintha öt éve is már ne lett volna példa mesteri [[nyuszikak|összhangra,]] de egyre inkább ez a jellemző, egyre gyakrabban sikerül ezt felsőfokon megvalósítani.
Mindeközben azonban kiderült, hogy a felsőfok nem ennek az öt és fél kislánynak az egyedüli adottsága. A Zelta Mikrofons megadta az alapozást, hogy jobban összeismerkedjek másokkal is, és akinek a NANDO után pont [[szurke_voros_alapon|Agate Albekeite]] jut újabb ismeretségként, az már nagyon oda fog figyelni mindenre. Meg hát amúgy is [[kislanyokban_utazom|ez]] a munkám és életelvem.
S közben egyre többet értek. A lett nyelv már önmagában is fontos, nemcsak azért, hogy azt az öt kislányt – azaz valójában a [[es_meg_sokan_masok|dalszövegírókat]] – megértsem, éspedig két okból fontos. Mert imádnivaló, és mert azt veszem észre, hogy álmos, demotivált, unott agysejteket mozgat meg, amik régóta csak lazsáltak és rábízták a melót a társaikra. Így az az érzésem, hogy ezek a kislányok és a dalszövegírók végső soron az életemet, illetve annak agyilag hasznos részét fogják meghosszabbítani. Ami nem csekélység. Szeretem az agyamat, sok hasznos célra alkalmas, és szeretném, ha minél később válna szenilissé.

@blogf[NANDO lett zene Ievan_polkka Saulesbrilles Zelta_Mikrofons Daugulis‚_Mārtiņš Dailes_színház Fizikas_skolotājs Bikini Albekeite‚_Agate kislány]