„Nem véletlen, hogy ez a kötet hosszabb, mint Nindáé. Szinensi lélekrajza az M, V és D rindeken egyszerűbb, de az Sz és P rind sajátos mintázatú összetettsége miatt külön figyelmet kell szentelnünk a teljes 4. szintnek.”
Aini: Szinensi lélekrajza a csoport számára,
bevezető, 2. sómir
bevezető, 2. sómir
Az erdő kicsi volt, de azért egy jókora hegyoldalt elborított. A hegy túloldala kopár volt, mert Sídisuan keringési viszonyai és a kupolaváros építési módja miatt az az oldal nem kapott elég megvilágítást. Az erdő kinyúlt a völgy egy részére is, de a szemközti hegyláncot nem érte el, városi utcák szegélyezték.
Ahhoz elég nagy volt az erdő, hogy Ninda kinyithassa a kaput és felépíthesse a hálót. De az üzenetet nem tudta kilőni, a százezer fának nem volt elég az ereje, hogy áthatoljon a városkupolán. Valószínűleg kevés volt az energia, ezen a világon a kupola alatt nem tudtak eleget magukba gyűjteni a fák. Az energiafolyam céltalanul viharzott ide-oda a kupola alatt, míg el nem enyészett.
– Akkor most mi lesz? – kérdezte Szinensi, miután elmondta neki. Lassan sétáltak előre az erdőben.
– Csak egy másik világon próbálhatjuk majd meg. Tudod, hová megyünk innen?
– Hetkilre.
– Azt tudom, Fendria mondta, csak azt nem, hogy az milyen világ.
Szinensi reflexszerűen nyúlt a suagjáért, s már mondta is.
– Kupolaváros. Kisebb, mint az itteni.
Ninda megcsóválta a fejét.
– Akkor kiszállni sem érdemes.
– Azt hiszem, a Sídi Köztársaság legtöbb világa ilyen. De van más megoldás. Te elmehetsz egy olyan világra, ahol vannak nagyobb erdők szabad ég alatt.
– Hogy én?
– Persze. Nem vagy köteles az Aulang Laipon élni.
Ninda erőteljesen megrázta a fejét.
– Nem, semmiképp sem hagyom el a hajót. Ott vannak a kirik… meg most már te is. És az az otthonom. Majd amikor olyan helyre kerülünk, üzenek Lýŷnek.
Lehajoltak, átbújtak egy alacsony ág alatt.
– Tudod – mondta Szinensi –, éreztem valamit a hálóból.
– Mit?
– Nemigen tudnám megmondani. Egy szempillantás alatt jött létre és tűnt el, de annyit éreztem, hogy óriási, fölém tornyosul, mindenfelé betölti az egész égboltot, és tele van energiával. És mintha valamiképpen összetartoznánk. Csak aztán el is tűnt az egész.
– A következő üzenetküldéshez el kell hoznunk legalább egy kirit – állapította meg Ninda. – Most nem gondoltam rá, hogy szükség lesz a közvetítésükre. Hiszen tudunk nélkülük is gondolatokat közölni. Csakhogy nem tudom egyszerre fölépíteni a hálót és téged is belevonni.
– Voltaképpen… mi változott tegnap óta?
Ninda kérdőn pillantott rá.
– Tudunk gondolatokkal érintkezni kiri nélkül. Tegnap még nem tudtunk.
– Hát… azt nem tudom, hogy ez mitől van. Talán a kirikkel való érintkezés átállított valamit az agyadban, amitől venni tudod a jeleimet és te is tudsz jeleket küldeni. Nem tudom. De… – Kis szünet után fennhangon szólalt meg. – Talán egyszer tudósok fogják kutatni, hogy mitől lesz az egyik ember olyan receptor, mint én, a másik olyan, mint te, és hogy mitől lettél képes gondolatokat közölni velem, előbb a kirik segítségével, aztán nélkülük is.
– Szerintem ezt nemigen kellene elmondani senkinek – felelte Szinensi gondolattal.
– Nem, dehogy. Persze hogy nem. Nyugodt lehetsz, nekem sincs ahhoz semmi kedvem, hogy riporterek ugráljanak körül, aztán bezárjanak valami kutató…
Elhallgatott, észrevéve a változást barátnője mintázatában, s csak jóval később az arcán, majd a mozgásában is, ahogy nevettében majdnem hanyatt esett a fűben.
– Vivivivi… jaj, ne haragudj, de te annyira dzserang vagy néha…
Ninda mosolygott.
– Szóval… azt akartam mondani, hogy nálunk Szúnahaumon nem így mennek a dolgok. – Ninda megjegyezte magának, hogy lehet olyat mondani, hogy „nálunk Szúnahaumon”, miközben nincsenek is Szúnahaum világán, de kétségkívül a Testvériség egészét jelenti. – Interjút azt persze adhatsz, ha akarsz, de nálunk nincsenek hírtársaságok, amik körülnyüzsögnének. Nekünk nincsenek, a dzserangok cégei meg ugye tudomást se szerezhetnek semmiről, ami nálunk történik. Egész másképpen van. Amikor Hauhúniról kiderült, hogy meg tudja oldani a fóguhilmit… tudod, mi az?
– Még Hauhúnit sem ismerem.
– Hauhúni a bátyám.
– Nem is tudtam, hogy van bátyád.
– Kettő is. A másik Dzsangszémi. Most mindketten másik hajón vannak, ők már felnőttek. Szóval a fóguhilmi egy logikai játék. Nagyon nehéz, egy-két évig gyakorolni kell, amíg valaki boldogul vele, és hát kisgyerekek nem tudnak mihez kezdeni vele. Ő meg egyből megoldotta, alig negyvenöt évesen. Akkor a törzs emlékezete meginterjúvolta, vagyis fölvettek egy beszélgetést, az megvan a családi siéhongban, én is láttam, én persze még nem is éltem. Ennyi történne velünk is, ha a képességünk titka kiszivárogna. Kutatóintézetbe se csuknának. De mégse lenne jó ötlet elmondani nekik. Zavarba hozná őket és fájdalmat okozna nekik, hogy belelátsz a gondolataikba, és nem tudnának mihez kezdeni ezzel. Az emberek jobban szeretik a gondolataikat megtartani maguknak.
Ninda mosolygott. Igen, csakugyan nagy a különbség a gondolkodásukban. Neki magának eszébe sem jutott, hogy azért tartsa titokban a képességüket, hogy ne okozzon kellemetlenséget másnak.
– Érdekes – tűnődött Szinensi –, hogy nem vetted észre, hogy én másra gondoltam. Nem olvastad ki a gondolataimból.
– Mert nem közvetítetted, én pedig nem próbáltalak lehallgatni.
– Értem… szóval… te le tudod hallgatni az embereket, engem is, én pedig tudok neked gondolatot közvetíteni, meg a tiédet is veszem, de lehallgatni nem tudok.
– Lehet, hogy csak nem tanultad még meg, hogy kell. Várj csak, próbáld meg. Becsukom a kaput, és te próbáld kinyitni újra.
– Rendben.
Ninda becsukta a kettejük elméjét összekötő kaput és várt. Vagy két matin át hiába. Szinensi még a szemét is becsukta, úgy koncentrált, de a kapu nem nyílt ki.
– Lazíts – szólalt meg Ninda kis idő után. – Ne akard annyira. Csak érintsd meg a kaput, és kinyílik. Ne erőltesd, mert akkor nem tudod megcsinálni. A kapu mögött vagyok és várok rád, csak egy kis érintés kell hozzá.
Végül Szinensi kinyitotta a szemét, nagyot sóhajtott és megcsóválta a fejét.
– Fogalmam sincs, mit kellene tennem. Mintha teljes sötétségben keresném a kapu nyitógombját, de nem találom… még a kaput sem. Mintha fal ereszkedett volna közénk.
Ninda kinyitotta a kaput megint.
– Én egész életemben gyakoroltam – vigasztalta. – Nem tudok visszaemlékezni olyan időre, amikor még nem tudtam kaput nyitni mások elméjére. Te meg most próbálod először. Időre és gyakorlásra van szükséged.
Szinensi megcsóválta a fejét.
– Nem… illetve de, persze… de másra is. Szerintem ott kell lennem egy kirivel, amikor legközelebb üzenetet küldesz Lýŷnek. Érzékelnem kell a hálót és be kell lépnem nekem is, a saját elmémmel kell végigtapintanom a pilléreket, a háló elemévé kell válnom, mint neked. Enélkül nem fog menni. Vagy ha mégis, az olyan lesz, mint fél lábon ugrálni.
Ninda elismerően bólintott.
– Azt hiszem, félreértettelek, amikor először találkoztunk. Butának hittelek… Ne haragudj.
Szinensi rámosolygott és most hangosan szólalt meg.
– Talán az is voltam. Addig a matiig, amíg meg nem érintetted az elmémet és rá nem ébresztettél, hogy még nem tudok semmit a világról… és önmagamról.
Lenézett a fűbe, leguggolt, tépett egy fűszálat.
– Ez az. Így működik.
Ninda értetlenül nézett rá.
– Nézd meg – nyújtotta Szinensi a fűszálat. – Egyszerű, nem? Egy kis zöld valami. De láttál már fűszálat mikroszkóp alatt? Tudod, milyen őrületes bonyolult?
←nc-19 Szinensi 2 [-13] Ninda szerint a kiriknek köszönhető, hogy az én képességem nem veszett el. De kiri sok van a Galaxisban, receptorról viszont csak négyről tudunk. Ha ő nem lett volna az Aulang Laipon, hiába találkozom akárhány kirivel. (Szinensi: Ninda élete és tanítása, 15. sómir)nc‑19 nc-20 erdő [33] Nem véletlen, hogy ez a kötet hosszabb, mint Nindáé. Szinensi lélekrajza az M, V és D rindeken egyszerűbb, de az Sz és P rind sajátos mintázatú összetettsége miatt külön figyelmet kell szentelnünk a teljes 4. szintnek. (Aini: Szinensi lélekrajza a csoport számára, bevezető, 2. sómir)nc‑20 nc-21 üzenet [-7] Mi a bölcsesség? Miért tőlem kérdezed? Mert én egy bölcs vagyok? Lehetek éppen az is. De mire mész te azzal, ami nekem bölcsesség? A saját bölcsességedre van szükséged. Ha megtalálod, te is bölcs leszel. Ha az enyémet használod, csak utánzó. (Ninda: A fény lúmái, 112.) :: Aulang Laip, Sídi Köztársaság, 43 611. senut fínirrugan, 511nc‑21→
ph-21 id [-931] ()ph‑21 ·· -856 733 660 szó (705 436+24 081+4143) 5 082 599 betű (4 918 508+164 091) 5 620 327 jel (@537 728) | 693, 69,29%, 417 724 idézet, 13:52 mű 1019 átlag, 184 szórás -75–109 (ph-19, ne-4) | 0 címke 0 példányban 0 kategória 0% na-1 |
| 2224. nap, 328 szó/nap, 2285 betű/nap, 77:01/sómir, 0,96 oldal/nap | 2027.7.27.:247, 3085 11. 20:31 | ||
pr Prológus | |||
| |||
| 250 (36%) | ||
na A HAJÓ | 29 (4%) 1 | ||
nb AZ ŰRBEN | 27 (3%) 30 | ||
nc RECEPTOR | 29 (4%) 57 | ||
nd A GALAXIS | 24 (3%) 86 | ||
ne LIAN, LIAN, LIAN | 24 (3%) 110 | ||
nf SZAISZ | 24 (3%) 134 | ||
ng MENEDÉK | 24 (3%) 158 | ||
nh HAZAÚT | 24 (3%) 182 | ||
ni ABRONCSVILÁG | 22 (3%) 206 | ||
nj LETELEPEDÉS | 23 (3%) 228 | ||
| |||
| 250 (36%) | ||
oa NAMINDAN-DZSÚMI | 30 (4%) 251 | ||
ob HÍRNÉV | 25 (3%) 281 | ||
oc LIMELULLÍ | 24 (3%) 306 | ||
od SAUNIS | 21 (3%) 330 | ||
oe ALAPPONT | 22 (3%) 351 | ||
of SẄTỲM ŮY DÅI ÁP | 26 (3%) 373 | ||
og SZINDORIA | 24 (3%) 399 | ||
oh A KISLÁNY | 24 (3%) 423 | ||
oi JANNÍHAUM | 25 (3%) 447 | ||
oj TANÍTÓ | 29 (4%) 472 | ||
| |||
| 192 (27%) | ||
pa HINNULDUD | 22 (3%) 501 | ||
pb SUGÁRGÁT | 27 (3%) 523 | ||
pc HANGILAORAN | 25 (3%) 550 | ||
pd AZ ELSŐ SZÍAN | 25 (3%) 575 | ||
pe SINNÍ | 22 (3%) 600 | ||
pf AUSTA VAIRȲNTA KYVOMAS | 27 (3%) 622 | ||
pg ILGÁ | 24 (3%) 649 | ||
ph – – – | 20 (2%) 673 |