„Én magam nem vagyok filozófus. A férjem sem az. De félig-meddig mi neveltük fel a legnagyobb filozófust a Galaxis történetében. Hát miránk is ragadt valami.”
Hait Kirísz: Emlékiratok, 25.
Ḱaŷndïm-Ẁkaṙt
59. lẙaikś 37.
a fehér órája
A Ṙaâleś tér nem olyan volt, mint az elnöki palota környékén levők. Kicsi volt és rendezetlen. Aránylag tiszta volt, mert a thobbinanidőszak alatt az ÀLAN kiadta a jelszót, hogy „nem várhatjuk Nìïndàt szeméthegyeken”, és több tízezer önkéntes takarította ki a várost. De egyetlen fűszál sem nőtt rajta, nem volt más, mint egy üres térség négy lepusztult bérház között, amiken körbefutó folyosók vezettek a lakásokhoz. Most a folyosók összes ablaka nyitva volt, tömve voltak emberekkel, akik mind lefelé néztek, a tér közepére, ahol egy kimustrált szeméttároló tetején ült egy szőke kislány fehér köntösben, és a hangját a dzsindrobotok felvitték a legfelső emeletekre is.
– Nézzétek. Én épp csak megérkeztem ide az Ẁkaṙt negyedbe, és már körül sem kell néznem, pontosan tudom, mit fogok látni mindenhol. Ugyanazt, amit Lũakẽàńban a Dẅrm negyedben, ahol kiskoromban éltem. Nektek, akik itt a folyosón meg körülöttem álltok – mutatott fölfelé, aztán lefelé –, többségben van lakásotok, persze csak bérelt, hisz kinek van pénze megvenni egyet, vagy éppen egy szobát, egy ágyat béreltek valakitől, akinek éppen csak egy hajszállal jobban megy, mint nektek. De valószínűleg sokan közületek az utcán aludtak ma éjjel is, és biztos vagyok benne, hogy még sokáig ott is fogtok aludni. Igen, Vûyrd Ḱïyṙeàn uralmának vége! – emelte föl a hangját, mert a tömeg felmorajlott. – De a nyomornak ettől még nincs vége! Ḱïyṙeàn és elődei sok éven át fosztogatták az országot, és mostanra már olyan szintet ért el a nyomor, hogy Sỳÿndoṙeìa egymaga soha nem fog tudni megküzdeni vele, csillagközi segítségre lesz szükség. Az, hogy ma már, remélem, mindenkinek volt módja megtömni a hasát, a Testvériség segélycsomagjának köszönhető, azokénak, akiket a Ḱïyṙeàn-propaganda gonosztevőknek, bogaraknak állított be, és valószínűleg ők fognak Ḱaŷndïmban házakat is építeni, mert a városban több százezer embernek nincsen lakhatása. Ha nem ők, akkor valamelyik másik ország, amelyiket szintén gyűlölni tanítottak benneteket. De Ḱïyṙeàn uralmának vége, a gyűlölet uralmának vége. Most az következik, hogy embernek való, emberhez méltó életet teremtsetek ebben az országban. Nem tudom, mikorra sikerül. De eddig senki sem próbálta, most kell elkezdeni.
– Mi teremtsünk más életet? – kérdezte egy férfi.
– Úgy értem, a sỳÿndoṙ nép. Nem ti itt, két-háromszázan. De közöttetek is biztosan lesznek, akik kiveszik belőle a részüket. Majd lesz egy új kormány, ami házakat, gyárakat épít, újraindítják a bányászatot itt és a többi világon. Sokfelé lesz munka. Nektek is.
– Nekünk ugyan nem – mondta valaki.
– Már nem Ḱïyṙeàn az úr – emelte föl az ujját Ninda. – Átmenetileg a Testvériség megbízottjai fogják vezetni az országot, amíg a sỳÿndoṙok meg nem választanak egy új kormányt. De az is vezetni fogja Sỳÿndoṙeìát, nem pedig kifosztani.
Hittek is neki meg nem is. De amikor leszállt a szeméttárolóról, egy magas férfi olyan gyengédséggel segítette le, mintha a saját gyermeke lenne. S ahogy elindult az egyik kapu felé, a tömeg tiszteletteljesen kettévált előtte, és az emberek nagyon óvatosan nyújtogatták felé a karjukat, nemcsak hogy az Uorit és a dzsindeket ne provokálják, hanem mert életük legnagyobb pillanatának érezték, hogy Nìïndà itt jár köztük. Félve érintették meg egy-egy ujjal a ruháját, a vállát, a sapkáját, Ninda pedig nyugodt mosollyal, lassú léptekkel besétált az épületbe. Itt még lift sem volt, ősrégi külsejű, lerobbant lépcsők vezettek fölfelé nyolc emeleten át. Ninda elindult rajtuk – mindenhol emberek zsúfolásig, a felsőbb emeletekről lejöttek elébe, a lentiek utánajöttek, de egy lépést sem kellett úgy tennie, hogy vár, amíg valaki félreáll. A negyediken állt meg, teljesen találomra elindult az emberekkel tömött folyosón, és benézett az ajtókon. Szinte mindenütt nyitva voltak, hiszen a lakók mind kitódultak a folyosóra. Mindenhol szegénységet látott, piszkot, rendetlenséget, bútorozatlan, kopár szobákat. Az épület maga is ilyen volt, lerobbant, ócska, kopott. Az egész negyed hasonló állapotú házakkal volt tele.
Ninda egy helyen kilépett az ablakhoz két embercsoport között.
– Ahogy ti itt éltek, az szörnyű – közölte a terecskén és fölötte figyelő emberekkel. – Én is így éltem Lũakẽàńban, sőt még szörnyűbb körülmények között. Senkinek sem szabad így élni. Sok ország van a Galaxisban, ahol tettek már róla, hogy bármennyire szegény valaki, azért legyen ennivalója és legyen fedél a feje fölött. Persze vannak olyanok is nagy számban, mint Sỳÿndoṙeìa. Az új kormánynak az lesz a dolga, hogy Sỳÿndoṙeìát átvezesse emebből a csoportból – amabba. Ahol nincs ekkora nyomor. Åmmaĩt néhány társával azon dolgozik, hogy erre szponzorokat találjon, mert az igaz, hogy a gyár, a bánya munkát ad és bevételt termel, de a gyárat és a bányát is előbb meg kell építeni, el kell látni gépekkel, ehhez pénz kell.
– Akkor azt mondd meg – lépett elő egy félmeztelen, nagydarab férfi –, hogy mindebből mikor lesz valami. Mert a gyerekeinknek enni kell!
Ninda figyelmesen ránézett, s a tekintetétől a férfi lépett egyet hátrafelé.
– Nem tudom, barátom. Tudod, hogy én csak egy gyerek vagyok. Azt tudom elmondani, amit Åmmaĩt mondott nekem. Van remény, hogy még az idén elkezdődhetnek a munkálatok.
– Másfél hónap sincs hátra az évből – mondta a férfi elkerekedő szemmel.
– Igen, így van.
A férfi előrelépett megint, meghajolt, és az ẁllëỹ kézmozdulattal összeillesztette, majd a homlokához emelte két tenyerét.
Ninda viszonozta, az emberek pedig az egész házban és a többiben meg a téren, ahol csak látták, üdvrivalgásban törtek ki.
Néhány huszaddal később, a szomszéd utcában egy lebontott ház romjain foglalt helyet. Sokan fölmásztak vele együtt az öreg faldarabra, még többen gyűltek össze odalent, eljöttek vele az előző helyszínről meg innen is csatlakoztak hozzá.
– A Galaxis hatalmas – jelentette ki Ninda. – Senki sem tudja felfogni, mekkora. Millió és millió államot számlál, sok milliárd lakott világot. Százezerszámra vannak az olyan világok, amiknek több tízmilliós népessége van. Senki sem tudja a pontos számokat. A Galaxis legfontosabb kulturális, gazdasági, tudományos központjait felsoroló lista több százezer világot számlál. Sok százezer olyan világ van, ami eredendően lakható vagy lakhatóvá tették, és ma tele vannak természeti szépségekkel. S most gondoljátok el, hogy tőletek ez az egész el van zárva. Útlevelet nem kaptok, csak bonyolult procedúra után, ha óriási szerencsétek van – de nincs rá pénzetek. Ha pedig van útleveletek, nincs pénzetek hajójegyre. És ha valakinek közületek lenne pénze hajójegyre és elutazna mondjuk egy közeli üdülőhelyre, semmire sem menne az itteni pénzével. Ha valahol még el is fogadják, olyan árfolyamon, amit nem tudtok megfizetni. Mert ti nem egyszerűen szegények vagytok: ti nyomorogtok. Egész Sỳÿndoṙeìa. A nyomor pedig elszigetel. A nyomorgó embert mindenki más elkerüli, és soha nem tud kijutni a nyomorból, amibe beleszületett.
Itt tartott, amikor érezte, hogy meginog alatta a faldarab. Egy szempillantás alatt lecsapott rá egy tucatnyi dzsind, a levegőbe emelték, mások a többieket, akik még ott ültek, egy csomó további pedig a falat támasztotta, amíg a társaik félretolták az útból a lent álldogálókat. Aztán a fal tompa morajjal összeomlott.
– No tessék – nézett le Ninda; ő volt az egyetlen, aki meg sem ijedt. – Éppen ilyen volt a a Ḱïyṙeàn-rezsim is. Összeomlott, mert már nem tartotta semmi.
←og-9 Vỳḩaůteńéknél [35] Úgy képzelem el, hogy az udvariasság úgy alakulhatott ki a Hajnalkor primitív embereinél, hogy valamilyen szertartásos szavakat használtak annak jelzésére, hogy nincsenek ellenséges szándékaik. Ha egyszer majd nem lesz oka tartani egyik embernek, egyik országnak a másiktól, talán megszűnik az udvariasság mint idejétmúlt dolog. De ez csak akkor derül majd ki. (Angrolími: Népszokások és társadalmi konvenciók, 120.) :: Sỳÿndoṙeìa, Ìmsenỳ-ÂÃyl, 59. lẙaikś 37., a rózsaszín órájaog‑9 og-10 szegénynegyed [75] Én magam nem vagyok filozófus. A férjem sem az. De félig-meddig mi neveltük fel a legnagyobb filozófust a Galaxis történetében. Hát miránk is ragadt valami. (Hait Kirísz: Emlékiratok, 25.) :: Sỳÿndoṙeìa, Ḱaŷndïm-Ẁkaṙt, 59. lẙaikś 37., a fehér órájaog‑10 og-11 infláció [-22] Kétféle ember van: gazdag és szegény. Én gyerekkoromban szegény voltam, azóta gazdag vagyok. És egyébként rengeteg pénz is van a bankszámlámon, de a kettőnek semmi köze egymáshoz. (Ninda: Beszélgetések, 541.) :: Sỳÿndoṙeìa, Lũakẽàń, 59. lẙaikś 38., a fehér órájaog‑11→
ph-21 id [-931] ()ph‑21 ·· -856 733 660 szó (705 436+24 081+4143) 5 082 599 betű (4 918 508+164 091) 5 620 327 jel (@537 728) | 693, 69,29%, 417 724 idézet, 13:52 mű 1019 átlag, 184 szórás -75–109 (ph-19, ne-4) | 0 címke 0 példányban 0 kategória 0% na-1 |
| 2226. nap, 327 szó/nap, 2283 betű/nap, 77:05/sómir, 0,96 oldal/nap | 2027.7.30.:34, 3085 11. 20:31 | ||
pr Prológus | |||
| |||
| 250 (36%) | ||
na A HAJÓ | 29 (4%) 1 | ||
nb AZ ŰRBEN | 27 (3%) 30 | ||
nc RECEPTOR | 29 (4%) 57 | ||
nd A GALAXIS | 24 (3%) 86 | ||
ne LIAN, LIAN, LIAN | 24 (3%) 110 | ||
nf SZAISZ | 24 (3%) 134 | ||
ng MENEDÉK | 24 (3%) 158 | ||
nh HAZAÚT | 24 (3%) 182 | ||
ni ABRONCSVILÁG | 22 (3%) 206 | ||
nj LETELEPEDÉS | 23 (3%) 228 | ||
| |||
| 250 (36%) | ||
oa NAMINDAN-DZSÚMI | 30 (4%) 251 | ||
ob HÍRNÉV | 25 (3%) 281 | ||
oc LIMELULLÍ | 24 (3%) 306 | ||
od SAUNIS | 21 (3%) 330 | ||
oe ALAPPONT | 22 (3%) 351 | ||
of SẄTỲM ŮY DÅI ÁP | 26 (3%) 373 | ||
og SZINDORIA | 24 (3%) 399 | ||
oh A KISLÁNY | 24 (3%) 423 | ||
oi JANNÍHAUM | 25 (3%) 447 | ||
oj TANÍTÓ | 29 (4%) 472 | ||
| |||
| 192 (27%) | ||
pa HINNULDUD | 22 (3%) 501 | ||
pb SUGÁRGÁT | 27 (3%) 523 | ||
pc HANGILAORAN | 25 (3%) 550 | ||
pd AZ ELSŐ SZÍAN | 25 (3%) 575 | ||
pe SINNÍ | 22 (3%) 600 | ||
pf AUSTA VAIRȲNTA KYVOMAS | 27 (3%) 622 | ||
pg ILGÁ | 24 (3%) 649 | ||
ph – – – | 20 (2%) 673 |