@t[Drzá?!]~~META:date created = 2016.05.18., 22:20~~

Valami egész mást kerestem éppen, amikor ebbe a [[https://www.super.cz/6567-vime-jak-dnes-vypada-michaela-kudlackova-alias-drza-barca-hrdinova-ze-serialu-my-vsichni-skolou-povinni.html|cikkecskébe]] belefutottam; egyszerű művecske, a neten száz helyen olvasható adatokhoz annyit tesz hozzá, hogy hol él ma Kudláčková. Mondjuk ahhoz azért pofa kell, hogy Barča szerepével azonosítja, de egy egészen másik filmből vett képet rak a cím fölé.
A címet rögtön értettem, bár egy-két szót csak ráérzéssel, kivéve a Barča neve elé tett jelzőt. Drzá. Azt meg kellett keresni a szótárban, a nyelvtanuló öröme az olyan szó, amihez olyan kontextus kapcsolódik, hogy sosem fogja elfelejteni. //Szemtelen?!//
Nem, Barča nem szemtelen. Elhiszem, hogy a jó hosszú címben egy ilyen rövid jelző mutat jól, de egyrészt akkor tudok olyan jelzőt, ami még rövidebb egy betűvel: //zlá.// Gonosz. Szerepelt első [[j_b|tanulmányunk]]ban, „boldog, szerelmes, felelőtlen és gonosz”. Šťastná, zamilovaná, nezodpovědná a zlá.
Másrészt, ami fontosabb, Barčának ezek közül a gonosz a legrövidebb lejáratú jelzője, csak a Luboš elleni bosszú idején érvényes, és éppen ő veszti el bosszúálló kedvét előbb, nem Jitka. A boldog is rövid időre szól, de mégis hosszabbra, mert a tanév első felében többször van alkalma boldognak lenni Jitka mellett és miatt.
Szerelmes és felelőtlen, Barčánknak ez a két állandó jelzője van, és harmadikként az önző. Sobecká. Jitka is önző, de másképpen, Jitka önzése Barčát is elhatárolja tőle, Barča viszont a saját önzésébe Jitkát is belefoglalja, már karácsony előtt is nagyobb gonoszságra, hőstettre képes Jitkáért, mint önmagáért.
De szemtelen? Azért, mert hallgat, mint a csuka, amikor Karfík szembesíti bűnével? Mit érdekli őt már akkor, hogy Karfík mit tud, mit hisz, mit mond, mit tesz? Ha Karfíknak vagy akár az igazgatónőnek tízszer akkora hatalom lenne a kezében, mint amekkora van, azzal se tehetnének olyat, amit Barča a valóságos vesztesége mellett, akkor és ott egyáltalán észrevenne.
Vagy még előtte lenne szemtelen, amikor Karfík még az osztályban vonja kérdőre, és nem vall? Egyrészt védi Jitkát, aki fontosabb, mint Luboš vacak pénze, Karfiol vacak problémája, az egész vacak iskola. Másrészt, mivel nemcsak szerelmes, hanem önző is, már felsejlik a lelke mélyén, hogy mi van, ha Jitka… Elhessegeti a gondolatot, ezért döbben úgy meg, amikor megtudja, hogy Jitka csakugyan elárulta, ez még rémálomnak is iszonyú, és amikor megérti, hogy ez mit jelent – másodpercek alatt, ott helyben –, Karfík és az egész lopásügy olyan távolságba kerül, ahonnan már nem is látszik. Csak Jitka van, és az árulás. Ez már a második.
Ha Barča nem lenne minden szerelmével együtt még önző is, akkor túltenné magát ezen és azon is, amit jelent – Jitka Luboš miatt árulta el, de akkor Barčát nem érdekelné, mit érez Jitka Luboš iránt. De Barča önző és önérzetes is. Hrdá. Nem tud és nem akar második lenni Jitka életében, még akkor sem akarna, ha – ami fel sem merül – még a második helyen is kaphatna valami kis szeretetet a barátságon felül. Ez nem kell neki, bármennyire is magányos – osamělá –, a karácsonyi nagy megvilágosodás óta nem tudna mást és nem tudna kevesebbet elfogadni Jitkától, mint két egyenlő fél közötti teljes, korlátlan és korlátozatlan szerelmet. Ezért éppen akkor, amikor már minden oka meglenne rá, nem lesz többé Jitka kiscicája.
Van abban valami sajátos, hogy mennyire különböznek a látásmódok. Keresgélésem kidobott egypár ismertetőt magáról a sorozatról is, és érdekes, hogy Barča némelyütt alig kap említést, észre se veszik a létezését. Valóban másodlagos mindaz, ami benne és körülötte végbemegy, csak néhány elszórt jelenetsorban és egy-két epizódnak valamivel nagyobb hányadában zajlik, és Jarmila Turnovská cseles dramaturgiája minduntalan átvált más családok életére, más eseményekre. Ez is azt mutatja, hogy a BSZJ-szálat nem tudatosan építették föl, hisz bolondság lett volna aprólékos gonddal megalkotni két bonyolult, sokszorosan összetett jellemre épített áttételes, sok finom jelzésre épülő cselekményfonalat, aminek megszerkesztése, megrendezése és eljátszása egyaránt óriási munka – ha aztán nem engedik a búvópatakot felszínre jutni, a néző előtt mindez kvázi rejtve marad. Nem ez történt, Barča saját maga mint önálló emberi lény beleszeretett Jitkába, és amennyire tudta, kimutatta az érzéseit anélkül, hogy szólt volna Kudláčkovának, akinek a fejébe volt bezárva. Ne feledjük, hogy Kudláčková maga is kamaszlány volt még, viszonylag csekély tapasztalattal a szerelmi bonyodalmak terén, vélhetően még kevesebbel a leszbikus szerelemről – honnan találhatta volna ki?
Az azonban, hogy egy cselekmény nélküli záró képsort leszámítva Barča és Jindra egymásra találása és előtte Barča önálló felnőtt létre eszmélése a sorozat utolsó, jó háromperces jelenete – mégiscsak azt mutatja, hogy az alkotók tudatában voltak a kislány fontosságának. Hát ilyenre, kicsit felemásra sikerült.
Hiszen ilyen az életben is. A lelkében izzik a szerelem, de soha nem nyílik alkalma igazán fellobbanni. Életének értelme Jitka, akin keresztül önmagát és a világhoz való viszonyulását meghatározza, de Jitka soha nem nő föl a felelősséghez, még annak létezését sem érti meg, egyszer el is löki magától, aztán már Barča löki el őt. Barča puha, simulékony lénye minden látható jel nélkül növeszt áthatolhatatlan páncélt, ami már nemcsak Jitkát zárja ki, hanem az egész világot – kivéve talán egyszer Jindrát, ha itt nem ért volna véget a történet.
Barča felemás, mindenben és mindenhogyan. Részben éppen ettől ilyen érdekes és szerethető.
Mint sokszor elmondtam és el is fogom mondani, sőt valamiféle utószó is célszerű lesz erről: Eliška Černá nem Michaela Kudláčková, ahogy Hanka sem Barča. Mégis vannak áthallások, ami valahol természetes ebben a helyzetben, hónapokkal a sorozat (második) megnézése után már megszületett Hanka, ami rám amúgy nem jellemző. Innentől persze önálló életét éli mindkét, illetve mind a négy kislány, és többé nem cél és nem következmény, hogy hasonlítsanak ihletőikre, ellenkezőleg, a színész kislányoknak önmagukká, a filmbelieknek önálló lényként megformálttá kell válniok – a folyamat azóta is tart, még ha egy ideig nem is nyúlok a könyvhöz, hiszen a lényegi rész itt zajlik a fejemben, itt alkotom meg Eliškát és Janát, akik aztán a saját fejükben alkotják meg Hankát és Anežkát – Matrjoska hozzánk képest bakfitty.
Azért mondom el mindezt, mert új szempontok merültek föl a szép logikus gondolatmenettel kapcsolatban, illetve szemben, amit tavaly olyan szépen [[most_jon_a_neheze|kidolgoztunk]] – nincsen vele semmi baj, nagyon szép elv, csak a gyakorlatban ezt célszerű lesz egy kicsinyt megcsavarni. Nem nagyon, kilencven foknál jóval kevesebbel, csak éppen hogy, érzéssel, szőrmentén.

@blogf[Kudláčková‚_Michaela Hrdinová‚_Barča cseh film sorozat Mindenki_tanköteles Hanka Syrovátková‚_Anežka Černá‚_Eliška Povejšová‚_Jitka Javorská‚_Jana Oliva‚_Luboš Karfík‚_Michal Turnovská‚_Jarmila Jokl‚_Jindra Matrjoska irodalom színész]