„Eleinte még könnyű volt számon tartani, kitől, hol, mikor, mit tanultunk. Szúnahaumon, Auríhaumon, Saunison, Jittabaron. Aztán mintha miénk lett volna a Galaxis minden tudása. És talán még annál is több. De csak Ninda tudta igazán áttekinteni.”
Szinensi: Ninda mentális struktúrája,
89.
89.
Jōrokyna
16 129
67
Ainalȳri,
šyrin laima suondas kyntrasȳli,
strynon leiska jaura seimašȳri,
kyvas rīnda meinas āndravūly,
aista vuona šyras – Limelullī…
– Most jó – mondta Szinensi. – Az előző változat nem volt ilyen pontos.
– Hát akkor megtartjuk – bólintott Ninda, illetve a bólintásnak megfelelő gondolati jelet használta. Kész volt a fordítás, este eléneklik a családnak.
A Meilīndason sétáltak egy csapat aiskanis gyerekkel, a Vyntras Saipalinis volt a céljuk. Ninda és Szinensi még nem látott közelről saipalist, csak kint a jaršinaövben, de ott nincs lehetőség hosszabban érintkezni velük. A Vyntras Saipalinisben viszont kézbe is vehetik.
– Ez milyen érzés most nektek? – kérdezte útközben Aila, aki velük volt egyidős. – Tulajdonképpen elrepült a lakásotok.
Ninda nevetett.
– Nem repült el, itt van. Most itt lakunk az aiskanében.
– De hát azon a hajón van a családotok, a rokonság, mindenki.
Aila persze mint dzserang nem tudta, hogy nekik a Hallihuat Fónird csak az egyik hajó, amivel utaztak ezen az úton.
– Nekem nincs is családom.
– Tudom, de Synenšinek?
– Az enyémek sem ott vannak – felelte Szinensi. – Több hajóra is átszálltunk, mire ideértünk.
A saunisi gyerekek nagyot néztek. A Vyntras Saipalinis néhány századra volt gyalog, de így is volt velük egy felnőtt, Uonas bácsi. Számukra elképzelhetetlen volt, hogy két gyerek kísérő nélkül átutazik a fél spirálkaron.
– Így van – bólintott Aini. – Ők egyszerűen átmennek egy másik hajóra, és onnantól ott laknak.
– Az űrben? – kérdezte Jauris.
– Akár az űrben is – felelte Szinensi –, láttátok azt a kishajót, amivel Ninda kiment a kikötőbe. Az egy űrhajó, kint az űrben is tud repülni. De átszállhatunk egy világ felszínén is. Nemrég csináltunk már olyat is, mint most, hogy egy világon maradtunk, a hajónk elment, mi pedig megvártuk a következőt.
– De most nem a következővel fogtok elmenni.
– Hát nem, de ez majd Liešytől függ.
Közben megérkeztek. A Vyntras Saipalinis két emelet magas, világosbarna épület volt, a homlokzaton egy embernél is nagyobb műanyag saipalisszal. Alatta egy nagy nyolcas szám piroslott: ennyi saipalis van éppen az épületben.
Bent volt egy előtér, ahol levetkőztek alsóruhára. Csak úgy lehet megoldani a hely működését, hogy olyan hőmérsékletet csinálnak bent, amit az emberek is még éppen elviselnek meg a saipalisok is – előbbieknek a sok hűsítő itallal is nagyon melegük van, utóbbiak meg fáznak, de rövid ideig mindkét faj elviseli. A jaršinaövezet körülményeinek csak egy részét utánozták le: nem esik az eső, nincsenek jelen a dzsungelben terjengő büdös, egészségtelen gázok, hiányzik a többi állat is, és persze nincsenek fák.
Ahogy kinyílt a belső ajtó, valósággal mellbe vágta őket a hőség. Bementek. Bent félhomály volt, kékes megvilágítás, Uonas bácsi mondta, hogy az lesz, mert a nagy meleget az ember rosszabbul viseli, ha még nagyon világos is van. A saipalisoknak meg mindegy, hiszen az erdőben a legalsó, egészen sötét szint kivételével mindenhová elmennek.
Mások is voltak odabent, és persze saipalisok, a visítozásuk betöltötte a két emelet magas, jókora termet. Az otthonos környezet, a függőleges fatörzsek, a ferde támpillérek, ágak, kúszónövények mesterségesek voltak ugyan, de ez a saipalisokat nem zavarta, ugyanúgy ugráltak és röpködtek. A földre soha nem jöttek le, ahogy a természetben sem, hiszen az már a sötétség birodalma, és nem ugrottak az emberekre sem. Úgy lehetett a közelükbe jutni, hogy az ember odament az egyik alacsony ághoz, voltak többféle magasságban, és pillanatokon belül megjelent rajta egy saipalis.
Ninda oda is lépett az egyikhez, és egy tizedmatin belül lehuppant elé egy apró, vörösesszürke lény, nem sokkal nagyobb, mint egy kirikölyök. Két hátsó lábára támaszkodva ült, kis mancsait a teste előtt lógatta. Sárgászölden világító, nagy, értelmes szeme kíváncsian figyelte a számára hatalmas embert. Bozontos farka a háta mögé kunkorodva lengedezett, kissé balra-jobbra ingatta, mintha kutya módra csóválná, de lassan. Nagy, kerek, enyhén tojásdad füleit megállás nélkül forgatta minden irányba, bár elég értelmes volt ahhoz, hogy tudja, itt nem fenyegeti veszély.
Jirna volt, ezt lehetett tudni a bundája színéről. A másik női nem, a siela sárgásszürke. A két hímnem közül a kyndas kékes, a duimis viszont egészen sötét szürke. A biológusok teljesen el vannak bűvölve attól, hogy a saipalis négynemű faj, és köteteket írtak már össze róla. A nemek szabadon tudnak párosodni egymással, anatómiailag nincs különbség, de genetikailag teljesen eltérnek. Ennek ellenére mindkét nőstény nem mindkét hímnemtől megtermékenyül, az utódok nemét pedig bonyolult szabályok alakítják. A nőstények neme legtöbbször megegyezik az anyjukéval, a hímeknél viszont sokat számít a nagyszüleik neme is – ezt a biológusok rengeteg munkával állapították meg. Töméntelen elmélet született arról, hogy milyen evolúciós hatás alakította ezt ki, a legelfogadottabb vélemény az, hogy a saipalis valójában két közeli rokon faj összeolvadásából jött létre, de hogy ez miképpen és miért történt, arról öt biológus hatfélét gondol. Ásatásokat végezni nincs értelme itt, ahol a lebontó baktériumok pár tízezer nap alatt még a jaršinák üvegkemény szöveteit is feldolgozzák.
– Hyyy – mondta a saipalis, Ninda pedig viszonozta, készenlétben tartotta az ȳdist, hogy beszélni tudjon hozzá. Aztán az állatka felé nyújtotta a kezét. Az figyelmesen megnézte, és ő is nyújtotta egyik apró, karmos mancsát. Látszott a karja alatti bőrlebernyeg, amivel a dzsungelben vitorlázik, sokszor egészen sokáig – hacsak persze nem jön egy ragadozó madár, mert akkor a saipalis összecsukja a karját és zuhanni kezd, akár hatalmas mélységekbe is, és a farkával kormányozva kerüli el az ágakat. Aztán megint kitárja a karját és lefékez. De ha eltalál egy ágat, akkor sem esik baja, ezerrígines zuhanást is túlél, kicsi, könnyű, szívós, és itt még a nehézkedés is gyengébb.
Megérintették egymás kezét, ismerkedtek. A saipalis mancsa alig volt vastagabb, mint Ninda hüvelykujja. Kíváncsian tanulmányozta Ninda kezét. Talán még soha nem látott embert. A Vyntras Saipalinis arra szolgál, hogy a két faj ismerkedhessen egymással, de itt nem él egyetlen saipalis sem. Legfeljebb egy napot töltenek itt általában – pedig a mennyezet alatti részt külön fűtik, hogy fel tudjanak melegedni –, akkor jönnek-mennek, amikor akarnak. A dzsungelben sokhelyütt, rögzített helyeken várakozik egy-egy saipalisiomis – kis piros kocka, messziről látható. Ha egy saipalis beugrik az ajtón, a gép elindul és elhozza valamelyik Vyntrasba, ahol találkozhat az emberekkel. Itt a Vyntrasban is van, a saipalis bármikor beugorhat, és a jármű visszaviszi a dzsungelbe. Saipalist sehol máshol nem lehet látni a Galaxisban, csak a saunisi dzsungelben és a Vyntrasokban. Tilos kivinni Saunisról, és nem is élné túl. Itt is reszket a hidegtől, a negyven amsi hőségben.
– Huuu hyttt kkk sssuuu ttt – mondta a saipalis.
– Yyyss ssuuutt kkk syyy huuhh – felelte Ninda a gép segítségével.
←oe-16 rendezvény [-25] És milliónyi felnőtt ember képes volt azon törni a fejét, hogy kicsoda a háromfülű Sôdÿ-Vôdÿ. Ahelyett hogy megnézték volna a mesekönyvet. (Aini: Ninda életének mellékszereplői, 10. D.) :: Sỳÿndoṙeìa, Ḱaŷndïm, 59. śyỳllu 59., a kék órájaoe‑16 oe-17 Vyntras [3] Eleinte még könnyű volt számon tartani, kitől, hol, mikor, mit tanultunk. Szúnahaumon, Auríhaumon, Saunison, Jittabaron. Aztán mintha miénk lett volna a Galaxis minden tudása. És talán még annál is több. De csak Ninda tudta igazán áttekinteni. (Szinensi: Ninda mentális struktúrája, 89.) :: Saunis, Jōrokyna, 16 129, 67oe‑17 oe-18 vízhely [-22] Egyszer nézzetek meg egy képet, ami valami nagyon okos emberről készült, amint üldögél az asztalánál, és mellette ott a kutyája. Azt az embert nagyra tartja a többi ember – és a kutya is. De neki fogalma sincs arról, hogy az az ember milyen okos. Ha annyi esze lenne, mint egy marék csillagpornak, a kutya pontosan ugyanúgy szeretné. A nagyság tehát csak azok körében nagyság, akik képesek érzékelni. (Ninda: Beszélgetések, 102.) :: Saunis, Uolȳdas Īškis, 16 132, 40oe‑18→
ph-21 id [-931] ()ph‑21 ·· -856 733 660 szó (705 436+24 081+4143) 5 082 599 betű (4 918 508+164 091) 5 620 327 jel (@537 728) | 693, 69,29%, 417 724 idézet, 13:52 mű 1019 átlag, 184 szórás -75–109 (ph-19, ne-4) | 0 címke 0 példányban 0 kategória 0% na-1 |
| 2226. nap, 327 szó/nap, 2283 betű/nap, 77:05/sómir, 0,96 oldal/nap | 2027.7.30.:34, 3085 11. 20:31 | ||
pr Prológus | |||
| |||
| 250 (36%) | ||
na A HAJÓ | 29 (4%) 1 | ||
nb AZ ŰRBEN | 27 (3%) 30 | ||
nc RECEPTOR | 29 (4%) 57 | ||
nd A GALAXIS | 24 (3%) 86 | ||
ne LIAN, LIAN, LIAN | 24 (3%) 110 | ||
nf SZAISZ | 24 (3%) 134 | ||
ng MENEDÉK | 24 (3%) 158 | ||
nh HAZAÚT | 24 (3%) 182 | ||
ni ABRONCSVILÁG | 22 (3%) 206 | ||
nj LETELEPEDÉS | 23 (3%) 228 | ||
| |||
| 250 (36%) | ||
oa NAMINDAN-DZSÚMI | 30 (4%) 251 | ||
ob HÍRNÉV | 25 (3%) 281 | ||
oc LIMELULLÍ | 24 (3%) 306 | ||
od SAUNIS | 21 (3%) 330 | ||
oe ALAPPONT | 22 (3%) 351 | ||
of SẄTỲM ŮY DÅI ÁP | 26 (3%) 373 | ||
og SZINDORIA | 24 (3%) 399 | ||
oh A KISLÁNY | 24 (3%) 423 | ||
oi JANNÍHAUM | 25 (3%) 447 | ||
oj TANÍTÓ | 29 (4%) 472 | ||
| |||
| 192 (27%) | ||
pa HINNULDUD | 22 (3%) 501 | ||
pb SUGÁRGÁT | 27 (3%) 523 | ||
pc HANGILAORAN | 25 (3%) 550 | ||
pd AZ ELSŐ SZÍAN | 25 (3%) 575 | ||
pe SINNÍ | 22 (3%) 600 | ||
pf AUSTA VAIRȲNTA KYVOMAS | 27 (3%) 622 | ||
pg ILGÁ | 24 (3%) 649 | ||
ph – – – | 20 (2%) 673 |