@t[Durr!]~~META:date created = 2013-04-09~~

Reggel nyolcra végre úgy gondoltam, ideje lefeküdni, de alig jutottam el odáig, hogy megtegyem az előírásos három kört a vackomon, amikor éktelen dörrenés reszkettette meg a légrétegeket. Ez volt Krisz bal kereke.
Föl, bajtárs, ki. A gumi rongyokban, hogy itt mi lesz kilenc hónap múlva… Most autócsere. Mivel a másik alig vánszorgott, elővettük Zsoltét, amiről csak pár nélkülözhető apróság hiányzott, vezérlő, aksik, levegő a gumiakból. Szereztünk férfierőt, aksik bele, némi trükközés, agyalás, autó mozog, gumiba levegő. Nagy pukli a bal gumi oldalán, mindegy, nincs mit tenni, ha megy, megy, ha nem megy, akkor is megy. Balkanyarnál beránt, akadozik, nyökög, mindegy, ez van. Segítségnek megköszönjük, útjára erisztjük, dolga van, rohanjon. Öt perc után iszonyatos dörrenés a konyhából.
Attila visz rollátort konyha, Klárika el, Attila kihoz konyhából autót. Ez a Meyra, akinek amúgy is nagyon hátul van a súlypontja, pocsékba ment gumival pláne hátra leül, beránt, iszonyat rönyörékes, folyosón hely manővrírozni nincsen, és a legjobb, hogy a vezérlőt még nem szorítottuk be a helyére, függőleges tengely körül mint a kiskutya farka, úgy pörög, vezess kézhosszítóval, ha tudsz. A csoffadt gumi befékez, mint az észak-koreai gazdaság, padlógázzal kell megtépni, és ha elindul, akkor mint állat, sebezhető testrészeket félre az útjából, aztán a vezérlő megpördül és nyomóerő plusz fékhatás egyenlő kilencven fokos fordulat, egy egy méter széles folyosón.
De hazavittem. Több gumink nincs, a patika zárva, kénytelenek leszünk kimenni a radírólba és levágni néhányat.
@blogf[! fogyatékosok]