@t[Az Emné Esilonák]~~META:date created = 2016.02.01., 00:10~~

Ha a gyermekvédelem helyében lennék, közölném a szülőkkel, hogy elveszem a gyereküket, ha záros határidő, mondjuk nyolc nap múlva még mindig olyan óvodába jár, ahonnan mindennap poszttraumás stressz tüneteivel jön haza, és rájuk bíznám a többit. Egy netes társaságban elhangzott, hogy a szülőknek kellene „elbeszélgetni” ezzel az óvónővel, aki felfüggesztett börtönt kapott és továbbra is óvónő a veszprémi Ringató óvodában, továbbra is terrorizálja a gyerekeket, akik továbbra se mernek levest enni ebédre, mert csendespihenő alatt tilos kimenni pisilni, akár ott van Emné Esilona, akár nem, mert a többi óvónőre is ráreccsent, hogy tiltsák meg. De egy ilyen „elbeszélgetés”, így, idézőjelben, kétségkívül azt eredményezné, hogy a szülők kerülnek börtönbe, testi sértés, önbíráskodás.
Nem ez a módja. „Elbeszélgetni” nem lehet és nincs értelme, a szülők további büntetés-végrehajtási pályafutásától függetlenül Emné Esilona felgyógyulna sérüléseiből és ő lenne a mártír. Az egész óvónői karral kell „elbeszélgetni”, de itt az idézőjel már nem azért áll, mert eufemizmus a verésre, hanem mert az üvöltözésre eufemizmus.
Ugyanis az a szülő, aki tudja és hagyja, hogy a gyerekét terrorizálják, az nem szülő, az
a) tekintélypárti hunyászka, akivel és akinek a gyerekével bármit megcsinálhat egy Felsőbbséges Hatalom, akármekkora kicsi seggdugasz, de valaminek a nevében lép föl, és a szülő behúzza fülét-farkát – az ilyen szülő ne neveljen gyereket, minek, közmunkás lesz belőle;
b) tekintélypárti porosz katonatiszt, aki direkt örül neki, hogy a gyerek már az óvodában, sőt a bölcsődében megkapja az Ordnungsschlachtsmarschbefehlskommandovereinigungstüchtigkeit neki kimért adagját, kussolsz és beállsz a sorba – hát ez a szülő meg aztán végképp ne neveljen gyereket, náci lesz belőle vagy kommunista.
Az óvónő felelős a gyerek testi-lelki fejlődéséért, de a szülő felelős az óvónőért is. Ő vitte oda a gyerekét, ő tud bármilyen hatást gyakorolni a gyerekkel történő eseményekre, egy óvodás gyereknek semmilyen érdekérvényesítő képessége nincsen egy kellően elszánt felnőttel szemben. Tehát a szülő feladata a gyereket érintő problémákat megoldani. Ha magától nem teszi, a gyermekvédelem gyakorolhat pressziót.
A gyereke jogaival és érdekeivel tisztában levő szülő tehát bemegy az óvodába és felelősségre vonja a vezetőt. Nem hagyja magát süketeléssel kifizetni, hogy nem kapták meg az ítéletet, vagy megkapták, de az nem foganatosítja az eltiltás eszközlésének hatályba léptetését, de a szülő ezt végig sem hallgatja, közbevág és emelt hangon közli, hogy őt az sem érdekli, ha a bíróság Kiváló Dolgozó érdemérmet adott Emné Esilonának, ha a gyereke őmiatta bepisil és reszket, ha meglátja, márpedig az ő gyereke itt egy fizetett szolgáltatást vesz igénybe, és ő a gyereke nevében is kikéri magának, hogy ilyen baszatlan picsákra bízzák!
A szülő itt már üvölt. Azt mondja a vezetőnek, hogy baszatlan picsák, nem pedig hogy kielégítetlen nemiszervek, mert dühös, fel van háborodva, és azt akarja, hogy a vezető ennek világosan tudatában legyen. A szülő ezenfelül lehet egy kétségbeesett anyuka, aki a sírás határán áll, egy sértetten mennydörgő apuka vagy legcélszerűbben egyszerre mind a kettő, lényeg a maximális hangerő, és nem szabad megfeledkezni az asztal csapkodásáról. Nagyon sokat segít, ha többször, igen nagy erővel és hangos zajjal rávágunk az asztalra. Ugyanis nem az a cél, hogy a vezető megoldja a problémát, hanem az, hogy az idegeire menjünk.
Az óvodába azonban sok gyerek jár, és ezek mind elszenvedői Emné Esilona ámokfutásának. A szülők természetesen nem tartoznak a fenti a) és b) pontokban jellemzett kártékony elemek közé, hanem szeretik és megvédik a gyerekeiket, és előbb-utóbb mind el fognak menni a vezetőhöz Emné Esilona miatt. Lehet, hogy egymásnak adják a kilincset, de az is lehet, hogy egyszerre mennek be hat gyerek szülei, az hattól akár huszonnégyig bármennyi embert jelenthet, és egyszerre fognak ordítani a vezetővel, akinek jellemétől, pontosabban stressztűrő és problémamegoldó képességétől függ, hogy ezt meddig tűri. Lehet, hogy már idegcsillapítókon él és Emné Esilona még mindig futja az ámokot, de közben mindkettejük ellen újabb feljelentések érkeznek, mert némelyik gyerek ruhájában vagy játékaiban mikrofon volt, amit a szülő kapcsolt be érkezéskor vagy a gyereket tanította ki rá, ez mindegy, mindenesetre bizonyítékok születnek, hogy Emné Esilona trágárul beszél a gyerekekkel, pattog velük, és megeshet, hogy némelyik gyereknek ez a mikrofonja nem diktafonhoz vezet, amit este majd meghallgatnak otthon, hanem mobilhoz, amiről előzőleg fölhívták apát vagy anyát, és ő odakint sétálgat és hallgatózik, amikor pedig úgy beszélnek a gyerekével, ahogy márpedig óvodás gyerekkel nem beszélünk, akkor berohan, összeteremti Emné Esilonát és fölpaprikázva robog a vezetőhöz, hogy most azonnal vessen ennek véget, mert ő nem áll jót magáért. Az ilyen hangfelvételek a bíróságon nem sokat érnek, de ki szoktak kerülni a netre, és akkor Emné Esilonának a városban nem lesz maradása, nemhogy az óvodában.
Persze némely szülők megoldják ezt azzal, hogy kiveszik a gyereküket és máshová viszik, de ha ez netán többletköltséget jelent – mert hisz nyilván azért járt a gyerek emide, mert ez volt közel, a másik ovi messzebb van –, akkor a vezető kaphat egy kártérítési keresetet és járhat a bíróságra. Ami akkor se kellemes időtöltés, ha a végén nem kell fizetni.
Megint más szülők viszont, ha a vezető netán szintén csak egy alkalmazott, elmennek az üzemeltetőhöz és ott követelik Emné Esilona kirúgását, a vezető kirúgását, meg esetleg még akiket Emné Esilona rávett a gyerekek terrorizálására, azokét is, teljes joggal, aki egyszer már elkezdett gyerekekkel szemétkedni, arra soha többé semmilyen gyereket nem szabad rábízni. A sajátját sem, pontosabban azt a legkevésbé, mert azt sokkal súlyosabban tudja terrorizálni, ezért ha a kontaminálódott alkalmazottak közül bármelyiknek van kiskorú gyereke, sürgősen be kell jelenteni a gyermekvédelemnél. Ez megint a szülők felelőssége, hiszen az összes felnőtt közül ők vannak a leginkább tisztában az egyes alkalmazottak gyerekterrorveszély-fokozatával, és felelős felnőttekként más gyerekének is a védelmére sietnek. Pontosan úgy, ahogy Emné Esilona gyerekét a sajátjukkal együtt kimentenék, ha Emné Esilona őrültsége más irányt venne és rájuk gyújtaná a házat.
Mindezen magatartásformák első számú következménye várhatóan és elvárhatóan az lesz, hogy a vezető és/vagy Emné Esilona ideg-összeroppanást kap és a szanatóriumban nincs kit terrorizálnia. Ez esetben értésükre lesz adva, hogy felgyógyulásuk után nehogy még egyszer megpróbáljanak gyerekek közelében dolgozni. De persze megeshet, hogy egyszerűen kirúgják – Emné Esilonát, a vezetőt, mindkettejüket, akár az összes óvónőt. A munkaerő ma nem érték, még a jó munkaerő sem, hát még a rossz. Az ne is legyen érték, ha kárt okoz, pláne ha sérült embereket csinál gyerekekből. Akkor inkább sérüljön ő. Neki volt választása, a gyereknek nem. Menjen szanatóriumba, börtönbe, menjen el közmunkában falevelet söprögetni, mindhárom rengeteg időt nyújt elmélyült töprengésre, márpedig sok időbe telik rájönni, hogy hol szúrtuk el. Aki gyűlöli a gyerekeket, az menjen vagont rakodni, sminkesnek pornóstúdióba, menjen akárhová, ahol nincsenek gyerekek. De táguljon a gyerekek közeléből.

Szeretettel ajánlom cikkemet a Karolina úti Ortopéd Klinika gyermekosztályán a hetvenes-nyolcvanas években dolgozó nővérkéknek, ha ugyan élnek még, akiknek soha senki nem szabta feladatukul, hogy fegyelmezzék a gyerekeket, mégis megtették, és ezzel végleg kipároltak belőlem mindenféle tekintélytiszteletet. //Soha ne bassz ki gyerekkel, mert évtizedek óta a föld alatt leszel, amikor még mindig emlegeti.//

//Disclaimer.// Nem jártam utána, hogy Emné Esilona története igaz-e vagy mennyiben igaz. De van helyette másik. Lehetnek Zéné Bébözsik vagy Efné Kámarik – mind egyformák, és ha nem teszünk ellenük, a mi gyerekeinket fogják terrorizálni.

@blogf[Emné_Esilona oktatás politika gyerek gyerekbántalmazás]