„Én mondjam meg, mit akarjatok? Vagy hogy hogyan érjétek el? Ki vagyok én? Egy utcagyerek Lũakẽàń sikátoraiból. A világotok tele van gondolkodó emberekkel. Kérdezzétek őket. Vagy önmagatokat. Mindenki saját magát, aztán egymást. Menjetek át a szomszédba és beszéljetek egymással. De ne tőlem várjátok azt a csodát, amit csak ti érhettek el.”
Ninda: Nemlétező politikai beszédeim,
8.
8.
A Ninda körül kavargó politikai botrány semmiféle hatással nem volt az Aulang Laip életére, a 4-tabe alapiskolára pedig még kevésbé. A singan-núdzsahud rövid megbeszélésen hozott egy határozatot, amit Kásirun közölt Nindával.
– Senki sem emlékszik olyan esetre, amikor egy gyerekünk került volna ilyen politikai viharok középpontjába. Felnőttekkel is ritkán fordul elő, mert mi általában távol tartjuk magunkat a csillagközi politikától. De a helyzet létrejött és foglalkoznunk kell vele. Úgy döntöttünk, ugyanazt fogjuk tenni, amit felnőtteknél. Vagyis változatlanul ott fogunk állni ütközőfelületként a Galaxis és közted, ha bármitől meg kell védeni, akkor megvédünk – jogi értelemben is, ez Hiragi és a jogszolgálat feladata –, egyébként nem szólunk bele, hogy hogyan veszel részt szülőhazád politi…
– Szindoria nem a szülőhazám – vágott közbe Ninda nyersen. – Csak ott születtem.
– …igen… értem. Bocsáss meg. Tehát nem szólunk bele. Azt nyilatkozol bárkinek, amit akarsz. Hát ennyi. És érkezett egy bankátutalásod. Húszmillió hãỳ, azaz kétszázezer palan Szindoriáról, a belügyminisztériumtól kártérítés gyanánt. Hiragi azt üzeni, hogy ez csak a kezdet. Hamarosan fölhív, csak rengeteg dolga van.
Ninda rezzenéstelen arccal vette tudomásul, hogy milliomos lett.
– Csak a kezdet? – ismételte tűnődve. – Nem hiszem, hogy szindor bíróság valaha megítélt volna csavargónak pár ÿmnél többet.
– Ne haragudj, ÿmet mondtál? Az falevelet jelent.
– Igen, és a csavargók nyelvjárásában a százhãỳs bankjegyet, mert az is kékeszöld.
– Á, értem. Van valami elképzelésed, mit csinálsz a pénzzel?
– Semmit.
– Valóban?
– Kásirun, pénzzel semmit sem lehet csinálni. A pénz semmit sem ér. Egyedül az idő számít.
– Bölcs megállapítás. Idézet valahonnan?
– Most már igen.
– Ezt nem értem.
Ninda mosolygott.
– Máris leírom lúmaként, és akkor annak az idézete.
Meg is tette. A pénzzel semmit sem lehet csinálni – értéktelen. Csak az idő számít. És most olyat tett, amit korábban soha. A lehetőség hiányát jelentő rimmat és a cselekvést jelentő ath khát egyesítette egyetlen jelben, és izgatottan mutatta meg a fhangísilgunban a felnőtteknek, akik kedvesen mosolyogtak.
– Ez annyira gyakori – mondta Lingdzsaéti –, hogy külön neve van a fhangíirodalomban. Lummraud. Amikor úgy érzed, hogy feltaláltál valami újat, például egy új khát, és nem vagy benne biztos, hogy nem sértetted-e meg a szabályokat – aztán meglepve értesülsz róla, hogy azt már rég feltalálták és használják. Igen, ez a khá természetesen létezik. A neve rimmanath, és majdnem jól írtad. – Leírta a jelet, alig különbözött Ninda változatától. – Nincs ezzel semmi gond. Velünk is előfordul, pedig sok éve műveljük magas szinten a fhangít. Veled is elő fog fordulni számtalanszor. A fhangíban több tízezer khá van használatban, senki sem ismeri mindet.
Ninda közönye a pénz iránt nem volt szokatlan a szúni társadalomban. A szúniknak megvolt mindenük – Fendria kijelentette, hogy a Testvériségben nemcsak hogy nincsen szegénység, de kifejezetten tilos, hogy legyen: ha valaki elveszítené mindenét, a segítségére sietne a törzse, a janníhaum –, így a pénz általában nemigen érdekelte őket. Nagyon nagy összegek azért már mégiscsak. Kétszázezer palan egy dolgozó ember egyenes fizetése két-háromszáz éven át. Ángsauri azt mondta, ennyiért akkora házat lehet venni Szúnahaumon, mint egy kisebb hajó.
– Szúnahaumon pénzért adják a házat? – kérdezte Ninda.
– Igen, ott pénzért.
– Az, hogy a hajókon ingyen lakhatunk – magyarázta Fendria –, egyfajta ösztönzés és jutalom, hogy vállaljuk ezt az életmódot. Végül is a Felhőben mégiscsak biztonságosabb, és egy világ kényelmesebb, mint egy hajó. De a Testvériségnek azért fontos, hogy legyenek hajók, amik kereskednek a Galaxissal és bevételt hoznak. Ezért sok mindennel ösztönöznek minket erre, például a fizetések is magasabbak itt, mint otthon. De persze bárhol élünk, szúnik vagyunk, a Testvériség polgárai, és maximálisan kényelmessé tesszük az életünket. Nem azért vannak a hajón janníhaumok, dzsorongitok, parkok, uszodák, mert valaki kijelentette, hogy enélkül nem vállaljuk a kóborló életet a Galaxisban. Hanem mert szúnik vagyunk, szeretünk jól élni és meg is engedhetjük magunknak. Minden helyet, ahol szúnik élnek, igyekszünk berendezni az életmódunknak megfelelően.
– Jártam Seszkandrán a képviseleten – szólalt meg Szinensi. – Jó nagy kupolaváros, a képviselet egy sűrűn lakott részen van. Egyetlen épület, négyemeletes, azt hiszem. Sokkal magasabb házak veszik körül, ezért a belső udvarának színes üvegteteje van, hogy ne lehessen felülről belátni. Bent minden van, ami kell, janníhaum, dzsorongit, a folyosókon mindenfelé a szokásos társalgók, közösségi helyiségek. Pár száz ember lakik ott. Mesélték, hogy ugyanabban az utcában van a rekki képviselet is, az egyszerűen csak egy irodaház, semmilyen közösségi életük nincsen. Nemcsak ott, máshol sincs, van rekki étterem a városban, de oda seszkandraiak meg más világokról való turisták járnak, akik rekki ételt akarnak enni.
– Igen, a dzserangok között nemigen vannak olyan népek, akiknek olyan fejlett közösségi életük lenne, mint nekünk. Ez nyilván a hosszas űrbeli vándorlásnak köszönhető, amikor teljesen egymásra voltunk utalva.
– Már előbb is létezett a janníhaum – vitatta Ninda. – Szúnahaum-sínarraómi életét is már a közösségi szemlélet határozta meg.
– Ez igaz. Mégis sokat fejlődtünk azóta.
– De végül is – terelte vissza a szót Rongami – nem beszéltünk arról, hogy mit csinálsz a pénzzel.
– Semmit – felelte Ninda ugyanazt, mint Kásirunnak.
– De hát hogyhogy?
Ninda vállat vont.
– Mit kellene csinálnom vele? Megvan mindenem. Ha egyszer tönkremenne mindegyik köntösöm vagy sarum, enélkül is vehetek másikat. Ennivalóra… ha mindennap költök egytized palant, akkor is hatvanhatezer évre elég ez a pénz. Nincs mire költenem. Teljesen mindegy, hogy száz palan van a számlámon vagy kétszázezer.
– Hát anyagias nem vagy – állapította meg Fendria.
– Nekem soha nem volt pénzem, amíg ide nem kerültem a hajóra. Akkor viszont rögtön annyi lett, amennyit sosem tudnék elkölteni, naponta egy palant kapok a Testvériségtől, az Szindorián száz hãỳ, több ezerszerese a legnagyobb összegnek, ami Szindorián valaha csörgött a zsebemben. Fogalmam sincs, mit tudnék kezdeni ennyi pénzzel. Egyetlenegyszer költöttem belőle, megvettem a kiskirimet. De hát most már van kirim, azt sem kell vennem többet, hiszen kölyök még, ötször-tízszer annyit fog élni, mint én magam. Ez a kétszázezer meg… – Megrántotta a vállát. – Ráadásul Hiragi azt mondta, hogy ez csak a kezdet. Nem tudom, mennyi pénzt akar kivasalni a szindorokból, de nem is érdekel. Felőlem csinálja, ha ez neki jólesik. Szereti a munkáját, hát perelgessen.
– Bosszúvágy sincs benned – nyugtázta Ángsauri.
– Miféle bosszúvágy?
– Téged örökké csak bántottak Szindorián, mégsincs benned az, hogy akkor csak fizessenek.
– Nem azok bántottak, akik ezt a pénzt kifizették. Vagyis persze de, ők is. De nemcsak ők, és pénzzel amúgy sem lehet jóvá tenni semmit. Legalábbis azzal nem, ha nekem küldenek pénzt, miközben a többi csavargót ettől még ugyanúgy bántják.
←nf-22 kiáltvány [102] Különös, hogy milyen sokan próbálták eszközül felhasználni politikai céljaikra – hiszen csak egy gyerek volt –, s hogy ez mennyire lepergett róla. Nem is sikerült senkinek. Egyvalaki van, aki ha nem is politikai, de szakmai, üzleti karrierje fellendülését neki köszönheti, éppen az, aki soha nem akarta felhasználni őt, de őáltala lett a Galaxis egyik legismertebb ügyvédje. Én. (Hiragi: Találkozásaim Nindával, 9. sómir) :: Aulang Laip, Jakamma, 43 615. dzsirat nisszugópan, 486nf‑22 nf-23 pénz [-16] Én mondjam meg, mit akarjatok? Vagy hogy hogyan érjétek el? Ki vagyok én? Egy utcagyerek Lũakẽàń sikátoraiból. A világotok tele van gondolkodó emberekkel. Kérdezzétek őket. Vagy önmagatokat. Mindenki saját magát, aztán egymást. Menjetek át a szomszédba és beszéljetek egymással. De ne tőlem várjátok azt a csodát, amit csak ti érhettek el. (Ninda: Nemlétező politikai beszédeim, 8.)nf‑23 nf-24 emigrálás [76] Mi mindketten ugyanabban a velejéig romlott államrendszerben nőttünk fel, de egészen más környezetben. Ő szerencsésebb helyzetből indult. De a szerencséje ekkorra elfogyott. Egy ostoba, beképzelt, gonosz, önző államban csak idő kérdése, hogy mikor fogy el az ember szerencséje. Nem hiszem, hogy lett volna más választása. (Ninda: Beszélgetések, 45.) :: Sỳÿndoṙeìa, Lènirsõômaÿ, 57. ńaũḱan 27., a fehér órájanf‑24→
ph-21 id [-484] ()ph‑21 ·· -409 734 107 szó (705 883+24 081+4143) 5 085 778 betű (4 921 687+164 091) 5 623 506 jel (@537 728) | 693, 69,29%, 417 724 idézet, 13:52 mű 1019 átlag, 184 szórás -75–109 (ph-19, ne-4) | 0 címke 0 példányban 0 kategória 0% na-1 |
| 2228. nap, 327 szó/nap, 2282 betű/nap, 77:09/sómir, 0,96 oldal/nap | 2027.8.1.:1262, 3086 17. 13:27 | ||
pr Prológus | |||
| |||
| 250 (36%) | ||
na A HAJÓ | 29 (4%) 1 | ||
nb AZ ŰRBEN | 27 (3%) 30 | ||
nc RECEPTOR | 29 (4%) 57 | ||
nd A GALAXIS | 24 (3%) 86 | ||
ne LIAN, LIAN, LIAN | 24 (3%) 110 | ||
nf SZAISZ | 24 (3%) 134 | ||
ng MENEDÉK | 24 (3%) 158 | ||
nh HAZAÚT | 24 (3%) 182 | ||
ni ABRONCSVILÁG | 22 (3%) 206 | ||
nj LETELEPEDÉS | 23 (3%) 228 | ||
| |||
| 250 (36%) | ||
oa NAMINDAN-DZSÚMI | 30 (4%) 251 | ||
ob HÍRNÉV | 25 (3%) 281 | ||
oc LIMELULLÍ | 24 (3%) 306 | ||
od SAUNIS | 21 (3%) 330 | ||
oe ALAPPONT | 22 (3%) 351 | ||
of SẄTỲM ŮY DÅI ÁP | 26 (3%) 373 | ||
og SZINDORIA | 24 (3%) 399 | ||
oh A KISLÁNY | 24 (3%) 423 | ||
oi JANNÍHAUM | 25 (3%) 447 | ||
oj TANÍTÓ | 29 (4%) 472 | ||
| |||
| 192 (27%) | ||
pa HINNULDUD | 22 (3%) 501 | ||
pb SUGÁRGÁT | 27 (3%) 523 | ||
pc HANGILAORAN | 25 (3%) 550 | ||
pd AZ ELSŐ SZÍAN | 25 (3%) 575 | ||
pe SINNÍ | 22 (3%) 600 | ||
pf AUSTA VAIRȲNTA KYVOMAS | 27 (3%) 622 | ||
pg ILGÁ | 24 (3%) 649 | ||
ph – – – | 20 (2%) 673 |