„Remény? Ugye nem arra gondolsz, amikor valaki bízik abban, hogy minden rendben lesz és a problémákat meg fogják oldani? Nem ez a remény. Remény az, amikor bízol abban, hogy sikerrel fogsz járni, ha továbbra is keményen harcolsz a célodért.”
Szinensi: Ninda élete és tanítása,
60. sómir
60. sómir
Sylandrē aiskane
16 135
75
– No jó – mondta Ninda, és lassan bólogatott –, szóval úgy gondolod, hogy ezzel hatni tudsz rám?
– Kénytelen leszel tenni valamit – felelte Synena elszánt mosollyal.
– Jó, akkor teszek valamit – felelte Ninda a jól ismert szenvtelen nyugalommal, és balra lépett az adymasszal. Ennek a jelen helyzetben a közönség nem sok értelmét látta, de persze ők nem szólhattak bele.
Synena megcsóválta a fejét és előretolta az eindijét. Ninda vállat vont és oldalra lépett az ānkisszal, zöld mezőre. A nagylány megfogta a másik eindit és belépett az ānkis mögé, a sárgára.
– Ügyes húzás – mosolygott rá Ninda szelíden. – Voltaképpen így hátba támadtál, ugye?
– Hát igen.
Ninda nyugodt mozdulattal leütötte Synena ȳrinkasát egy olyan eindivel, ami addig dologtalanul ácsorgott a ravy mellett.
– Igen – mondta –, csakugyan kellemetlen.
Synena döbbenten vakarta meg a fejét. Az ānkist még mindig leüthette, de nem volt jó csere hagyni érte az ȳrinkast, ráadásul ha ellép azzal az eindivel, amelyik le tudja ütni az ānkist, akkor a ravy szépen besétál a piros mezőre. És így már még kevésbé jó üzlet.
– Azt mondtad, most játszol először.
– Persze hogy most. Te tanítottál meg.
– Akkor hogy tudsz jobban játszani, mint én?!
Ninda továbbra is ugyanolyan szelíden mosolygott.
– Neked van már valamennyi gyakorlatod – nekem viszont kombinációs készségem van.
Synena mély sóhajjal közbehúzta a saját ānkisát, tudva, hogy ez nem védi meg a ravytól, de legalább az eindije egyelőre biztonságban lesz.
– No jó. A játéknak még nincs vége. De akkor ezentúl csak labdajátékokra hívlak. Vagy azokban is te vagy a legyőzhetetlen?
– Dehogy – nevetett Ninda. – Sokfélét kipróbáltam már. Egyikben se vagyok valami szenzációs. Átlagos, vagy még az sem.
Végül Ninda nyert, de csak két ponttal. Haitnak is elmesélte.
– Olyasféle játék, mint nálunk a romperi, csak egyszerűbb. Nem volt nehéz megtanulni.
– S amint látom, magát Saunist sem volt nehéz megtanulni. – Hait szándékosan, a gyerek kedvéért az ottani nevet használta, nem a Szunnaszt.
– Ó, igazán nem, nagyon kedves, vendégszerető emberek. De erről már beszéltünk, te nem erre vagy kíváncsi.
Hait sóhajtott. A gyerek megint meglátja a porszemet az ő füle mögött, ahogy otthon mondják. Persze hogy kitalálta a hangsúlyaiból meg az arcjátékából, hogy mire gondol. Még Åmmaĩtnál is jobban ismeri. Ő mindenkiről tud mindent.
– Igazán nem vádolhatsz túlzott kíváncsisággal, végül is két hetes telt már el, amióta megérkeztetek, és az erdőn meg a városon kívül nem beszéltünk semmiről.
– Értem – bólintott Ninda szelíd higgadtsággal.
Szúniul beszéltek, egyáltalán a kérdést is csak ezért tehette föl – sőt nem is tette föl, hiszen maga a kérdés el sem hangzott. Ha szindorul beszélnek, Hait még inkább úgy érezte volna, hogy az egész témakör tabu, ahogy a szindor társadalomban mindenütt, kivéve rendkívül speciális eseteket. Ilyen eset lett volna, ha nemcsak azonos neműek, hanem nagyjából egykorúak is – vagy ha Ninda az ő gyereke. Előbbi esetben a barátnői kapcsolatba, utóbbiban az anyai gondoskodásba belefér. A szúniknál egészen más volt a helyzet, náluk az egész problémakör nem létezett, ők nyíltan és zavartalanul beszéltek a szexről bármilyen társaságban.
Ninda igazi szúni volt, hiába örökölte génjeit és velük egész külső megjelenését ismeretlen szindoroktól, hiába töltötte eddigi élete nagy részét Szindorián – messze maga mögött hagyta a szindor nevelést, vagyis hát ami ott nevelés helyett jutott neki. Született szúni barátai szerint már megkülönböztethetetlen volt egy olyan gyerektől, aki mindig a Testvériségben élt, s mivel az ottani légkör nyílt és toleráns volt, őt ez a téma sem zavarta a legkevésbé sem. De tudta, hogy Haitot igen, ezért igyekezett úgy fogalmazni, ahogy Hait tenné a helyében. Ezt azt jelentette, hogy részletekről egyáltalán nem beszélhet.
– Tudod, mi még nagyon fiatalok is vagyunk, meg hát csak most kerültünk össze. Korábban nem próbálkoztunk még senkivel. Így nekünk ez főleg ismerkedést, kísérletezést jelent. De mondhatom, egyikünknek sincs oka panaszra.
Ez a beszámoló igencsak hozzá volt igazítva a szindor szemérmességhez – no meg ahhoz, hogy még Hait sem szerezhet tudomást receptor mivoltukról. Mentális képességüknek köszönhetően olyan lelki összhangot éltek meg, amit sok éve együtt élő, összetanult párok sem ismerhetnek. Testi összhangjukat a lelki harmónia tette olyan szintűvé, amiről úgy gondolták, hogy a nerik soha nem képesek elérni – és volt összehasonlítási alapjuk, hiszen a mentális kapcsolatot bármikor megszakíthatták, és akkor nem volt közöttük szorosabb kontaktus, mint két neri között; no meg az ivutoktól is tudtak kérdezni és tőlük is kaptak részletes ismertetéseket, hiszen ők sokkal több ember mentális világát tanulmányozták már sokkal alaposabban. De ezt ritkán tették, inkább csak próbaképpen, mert a mentális kapcsolat, egymás minden gondolatának és érzésének ismerete az öröm kiapadhatatlan forrása volt. Nemcsak ismerték a másik gondolatait és érzéseit, hanem késedelem nélkül reagáltak rájuk, a reakciókra viszontválasz jött, amire a másik megint reagált, s ez így folytatódott, amíg részletesen meg nem beszélték azt a gondolatot vagy érzést, villámgyorsasággal, a legritkább esetben kellett hozzá két vagy három ütésnél több idő, mert a mentális érintkezésben nem kellett komplex mondatokat megfogalmazni, a másik magát a gondolatot érzékelte, sokkal kifinomultabb, aprólékosabb részletezésben, mint egy akár több matin át tartó, hosszas elbeszélésből.
Ők ketten minden ébren töltött idejükben össze voltak kapcsolódva, Szinensit és az ivutokat is csak az intimitás idejére választották le párosukról. Ez egészen más meghittséget adott, mint amikor a csapat egésze volt együtt. Az is igen bensőséges dolog volt, hiszen kicsiny társaságuk az összes többi embertől, még a közvetlen közelükben levőktől is tökéletesen elvágva érintkezett egymással. De kettesben azért mégiscsak más.
Bár a köztük levő mentális kapcsolatról az aiskanisoknak sejtelmük sem lehetett, azt megfigyelték, hogy a két kislány közötti szál villámgyorsan és nagyon intenzíven, nagyon szorosan köttetett meg, és csakugyan „mintha egymás gondolatát is kitalálták volna”. Saimo bácsi beszélt egy gyerekkori barátjáról, aki nem sokkal volt idősebb Nindáéknál, amikor párkapcsolatot kötött – bár ő fiú volt és lányt választott, de hát végül is az érzelmek terén nincs különbség –, és ők is ilyenek voltak, az egyik csak gondolt valamit, s a másik már ki is találta.
– Ezek most már együtt maradnak, higgyétek el nekem – mondta a többieknek. – A Saunis fáira mondom, őket már nem választja szét egy harmadik mosolya, de összeveszni sem fognak. Együtt fognak megöregedni.
– Ha a fák is úgy akarják – tette hozzá Andrauris nagypapa komoly arccal. Mert ha egy saunisi a fákat emlegette, az mindig nagyon komoly dolog volt.
←oe-18 vízhely [-22] Egyszer nézzetek meg egy képet, ami valami nagyon okos emberről készült, amint üldögél az asztalánál, és mellette ott a kutyája. Azt az embert nagyra tartja a többi ember – és a kutya is. De neki fogalma sincs arról, hogy az az ember milyen okos. Ha annyi esze lenne, mint egy marék csillagpornak, a kutya pontosan ugyanúgy szeretné. A nagyság tehát csak azok körében nagyság, akik képesek érzékelni. (Ninda: Beszélgetések, 102.) :: Saunis, Uolȳdas Īškis, 16 132, 40oe‑18 oe-19 szex [-24] Remény? Ugye nem arra gondolsz, amikor valaki bízik abban, hogy minden rendben lesz és a problémákat meg fogják oldani? Nem ez a remény. Remény az, amikor bízol abban, hogy sikerrel fogsz járni, ha továbbra is keményen harcolsz a célodért. (Szinensi: Ninda élete és tanítása, 60. sómir) :: Saunis, Sylandrē aiskane, 16 135, 75oe‑19 oe-20 fokozatok [-24] Nem az számít, mi történik. Az számít, mit érzékelsz belőle. (Ninda: A fény lúmái, 412.) :: Saunis, Sylandrē aiskane, 16 138, 81oe‑20→
ph-19 id [-293] () :: Sỳÿndoṙeìa, Ḱaŷndïm, 62. èkaĩ 49., a zöld órájaph‑19 ·· -230 732 331 szó (704 147+24 041+4143) 5 072 593 betű (4 908 777+163 816) 5 610 125 jel (@537 532) | 691, 69,09%, 416 722 idézet, 13:52 mű 1019 átlag, 172 szórás -63–109 (ph-18, ne-4) | 0 címke 0 példányban 0 kategória 0% na-1 |
| 2210. nap, 329 szó/nap, 2295 betű/nap, 76:45/sómir, 0,96 oldal/nap | 2027.7.17.:225, 3088 31. 17:04 | ||
pr Prológus | |||
| |||
| 250 (36%) | ||
na A HAJÓ | 29 (4%) 1 | ||
nb AZ ŰRBEN | 27 (3%) 30 | ||
nc RECEPTOR | 29 (4%) 57 | ||
nd A GALAXIS | 24 (3%) 86 | ||
ne LIAN, LIAN, LIAN | 24 (3%) 110 | ||
nf SZAISZ | 24 (3%) 134 | ||
ng MENEDÉK | 24 (3%) 158 | ||
nh HAZAÚT | 24 (3%) 182 | ||
ni ABRONCSVILÁG | 22 (3%) 206 | ||
nj LETELEPEDÉS | 23 (3%) 228 | ||
| |||
| 250 (36%) | ||
oa NAMINDAN-DZSÚMI | 30 (4%) 251 | ||
ob HÍRNÉV | 25 (3%) 281 | ||
oc LIMELULLÍ | 24 (3%) 306 | ||
od SAUNIS | 21 (3%) 330 | ||
oe ALAPPONT | 22 (3%) 351 | ||
of SẄTỲM ŮY DÅI ÁP | 26 (3%) 373 | ||
og SZINDORIA | 24 (3%) 399 | ||
oh A KISLÁNY | 24 (3%) 423 | ||
oi JANNÍHAUM | 25 (3%) 447 | ||
oj TANÍTÓ | 29 (4%) 472 | ||
| |||
| 190 (27%) | ||
pa HINNULDUD | 22 (3%) 501 | ||
pb SUGÁRGÁT | 27 (3%) 523 | ||
pc HANGILAORAN | 25 (3%) 550 | ||
pd AZ ELSŐ SZÍAN | 25 (3%) 575 | ||
pe SINNÍ | 22 (3%) 600 | ||
pf AUSTA VAIRȲNTA KYVOMAS | 27 (3%) 622 | ||
pg ILGÁ | 24 (3%) 649 | ||
ph – – – | 18 (2%) 673 |