@t[Az angol néha nagyon fáraszt]~~META:date created = 2017.04.15., 22:54~~

Todien uzzināju, ka Minkāns ir runcis. Hogy van ez angolul? That day I learned Minkāns was a tomcat. Az egy dolog, hogy az angol a //learn// igét használja egy darab információra és komplett ismeretanyagra egyaránt, a lettben viszont van //uzzināt// (megtud) és //mācīties// (tanul); történetesen ez a különbség az angolban is megvan, csak erre pont nem szokták használni. Ami zavar, az a kopula. A lett mondat, akárcsak a magyar, azt közli, hogy Minkāns kandúr. És kész. Az angol viszont csak azt mondja meg, hogy amikor tudomást szereztem Minkāns kilétéről, akkor kandúr volt. Azóta átváltoztathatták békává, nőstény macskává operáltathatta magát, akármi történhetett, amitől már nem kandúr, de könnyen megeshet akár éppenséggel, hogy még mindig kandúr. És tényleg az. Az angol kopula múlt ideje homályban hagyja, hogy Margita Gūtmane regényhőse most micsoda, jelenlegi állapotát illetően minden felelősséget elhárít magától, csak annyit mond: amikor én találkoztam vele, akkor még kandúr volt, tisztelt bíróság, azóta nem láttam, nem nyilatkozhatom. Ez pedig fárasztó, amikor megváltoztathatatlan tulajdonságokról van szó; legalábbis nagyon kevés kandúrról tudunk, aki varázslót bosszantott volna föl és most béka. (Az ivartalanítás se segít: a bikából ökör lesz, a kakasból kappan, de a kandúr akkor is kandúr.)

Még jobban zavar az angol igék nagyvonalúsága. //To bake// jelenti azt is, amit a pék csinál, meg azt is, amit a kenyér. A lett kristálytiszta megkülönböztetést tesz, //cept// az süt, //cepties// pedig sül, ahogy //liekt// hajlít, //liekties// hajlik. Szakszerűen mondva, a lett igék szétválnak tranzitívakra és reflexívekre, az angol igék meg nem (de azért léteznek reflexív igék az angolban is, mint //perjure,// „hamisan esküszik”, illetve reflexív ragozással: „hamisan esküvődik”). Az angolban csak segédigés igével lehet különbséget tenni: //cept – to make bake, cepties – to be baked.// Ez nem lenne gond, ha számos forrás nem pont az angolon keresztül magyarázná a lett szavakat, illetve ha én nem lennék rászorulva ezekre a forrásokra, mert az egynyelvű értelmező szótárat még nem érteném. És ezeket a forrásokat gyakran nem úgy írják, hogy az angol igék nagyvonalúságára odafigyelnének (illetve reflexív ragozással: odafigyelődnének).
Egyébként a //cept// nagyon érdekes ige. A protoindoeurópai szó //*pekʷ-,// „süt, főz”, ez megvan egész Indoeurópiában, kivéve Germániát. A //*pekʷ-// származéka a görög πέσσω, és ezen keresztül a Pepsi, a szláv //пешти// és ezen keresztül Pest, a keleti szlávból átvett //pecsenye,// de a //pecsét// is, amit már „jelnyomó eszköz” jelentésben vettünk át, és jelenthetett tintával működőt is, de eredetileg a jelet tűzzel sütötték a lábasjószágra, rabszolgára. Az alapszóból metatézissel //*kep-// lett, a litvánban ma is //kepti// az ige, de a lettben a //k c//-vé változott.
És volt egy egészen másik protoindoeurópai ige, //bʰeh₃g-,// ebből lett az angol //bake// és a német //backen, Bäcker,// aminek átvétele a magyar //pék.//
Tehát a //cept// rokonságban áll a Pepsivel, a Pesttel, a pecsenyével és a pecséttel, de pont a sütést végző pékkel nem.
Az mítosz csupán, hogy adott dolgot „csak magyarul lehet mondani”, vagy akármilyen más nyelven csakis és kizárólag, és más nyelv vagy bizonyos nyelvek arra nem alkalmasak. Angolul igenis ki lehet fejezni a különbséget tranzitív és reflexív ige között, csak rendeltetésszerűen kellene használni az angol nyelvtant. De ha ez nem segít, akkor van még a nem rendeltetésszerű használat. Eszperantóban bármely igének lehet tranzitív és reflexív alakja, erre van az //-ig-// és az //-iĝ-// képző. Sztenderd magyarra nem lehet lefordítani, hogy //mi karesas mian hundon, kiu volonte karesiĝas;// csinálni kell rá reflexív igét. Simogatom a kutyámat, aki örömmel simogul.
Azt még nem tudom, hogy ez működik-e a lettben is, produktív-e a reflexív igeképző, vagyis teremthetek-e olyan igéket, mint //aizmirst//ből //aizmirsties// (elfelejt – elfelejtődik), //dauzīt//ból //dauzīties// (ver – verődik), //garšot//ból //garšoties// (ízlik – ízlődik) stb., vagy ezek valójában mindig is megvoltak. Mindenesetre az a nyelv, ahol gond nélkül kaphat bármely ige akár műveltető, akár reflexív segédigét, az pont az angol… de akkor a forrásaim miért nem használják?

@blogf[nyelvészet angol lett Gūtmane‚_Margita Minkāns etimológia eszperantó]