„Amikor még dzserang voltam, semmit sem tudtam a családról. Amióta szúni vagyok, nemegyszer eszembe jut: vajon a többi dzserang tudja, mi a család? Úgy, ahogy mi tudjuk?”
Ninda: Életem egy falevélen,
74. sómir
74. sómir
43 616. nodzsat nesszihuran
352
– Már csak kétezer érangra vagyunk Sasszákentől – ujjongott Ilgá, amikor bementek az iskolába.
– No, azért a Galaxis legtöbb országa elférne abban a kétezerben – jegyezte meg Szinensi.
– Bőven – felelte Fendria. – Nem hiszem, hogy lenne ország a Galaxisban, aminek a két legtávolabbi naprendszere ezer érangnál messzebb lenne egymástól. De persze egy hosszújáratú hajónak kétezer érang csakugyan nem nagy távolság.
– Tényleg – kérdezte Ninda –, ha a namindanra minden hajónknak vissza kell térnie, akkor nem távolodhatnak nagyon messze a Felhőtől, igaz?
– Hát azt éppen nem mondanám, hogy kell – ült le Fendria, ezúttal székre. – Csak nem szokás távol maradni a namindanról. Ha valaki nem akar részt venni az ünnepségen, otthon is maradhat, nem tartunk népszámlálást, hogy hányan táncolnak a Jarragerti lábánál. De egy egész hajó aligha dönt így. Valaha persze, amikor a Felhőt még nem fedeztük fel, a hajóink bekalandozták a Galaxis minden táját, de aztán a Jaussza rábukkant a Felhőre és Szúnahaumra. A hajók továbbadták egymásnak a hírt, és a Szúnahaum-silgisszónaringi úgy döntött, hogy gyarmatosítjuk. Az első hajó, ami leszállt a Jaussza után, a Hengil Szúmandi volt, ami már az átalakításhoz szükséges felszerelést vitte, alig öt évvel később. S aztán évente érkezett egy hajó, összesen húsz. Ezek végezték el az átalakítás első lépéseit.
Fendria közben elindított egy filmet a fali kivetítőn. Egy hajó érkezett Szúnahaum sivatagja fölé, a Sínisuál adta sárga megvilágításból láthatóan Szúnahaungaur belsejében. Ez nem kereskedőhajó volt. Sokkal nagyobb. Nem is szállt le, csak kinyitotta hatalmas tifongjait, és ezrével szálltak ki a kishajók, szétrepültek, végig a környék fölött, s ömlött belőlük a sirtinpor meg a víz, és dobálták a kapszulákat.
– Mint máshol is, első lépésben azok a növények csíráztak ki, amiknek nem kell oxigén – mesélte Fendria. – Az andaragi típusú fűfélék, a sotte és harrugi gombák. Ezek megkezdték az oxigéntermelést, és ugyanekkor elkezdtük kifeszíteni a térfüggönyt, hogy a kezdetleges légkör együtt maradjon. A lakható terület eleinte egészen kicsiny volt, és nem élt még rajta senki. Aztán kezdtük fokozatosan tágítani. Egy évezred alatt Szúnahaungaur elért az egyenlítőtől a Dzsisszá-peremig, és a kör negyedrészét elfoglalta. Ekkor jött az átalakítás második fázisa. Nagy területeket fogtunk térfüggönybe, letelepítettük az oxigéntermelő fajokat, és már csak annyit vártunk, hogy kizöldüljenek, aztán elkezdtük az előző területekről átültetni a nagy, lombos fákat. A második évezred végére Szúnahaungaur körbeért a Sínisuál alatt, bár a hegyekben még nem volt elegendő levegőnk, sőt a gyerekeknek és az idősebbeknek dombokra sem volt szabad felmászni. De azért már elkezdtük betelepíteni világunkat, persze csak azután, hogy megalkottuk az időjárás-szabályozó rendszert, az első néhány száz csatornát, a harmatgyűjtőket és a visszaforgatókat. Aztán jöhetett, hogy kényelmessé tegyük, és lassan tágítsuk is Szúnahaungaur körét a Hideg-félgömb felé.
– Vagyis mindössze kétezer év alatt lakható lett – álmélkodott Ninda.
– Nagyjából igen, de ne feledd, hogy mi csak egy keskeny sávot tehettünk lakhatóvá. Az olyan világok, mint Szindoria, egész felszínükre kapnak napfényt, az azért sokkal nagyobb munka. Szúnahaumnak csak a Dzsisszá-oldalán van fény, és annak a nagy részét képtelenség átalakítani. Sok milliárd éve folyamatosan bombázza a sugárzás, és a világ kialakulásával járó intenzív vulkanizmus soha nem állt le. Majd meglátjátok. Föl lehet menni oda, csak egy kicsit bonyolult.
Ángsauri fölnevetett.
– Én már jártam ott. Téged is fölviszlek, Ninda. Amíg Dzsisszáfauron nem jártál, nem jártál érdekes helyen.
– És mi van Séninnauron? – kérdezte Ninda.
– Séninnaur ugyanolyan, mint a Galaxis lakatlan világainak kilencvenkilenc százaléka. – Fendria kivetítette Séninnaur szürke, hideg sivatagját. – Egyetlen dologban különbözik. Figyeld meg, mennyire sima a felszíne. – Ninda bólintott. – De nem mindenütt. A hegyek itt is hegyek, a kevés kráter pereme itt is kráterperem, a domborzati viszonyok nem különlegesek. A sima területek attól azok, hogy a kőzeteket sok millió humendzs súly préseli össze – minden tizenkét évben egy évig.
Ninda elmosolyodott. – Hát persze. A hajóink.
– Minden hajónak megvan a kijelölt helye Séninnauron. A hajócsaládok mindig együtt helyezkednek el. A mi helyünk a Fennir-síkság szélén van, a Raurgí-fennir hegy lábánál, a szülőhajónk elgi oldalán.
– Hát a hajóknak is van családja?
– Természetesen. Az Aulang Laip első lakói a Dzsaurgá Halgariról érkeztek, ezért az a szülőhajónk. Amikor a népességük megközelítette az engedélyezett maximumot, a hilluhin-fódarangi kiutalta nekik a hajóépítő-műhely következő hajóját. Ők nevezték el Aulang Laipnak, a fáhaut háborúk egyik hőse után. – Váltott a kép, a síkságon megjelentek a téglatest alakú, hatalmas szürke hajók. – Tőlünk elgi irányban van az első hajógyerekünk, a Sédauni, tőle séninre a Hinnu Hórangi, aztán ez itt a Szinná Raurí, ez a Dzsimmun Ángragi, ez pedig a Szengur Sziharongi. És itt, dzsisszá irányban a legújabb gyerekünk, a Síolg Hanturi. De a család tovább is van. A Sédauni két gyereke is itt van a képen, a Sziammá és a Jalligírin. Ha pedig egy kicsit errébb fordítom a képet, akkor láthatod a nagyszülőhajónkat, a Fuangréhut, és a többi gyerekét, a Himborit, a Hisszin Szífarunit, a Liargan Dzsahandét és a Nesszin Fónirdot. Ezek a Himbori gyerekei, a Jaurgí Himbori, az Ongdzsé Himbori és a Szinengan Himbori, és a Nesszin Fónirdnak is van kettő, az Ílargisz Hauri és a Fuaten Hauri.
– De a szülőhajónk testvéreinek nincsen mind gyereke?
– Nincs, mert a hajókkal is előfordul, hogy nem születik gyerekük. Egyszerűen azért, mert az emberek jönnek-mennek, hol újak költöznek egy hajóra, hol elköltöznek onnan, születnek és meghalnak. Ha ennek a folyamatnak az a következménye, hogy egy hajó népessége hosszabb ideig nem éri el a befogadóképességét, akkor a hilluhin-fódarangi nem ad nekik új hajót. Az Aulang Laipnál a felső határ huszonötezer fő. Nem vagyunk messze tőle, huszonháromezer-hatszáznégyen vagyunk, de a számítógép nem a pillanatnyi népességet figyeli, hanem a mindenkori változásokat, és aszerint jósolja meg, hogy szükség lesz-e új hajóra. Amíg elférünk mindannyian, addig nem fog elköltözni ezer ember innen csak azért, hogy ne ezen a hajón éljenek, hanem egy másikon. Márpedig minimum ezer ember mindig kell egy új hajóra. Ezer felnőtt, a gyerekeikkel. Amíg nem jelentkeznek ennyien, addig az új hajót nem állítják üzembe.
– Milyen közel állnak egymáshoz – nézte Ninda a képet.
– Nem pocsékoljuk a helyet, lesznek a hajóink még sokkal többen is. Annyi a hely, hogy az aungirok éppen be tudjanak szállni a hajók közé, automatika irányítja őket, az hajszálpontosan kormányoz. Két hajó mindig úgy áll egymás mellett, hogy a kijáratok ne legyenek fedésben, így egyszerre mindkettőnek közlekedhetnek az aungirjai. Ha kilépsz egy oldalzsilipen, rövidebb idő alatt jutsz el a szomszéd hajóhoz Séninnaur talaján gyalogolva, mint amennyi idő alatt űrruhát vettél.
Ninda tudta, hol vannak az oldalzsilipek, falitábla mutatta a suarihunban. Mindkét oldalon kettő-kettő, nagyon bonyolultak, dupla rendszerűek. Le kell menni a suarihunból a suár alá, ki kell zsilipelni a külső héjba, aztán a héjból kell kizsilipelni a szabadba. Végtelenül ritkán használják őket.
←nh-20 úld [-25] Az egyedüllét és az együttlét között ugyanaz a különbség, mint egy kavics és egy ember között. (Ninda: A fény lúmái, 354.) :: Aulang Laip, 43 616. szahut nendihilgan, 350nh‑20 nh-21 terraformálás [41] Amikor még dzserang voltam, semmit sem tudtam a családról. Amióta szúni vagyok, nemegyszer eszembe jut: vajon a többi dzserang tudja, mi a család? Úgy, ahogy mi tudjuk? (Ninda: Életem egy falevélen, 74. sómir) :: Aulang Laip, 43 616. nodzsat nesszihuran, 352nh‑21 nh-22 ÀLAN [-24] Millió és millió világ van a Galaxisban, ahol mostoha körülmények között teremtett életet az ember. Emberek élnek, állatot tartanak, növényeket termesztenek örök télben. De örök nyárban is, ahol mindent kiéget a napsütés, ha nem vigyáznak. Élnek emberek abroncsvilágokon, ahol két lakhatatlan félteke között keskeny sávban virul az élet. De nincs még egy olyan világ, mint az Abroncsvilág. (Szinensi: Szúnahaum és a Galaxis, 87.) :: Sỳÿndoṙeìa, Ḱaŷndïm, 57. śyỳllu 33., a piros órájanh‑22→
ph-21 id [-931] ()ph‑21 ·· -856 733 660 szó (705 437+24 080+4143) 5 082 609 betű (4 918 521+164 088) 5 620 337 jel (@537 728) | 693, 69,29%, 417 724 idézet, 13:53 mű 1019 átlag, 184 szórás -75–109 (ph-19, ne-4) | 0 címke 0 példányban 0 kategória 0% na-1 |
| 2216. nap, 329 szó/nap, 2293 betű/nap, 76:44/sómir, 0,96 oldal/nap | 2027.7.15.:787, 3085 6. 18:50 | ||
pr Prológus | |||
| |||
| 250 (36%) | ||
na A HAJÓ | 29 (4%) 1 | ||
nb AZ ŰRBEN | 27 (3%) 30 | ||
nc RECEPTOR | 29 (4%) 57 | ||
nd A GALAXIS | 24 (3%) 86 | ||
ne LIAN, LIAN, LIAN | 24 (3%) 110 | ||
nf SZAISZ | 24 (3%) 134 | ||
ng MENEDÉK | 24 (3%) 158 | ||
nh HAZAÚT | 24 (3%) 182 | ||
ni ABRONCSVILÁG | 22 (3%) 206 | ||
nj LETELEPEDÉS | 23 (3%) 228 | ||
| |||
| 250 (36%) | ||
oa NAMINDAN-DZSÚMI | 30 (4%) 251 | ||
ob HÍRNÉV | 25 (3%) 281 | ||
oc LIMELULLÍ | 24 (3%) 306 | ||
od SAUNIS | 21 (3%) 330 | ||
oe ALAPPONT | 22 (3%) 351 | ||
of SẄTỲM ŮY DÅI ÁP | 26 (3%) 373 | ||
og SZINDORIA | 24 (3%) 399 | ||
oh A KISLÁNY | 24 (3%) 423 | ||
oi JANNÍHAUM | 25 (3%) 447 | ||
oj TANÍTÓ | 29 (4%) 472 | ||
| |||
| 192 (27%) | ||
pa HINNULDUD | 22 (3%) 501 | ||
pb SUGÁRGÁT | 27 (3%) 523 | ||
pc HANGILAORAN | 25 (3%) 550 | ||
pd AZ ELSŐ SZÍAN | 25 (3%) 575 | ||
pe SINNÍ | 22 (3%) 600 | ||
pf AUSTA VAIRȲNTA KYVOMAS | 27 (3%) 622 | ||
pg ILGÁ | 24 (3%) 649 | ||
ph – – – | 20 (2%) 673 |