„Nem sokra emlékszem kicsi koromból, a földrengés előtti időből. Az én életem egészen hasonló Nindáéhoz abban, hogy mintegy abban a pillanatban kezdődik mindkettőnké, amikor a Testvériségbe kerültünk. Vannak persze jelentéktelen különbségek. Ninda korábbi személyazonossága soha nem derült ki, az enyém meg igen. De idegennek érzem magamtól. Én már Sileni maradok.”
Sileni: Naplóm Nindával,
bevezető, 3.
bevezető, 3.
Vártak. Szótlanul ültek a fal mellett sorakozó székeken, Lí az egyik alatt feküdt, mintha aludna. De az elméjük annál aktívabb volt.
– Vajon később sem fog emlékezni? – kérdezte Aini.
– Lehet, hogy nem – felelte Lí. – Gyerekekkel nemegyszer megesik, hogy egy traumatizáló élmény hatására lezárul a korábbi emlékek egy részéhez vezető út. Találkoztam már olyan gyerekkel, akinek az első két rétegbe tartozó emlékei egy trauma hatására lesüllyedtek az ötödik-hatodik rétegig. Ninda kicsi kori emlékeivel is ez történt. Ha csak ennyi lenne, akkor ha ember nem is képes rá, én felszínre tudnám hozni, és például elő tudnám hívni az anyja arcképét, feltéve, hogy látta akkoriban, amikor már elég idős volt, hogy kifejlődjön a látóközpontja és éles képet lásson. Csakhogy az ilyen emlékek nem egyszerűen elmerülnek a mélyben, hanem elbomlanak, lehetetlenség bármilyen töredéket megtalálni belőlük. Hamarosan megtudjuk, hogy Silenivel is ez történt-e. Az előbb nem volt elég időm kutatni, hiszen a kapcsolatteremtéssel voltam elfoglalva.
Egy limlivel az előző után ismét megélénkült Sileni agytevékenysége, Szinensi hirtelenjében azt a kifejezést alkotta, hogy felmerült a mélyből egy ríginre a felszín alá. Itt már látják egymást, de élőszóval beszélni még nem tudnak, hiszen Sileni még víz alatt van.
– Nem fáj semmim – szólalt meg Sileni hirtelen.
– Az orvosok gondoskodnak róla, hogy ne fájjon – felelte Szinensi, s ezzel kezdetét vette egy újabb hosszú mentális beszélgetés, mialatt Sileni majdnem egy mati hosszan maradt egy ríginnel a felszín alatt. Az orvosok a javun-tuekan képernyőjén figyelték az aktivitást és megállapították, hogy a gyerek hamarosan öntudatra ébredhet, és várakoztak – Sileni pedig ezalatt elmesélte új családjának, amire korábbról emlékezett, ők pedig bemutatkoztak neki.
A harmadik felmerülésnél sikerült átjutnia a felszínen, vagyis elérni azt az állapotot, amit már az orvosok is eszméletre térésnek tekinthettek. Néhány artikulálatlan, dünnyögésszerű hangot is hallatott.
– Miért nem tudok beszélni? – kérdezte.
– Sokáig nem beszéltél – felelte Lí. – Egy kis időbe telik még. Próbálkozz, hamarosan sikerülni fog.
– Mmm… ǔ aë… – szólalt meg Sileni csakhamar.
– Hol vagyok? – kérdezte a jalar nyelvre beállított fordítógép, amit jó előre odatettek a közelébe.
– Kórházban – felelte Ninda.
– Ĺap.
– Emlékszel a földrengésre?
– Õm ǔn klǒs dŕoy?
Már megállapodtak, hogy Ninda miket fog kérdezni.
– Se ǐq ĺoy…
– Nem nagyon…
– Összedőlt a házatok. Téged a romok alól szabadítottunk ki. Sajnos a családodból senki sem élte túl.
– Swǒ ka tǔn dŕoy kǔp. Peys ŕi sèk dvây kǒ qò ĺom. Mwä kyâ dã kè fau prũ daq kǒ.
Csend, Sileni a gondolatait keresgélte, próbált felidézni valamit a családjáról.
– Emlékszel a családodra?
– Õm ǔn prũ daq?
– Ĺoy…
– Nem…
– Hogy hívnak?
– Õm kŕua dë ǔt qó?
Csend. Sileni valóban megpróbálta előhívni szétroncsolódott emlékeit, a lányok is tudták követni, ahogy tudata végigszáguld az emlékezet négy-öt dimenziós rétegein – mindhiába.
– Ĺoy… ĺoy õm ǔn…
– Nem… nem emlékszem… – fordította a gép szenvtelenül.
– Én Ninda vagyok. Itt van két társam, Szinensi és Aini. És négy orvos, Dzsúfud, Ildzsepu, Rokkegi és Rífargu. Azon dolgoznak, hogy segítsenek rajtad.
– Ǔ Nǐn da. Hlǔa qa gõp tà, Sǐ nen ši bu Ai nǐ. Bu të dluã krô, Dû fud, Il dê pu, Rõk ke gǐ bu Rì fa gu. Kŕi ta tân dãm ĺup ko tĺi ǔt.
– Ĺoy la mǐ.
– Nem látok.
– Megsérült a szemed is a földrengésben. De meg fogják gyógyítani. Sajnos sok időbe telik még.
– Të klǒs dŕoy ba nǐ mǐ kluǎ tòm. Bop qe tân dãm ĺup qwat ë. Mwä kyâ sŕop träk kò ǐ.
– Ô êêêê… – sóhajtotta Sileni, és ismét alámerült a mélybe, miközben a gép lefordította:
– Értem.
– Hát eddig meglennénk – sóhajtott Rokkegi –, sajnos az emlékezetvesztést a javun-tuekan sem tudja kimutatni. De még visszatérhetnek az emlékei. Az agya fizikailag nem sérült.
A hosszúkás arcú, középkorú tisztviselő meghökkenve meredt a képernyőre. Jaungaimaszon jól ismerték a mindenkori szindor miniszterelnököket, a mostanit pedig még jobban.
– Üdvözlöm – préselte ki –, professzor úr.
Folyékony szúni nyelven beszélt, kitűnő kiejtéssel.
– Jó napot – felelte Ámmaít, ennyiben alkalmazkodva a helyi szokásokhoz, de nyomban a tárgyra tért, ahogy a szúnik szokták. – Van egy problémám. Szeretném elintézni egy jaungaimaszi állampolgárságú gyermek örökbefogadását a Testvériségben.
– Kérem, semmi probléma – felelte a tisztviselő. A neve a jaungaimasziak cirkalmas írásával és az egyszerű szúni betűkkel is ki volt írva a képernyőre: Szunkenisz kep nanSzkeszva. Az egyezményes jelek mutatták, hogy a név melyik része szolgál bizalmas és melyik hivatalos megszólításra. – Azonnal elintézzük, csak néhány adatra van szükségem.
– A gyermek nevét nem tudom megmondani – előzte meg Ámmaít a kérdést. – Súlyosan megsérült a rengésben, és nem emlékszik semmire. Az egész családját elveszítette. Génmintát és ujjlenyomatot hoztam helyette.
– Ez sem jelent gondot – vágta rá a jaungi készségesen. – Tud róla bármilyen egyéb adatot?
– Harinnagu városában találták, adom a pontos koordinátákat.
– Egy jalar gyerek? – döbbent meg a jaungi.
– Igen, jalar nyelven beszél.
– Ööö… elnézést, professzor úr.
Ámmaít összehúzta a szemöldökét.
– Készséggel elnézem önnek, dr. Szkeszva, ha tudom, hogy mit kell elnéznem.
A tisztviselő gyorsan összeszedte magát. Jaungaimasz kicsiny és szegény világ volt, nem engedhette meg magának, hogy megharagítsa a Testvériséget, az egyik legjelentősebb államot a spirálkarnak ezen a részén. A legkevésbé most, amikor a földrengés miatti segítség felét a Testvériségtől kapják. Szkeszva doktor pontosan tisztában volt vele, hogy hány életet mentettek meg eddig a szúnik – és még mindig találtak élőket a romok alatt –, ahogy azzal is, hogy az újjáépítésben is a segítségükre lesznek.
És azt is nagyon jól tudta, kivel beszél. Ez az ember nem csupán Szindoria miniszterelnöke, hanem Ninda apja is, vagy hát az az ember, aki a legközelebb áll ehhez a szerepkörhöz.
– Bocsánatot kérek az iménti reakciómért, Ídara professzor úr. Magyarázattal tartozom. Jaungaimasz egyike azoknak a világoknak, ahol a nemzetiségi ellentétek még nem szűntek meg, és vannak etnikumok, amelyek hátrányos megkülönböztetést szenvednek. Jómagam mint művelt ember abban a hitben ringatom magam, hogy mentes vagyok ezektől az előítéletektől, de… – széttárta a kezét – én is csak világom gyermeke vagyok. Bocsánat a hosszú beszédért. Nos, a jalar nemzetiség egyike azoknak, amelyek a többség körében… nincsenek nagy becsben tartva. Még egyszer elnézését kérem, professzor úr. Önkéntelen reakció volt, többet nem fog előfordulni.
Ámmaít türelmesen végigvárta a szóáradatot.
– Azt hiszem, ennek folytán arra számíthatunk, hogy Jaungaimasz nem fogja visszakövetelni ezt az állampolgárát.
– Biztosíthatom, hogy nem gördítünk akadályt – de ez nem függ össze a gyermek származásával.
– Nagyra értékelem – közölte Ámmaít. – Milyen adatokra van még szüksége?
– Az örökbefogadók nevét kell bejegyeznem. Egy személy vagy kettő?
– Három.
Dr. Szkeszva arcán megjelent a döbbent felismerés.
←oh-9 eszmélet 1 [-21] Nemcsak Nindának változott meg teljesen az élete azon a bizonyos hajnalon, amikor betévedt a suárba. Ámmaítnak is. Akkor állt az élete arra a pályára, amin azóta is halad. Még semmit sem tudott Nindáról, de már óvta és féltette – mert tudta, hogy ha baja esik, Szindoria megnézheti magát. Később aztán más okai is lettek rá. (Sileni: Ninda élete, 121.) :: Sileni Fónird, Jaungaimasz, 43 664. dzsirat angdzsagan, 815oh‑9 oh-10 eszmélet 2 [-5] Nem sokra emlékszem kicsi koromból, a földrengés előtti időből. Az én életem egészen hasonló Nindáéhoz abban, hogy mintegy abban a pillanatban kezdődik mindkettőnké, amikor a Testvériségbe kerültünk. Vannak persze jelentéktelen különbségek. Ninda korábbi személyazonossága soha nem derült ki, az enyém meg igen. De idegennek érzem magamtól. Én már Sileni maradok. (Sileni: Naplóm Nindával, bevezető, 3.)oh‑10 oh-11 költözés [-25] Egy életre elegendő viszontagságot élt meg szindoriai gyerekkorában, hogy aztán élete hátralevő részét már ezek nélkül élje le. (Hiragi: Találkozásaim Nindával, 17. sómir) :: Fáhinnur Hírauszi, Jaungaimasz, 43 664. higit szílgaran, 440oh‑11→
ph-19 id [-293] () :: Sỳÿndoṙeìa, Ḱaŷndïm, 62. èkaĩ 49., a zöld órájaph‑19 ·· -230 732 331 szó (704 147+24 041+4143) 5 072 593 betű (4 908 777+163 816) 5 610 125 jel (@537 532) | 691, 69,09%, 416 722 idézet, 13:52 mű 1019 átlag, 172 szórás -63–109 (ph-18, ne-4) | 0 címke 0 példányban 0 kategória 0% na-1 |
| 2210. nap, 329 szó/nap, 2295 betű/nap, 76:45/sómir, 0,96 oldal/nap | 2027.7.17.:225, 3088 31. 17:04 | ||
pr Prológus | |||
| |||
| 250 (36%) | ||
na A HAJÓ | 29 (4%) 1 | ||
nb AZ ŰRBEN | 27 (3%) 30 | ||
nc RECEPTOR | 29 (4%) 57 | ||
nd A GALAXIS | 24 (3%) 86 | ||
ne LIAN, LIAN, LIAN | 24 (3%) 110 | ||
nf SZAISZ | 24 (3%) 134 | ||
ng MENEDÉK | 24 (3%) 158 | ||
nh HAZAÚT | 24 (3%) 182 | ||
ni ABRONCSVILÁG | 22 (3%) 206 | ||
nj LETELEPEDÉS | 23 (3%) 228 | ||
| |||
| 250 (36%) | ||
oa NAMINDAN-DZSÚMI | 30 (4%) 251 | ||
ob HÍRNÉV | 25 (3%) 281 | ||
oc LIMELULLÍ | 24 (3%) 306 | ||
od SAUNIS | 21 (3%) 330 | ||
oe ALAPPONT | 22 (3%) 351 | ||
of SẄTỲM ŮY DÅI ÁP | 26 (3%) 373 | ||
og SZINDORIA | 24 (3%) 399 | ||
oh A KISLÁNY | 24 (3%) 423 | ||
oi JANNÍHAUM | 25 (3%) 447 | ||
oj TANÍTÓ | 29 (4%) 472 | ||
| |||
| 190 (27%) | ||
pa HINNULDUD | 22 (3%) 501 | ||
pb SUGÁRGÁT | 27 (3%) 523 | ||
pc HANGILAORAN | 25 (3%) 550 | ||
pd AZ ELSŐ SZÍAN | 25 (3%) 575 | ||
pe SINNÍ | 22 (3%) 600 | ||
pf AUSTA VAIRȲNTA KYVOMAS | 27 (3%) 622 | ||
pg ILGÁ | 24 (3%) 649 | ||
ph – – – | 18 (2%) 673 |