Ninda

85 ← →

„Az utánunk jövők feltehetik a kérdést: ha a csoportot három receptor alapította, miért beszélnek örökké csak Nindáról? A választ nem a szindoriai Ninda-kultuszban kell keresni, arra megfelelt volna nekik bárki, akit csodálhatnak. Hanem Ninda egyéniségében.”

Aini: Ninda mint köznapi ember,
14.

Szúnahaum
Szágain-Szissunut
43 619. szahut féninnulgan
790
Szágain városa a nappali övezetben, a Dzsemmir-híran dzsisszá oldali lejtőjének lábánál épült, ahol a Raurámi vize leereszkedik a hegyoldalon és elindul a Raurámi-Fógun vidéken, hogy aztán rögtön két ágra váljon, egy nagyobbacska szigetet, Szissunutot fogva közre. A sziget felső végére vezető két hidacska csak száz ríginre volt Szágain szélső házaitól. A szágainiak többsége, sokan az Aulang Laipról és mások is eljöttek a szigeten fölállított sáhaddif-haurímúba, a széles, magas henger alakú sátorba, aminek kívül fehér volt a fala, belül viszont fekete.
  – Hinahaórant idefönt mindig haurímú alatt tartunk – magyarázta Ángsauri, aki csak egy derki óta tudott az egészről, de volt ideje csodaszép frizurát csináltatni, amit apró, szikrázó ékkövek koszorúja díszített. Ninda eltűnődött rajta, hogy minek, amikor úgyis a fejére fogja borítani a fekete fahuddancsuklyát. – Lent a Hideg-peremvidéken négy fal között, meg persze a hajókon is. Ott le lehet sötétíteni. De itt a Hemmi-róguní közepén már sátorban tartjuk, hogy sötét lehessen, de mégse szobában legyünk. Tudsz mindent, sáhaddihatun?
  – Persze – kezdte mondani Ninda, de Ángsauri lélegzetvételnyi szünet nélkül folytatta.
  – Ja, csillagpor vagyok, persze hogy tudsz mindent. Ha hiperatommotort kellene építened, egy derki múlva ahhoz is értenél. Elolvasnál róla egy könyvet és kész.
  – Azt azért nem hiszem – nevetett Ninda. – Történetesen fogalmam sincs, mi az.
  – Hát az hajtja a hajókat a hipertéren át.
  Ninda a suagjára pillantott. Hétszázkilencven.
  – Utolsó limli – mondta.
  – Indulj, sáhaddihatun – felelte Ángsauri. – A Sínisuál fénye világítsa meg utadat.
  Ninda visszasétált az öltözősátorhoz, ami mellett Hait és Ámmaít már várt rá, egy kisebb társasággal beszélgettek.
  – Készüljünk. Utolsó limli.
  Az emberek a homlokukra tették a kezüket, ők viszonozták és bementek az öltözősátorba.
  – Ezek a tiéitek – mutatott Ninda a két sáhaddahum feliratú dobozra. – Vegyétek fel a fahuddant.
  – Olyan érzésem van, mint a főiskolai felvételi vizsga előtt – sóhajtotta Hait.
  Ninda rámosolygott.
  – Nincs rossz válasz. Nem lehet hibázni.
  – Igen, sien… tudom.
  Ninda leakasztotta a nyakából a haundáját, kibújt a köntöséből és felvette a fekete fahuddant, a fekete sarut, a sárga szegélyes fekete sapkát, aztán átvetette a mellén a sárga szalagot, s végül visszavette a haundáját. Ritka, hogy a sáhaddihatunnak már van haundája, hiszen a legtöbbjük gyerek – de ha van neki, akkor föl kell tennie. Közben a felnőttek is átöltöztek. Ninda kritikus szemmel végigpillantott a megjelenésükön, és bólintott.
  – Jól van, indulhatunk.
  Megállt a doboz fölött, szeretettel rámosolygott a kis arany hengerre, és kiemelte.
  – A Sínisuál fénye.
  Ahogy kiléptek az öltözősátorból, az emberek már ott álltak, kétfelől. Ninda tett néhány lépést, aztán az ég felé emelte a kis hengert.
  – Ja Sínisuálí – mondta –, ja ászan hauhpargí dzsúlun! Haurímúni síharut fillaup tihan íld háharaun!
  Az emberek egyetértőn mosolyogtak, bár a legtöbben nem is értették az ősi nyelvet, de Ninda le is fordította.
  – Ó, Sínisuál, világunk védelmezője! Ez a kis henger ragyogásod jelképe legyen az ünnepi sátorban!
  Beléptek a sátorba, ahol csak pár ríginre volt a Tűz Otthona – a sátrat természetesen eköré építették –, mellette ott lépkedett az Őrző, s ott várakoztak a Csillagok. Semmi sem ugyanúgy volt, mint amikor Ninda állt a sáhaddif elé – más volt a helyszín, más a rendezés –, de a lényeg mégis ugyanaz volt. Az Érahaung-szandzsé süvegét most is Angrolími viselte, Ninda maga kérte fel a feladatra, és hozta magával a társait is. A baungát nem Arvaszind szólaltatta meg, hanem az Aulang Laip másik dobosa, Óruhongi.
  – A Sínisuál fénye köszönti a Felhő Csillagainak fényét – mondta Ninda hangosan. – Hait és Ámmaít sáhaddahum köszönti Szágain-Szissunut sáhaddifját.
  – A Felhő Csillagainak fénye köszönti a Sínisuál fényét – felelte az Érahaung-szandzsé. – Szágain-Szissunut sáhaddifja köszönti Hait és Ámmaít sáhaddahumot és Ninda sáhaddihatunt.
  Nem Aulang Laip sáhaddifja, természetesen, bár ezek az emberek ott élnek, legutóbb ott látták el a sáhaddif tisztét, és bizonyára legközelebb is ott fogják. De a testület tagjai nem emberek, hanem a Felhő Csillagai. Mindegy, hogy ki személyesíti meg őket, annak a helynek a nevét használják, ahol éppen vannak.
  Rongami hozta az asztalkát, Szinensi és Ángsauri a két széket. A sáhaddahumok helyet foglaltak.
   – A Felhő Csillagainak képviseletében jöttünk el hozzátok – kezdte az Érahaung-szandzsé. – Azért küldtek minket, hogy vizsgáljuk meg, hová helyezzünk benneteket a Sínisuál alatt. Mindannyian egy-egy csillag nevét vettük fel erre az időre. Én vagyok az Érahaung-szandzsé.
  Szó szerint azt mondta, amit őneki, állapította meg Ninda, csak a többes szám különbözik. A többiek is elmondták csillagnevüket. Ninda már valamennyiüket ismerte valódi nevéről is. Az Érahaung-szandzsé elmondta a lieháknak való kis ismertető szöveget is, aztán Nindára pillantott, aki odalépett az asztalkához, amin a henger feküdt.
  – De mielőtt ezt megkezdjük, bocsássuk ki a Sínisuál fényét, hogy megvilágítsa elménket.
  Az arany kör most is éppen olyan lenyűgöző volt, mint első látásra. Akik már sokszor látták, azt mondták, megunhatatlan.
  – A Sínisuál fénye – mondta Ninda.
  – A Sínisuál fénye – felelte a janníhaum.
  Az Érahaung-szandzsé megkérdezte, melyikük kívánja kezdeni. Hait és Ámmaít egymásra nézett.
  – A sorrendnek semmi jelentősége. Csak a sáhaddif egyszerre egy emberrel foglalkozhat.
  Hait félénken fölemelte a kezét.
  – Köszönöm, sáhaddahum. Akkor hát halljuk azokat a szavakat.
  – Család – mondta a Dzsóningar-szími.
  – Otthon – felelte Hait.
  – Hajó.
  – Utazás.
  – Űr.
  – Hideg.
  – Világ.
  – Mező.
  – Sivatag.
  – Szindoria.
  – Tánc.
  – Színpad.
  – Szúnahaum.
  – Felfedezés.
  – Törvény.
  – Bíróság.
  – Sínisuál.
  – Fény.
  – Otthon.
  – Gyerekek.
  – Szindoria.
  – Szüleim.
  – Zene.
  – Taps.
  – Csillag.
  – Éjszaka.
  – Janníhaum.
  – Tűz.
  – Repülés.
  – Utazás.
  – Köszönjük, sáhaddahum – mondta az Érahaung-szandzsé, és elmondta a tudnivalókat a haukihaóranról is, mialatt a gyerekek elrendezték az állványokat.
  A kis szertartás alatt Ninda nem csak azt csinálta, ami sáhaddihatunként kötelessége volt. Szinensi sem, aki mint sáhaddif-hilganil hozta-vitte a tárgyakat a sok tízezer éves szokásnak megfelelően. De eközben Lýŷvel – aki a sátortól nem messze a környékbeli legkisebbeket szórakoztatta mint aranyos, bolyhos állatka – feltérképezték Hait és a Csillagok elméjének működését. Hogyan dönti el a soron következő Csillag, melyik szót válassza? Milyen asszociációs láncot indít ez el Hait elméjében? Mire következtetnek a válaszból a Csillagok?
  – Az ivutok háromszázezer éve állnak kapcsolatban az emberekkel – mondta nemrég Lýŷ. – Azóta kutatjuk az elméket; mint telepatikus fajnak ez első számú időtöltésünk. De egy receptor segítségével egészen más következtetéseket tudunk levonni. S most, hogy egyszerre két receptor van jelen…
  – Én nem vagyok receptor – jelezte Szinensi elméje.
  – De, az vagy. Csak másféle. A te elméd nem tud önállóan dolgozni a telepatikus rétegben. De már sokat fejlődtél. Amikor Szindorián az Aulang Laip fedélzetén jártam, nem érzékeltelek, mert még a szubkognitív emissziód sem tért el a szokványostól. A kirik intenzív mentális mezőjére azonban reagáltál, s mivel ott volt Ninda is, fel tudtátok deríteni a történteket és megkezdődhetett a tanulásod. Ma Szúnahaum felszínén bárhol érzékelem az elmédet, így már meg tudnám veled csinálni azt is, amit Nindával az Aulang Laip szindoriai indulása előtt, hogy a hullámait összekapcsoltam a hajó kommunikációs rendszerével, így a hajó burkolatán keresztül is éreztük egymást, amíg planetáris távolságban voltunk.
  – És a hipertér?
  – Nem tudom, hogy emberi elme képes-e önállóan kommunikálni a hipertéren át. Eddig egyik receptor sem volt rá képes, de Arkasen öreg volt már, nem tudott tanulni, ti hárman pedig fiatalok vagytok még, rólatok nem tudjuk. Talán majd kiderül.

← →

ph-27 id [-1019] () :: Szúnahaum, Jasszani-Haugímú, 43 714. szahut nisszugópan, 542ph‑27 ·· -997 (2156 › 61:19) 740 008 szó (711 614+24 251+4143) 5 128 343 betű (4 963 013+165 330) 5 666 671 jel (@538 328)	699, 69,9%, 421 730 idézet, 13:52 mű 1019 átlag, 131 szórás -22–109 (na-7, ne-4)	0 címke 0 példányban 0 kategória 0% na-1
2267. nap, 324 szó/nap, 2262 betű/nap, 77:50/sómir, 0,95 oldal/nap \| 2027.8.30.:229, 3084 25. 22:30

	`pr` Prológus
ELSŐ RÉSZ
A SÖTÉTSÉG MÖGÜL	250 (35%)
	`na` A HAJÓ	29 (4%) 1
	`nb` AZ ŰRBEN	27 (3%) 30
	`nc` RECEPTOR	29 (4%) 57
	`nd` A GALAXIS	24 (3%) 86
	`ne` LIAN, LIAN, LIAN	24 (3%) 110
	`nf` SZAISZ	24 (3%) 134
	`ng` MENEDÉK	24 (3%) 158
	`nh` HAZAÚT	24 (3%) 182
	`ni` ABRONCSVILÁG	22 (3%) 206
	`nj` LETELEPEDÉS	23 (3%) 228
MÁSODIK RÉSZ
HAJNALSUGÁR	250 (35%)
	`oa` NAMINDAN-DZSÚMI	30 (4%) 251
	`ob` HÍRNÉV	25 (3%) 281
	`oc` LIMELULLÍ	24 (3%) 306
	`od` SAUNIS	21 (3%) 330
	`oe` ALAPPONT	22 (3%) 351
	`of` SẄTỲM ŮY DÅI ÁP	26 (3%) 373
	`og` SZINDORIA	24 (3%) 399
	`oh` A KISLÁNY	24 (3%) 423
	`oi` JANNÍHAUM	25 (3%) 447
	`oj` TANÍTÓ	29 (4%) 472
HARMADIK RÉSZ
AZ ÚJ FÉNY	198 (28%)
	`pa` HINNULDUD	22 (3%) 501
	`pb` SUGÁRGÁT	27 (3%) 523
	`pc` HANGILAORAN	25 (3%) 550
	`pd` AZ ELSŐ SZÍAN	25 (3%) 575
	`pe` SINNÍ	22 (3%) 600
	`pf` AUSTA VAIRȲNTA KYVOMAS	27 (3%) 622
	`pg` ILGÁ	24 (3%) 649
	`ph` A HOMBÉBAN	26 (3%) 673