-13 ←nc-18 Szinensi 1 [-25] Mindannyian összemossuk a határait annak, hogy milyenek vagyunk, milyennek hisszük magunkat, illetve milyenek szeretnénk lenni. Én sem vagyok kivétel. Ha azt hiszed, hogy te igen, azzal beláttad, hogy nem. (Ninda: Kommentárok az Első Szíanhoz, 16. sómir) :: Aulang Laip, Sídisuan, 43 611. dzsirat szílgaran, 349nc‑18 nc-19 Szinensi 2 [-13] Ninda szerint a kiriknek köszönhető, hogy az én képességem nem veszett el. De kiri sok van a Galaxisban, receptorról viszont csak négyről tudunk. Ha ő nem lett volna az Aulang Laipon, hiába találkozom akárhány kirivel. (Szinensi: Ninda élete és tanítása, 15. sómir)nc‑19 nc-20 erdő [33] Nem véletlen, hogy ez a kötet hosszabb, mint Nindáé. Szinensi lélekrajza az M, V és D rindeken egyszerűbb, de az Sz és P rind sajátos mintázatú összetettsége miatt külön figyelmet kell szentelnünk a teljes 4. szintnek. (Aini: Szinensi lélekrajza a csoport számára, bevezető, 2. sómir)nc‑20→

---

„Ninda szerint a kiriknek köszönhető, hogy az én képességem nem veszett el. De kiri sok van a Galaxisban, receptorról viszont csak négyről tudunk. Ha ő nem lett volna az Aulang Laipon, hiába találkozom akárhány kirivel.”
 


– Mi volt ez a súmanirg? – kérdezte Szinensi azzal a kutató tekintettel az arcán, amit Ninda korábban sosem látott rajta, de ettől kezdve számtalanszor.
  Ninda tűnődve megvakarta az orra tövét.
  – Nem tudom pontosan megmondani. De a kiriknek köszönhető. Ők közvetíteni tudják az érzelmeket, ezt már tegnap óta tudom… de hogy átviszik a gondolatokat is, az csak ma derült ki.
  – Miért, hol vannak? – Szinensi körülpillantott a teremben. Csak ketten voltak. Meg kellett várniuk a tanítás végét, hogy kettesben beszélhessenek, és a többiek távozása után egyszerűen itt maradtak.
  – Fönt az első szinten. Amíg itt vannak a hajón, meg mi is, addig nem számít a távolság. Figyelj… el kell neked mondanom valamit. De meg kell ígérned, hogy nem beszélsz róla soha senkinek.
  – Persze, légy nyugodt.
  – De ez komoly, sien. Tényleg tartanod kell a szádat.
  – Hé, most mondtam, hogy légy nyugodt. Én Singráhat Auhangé Szinensi Rírang Ongdzserat vagyok, csillaggyermek a sáttir-jaharitoktól és a sáttir-nargimutoktól, Szúnahaum és Aulang Laip lánya, ha én valamit mondok, az úgy van!
  – Jó, jó, ne zöldülj be, csak biztos akartam lenni.
  – Hogy mit ne csináljak?
  – Ja, ez egy mondás, Ílnától tanultam Sielunton.
  – Értem. Azt hiszem.
  – Nos hát… hol is kezdjem. Talán a kirikkel. Nekik elképesztően összetett érzelmeik vannak, és át tudják őket vinni egymásra meg az emberekre is. Csak nem egyformán. Tegnap a tenyésztőjüket pillanatok alatt rábeszélték, hogy adja oda az egész családot, mert együtt akarnak maradni. Egy érzelmet sugároztak neki, amiről ő azt hitte, hogy ő érzi. Fuahant is ezt érezte, és örömmel segített hazahozni őket. De velem a kirik másképpen beszélnek. Velem társalogni tudnak érzelemnyelven, és érzem, hogy mit közölnek, mert én más vagyok.
  – Miben?
  – Én receptor vagyok. Érzem a gondolatokat. Le tudom hallgatni az emberek gondolatait. Már kiskorom óta.
  – Vivivivi… ugyan már! Te csillagport akarsz belőlem csinálni.
  Ezt milyen régen nem mondta már, futott át Ninda agyán. Se a csillagport, se azt, hogy vivivivi.
  – A kirik nélkül eltart egy kis ideig, amíg felépítem a hullámot, de most elkezdem, és mindjárt le fogom tudni hallgatni a gondolataidat.
  – Jó, és szólj majd, mert olyat fogok gondolni, amit nem tudsz kitalálni, ha a Sínisuál tetejére ülsz, akkor se.
  De nem kellett olyat gondolnia. Pillanatokba telt, hogy a hullám felépüljön, és máris megint érzékelték egymást. Tisztán és világosan.
  – Most nem jön a rosszullét – mondta Szinensi gondolati nyelven, anélkül hogy a száját kinyitotta volna.
  – Nyilván a kirik okozzák valami módon, de őket most nem vontuk bele.
  – Te csakugyan le tudod hallgatni a gondolataimat!
  – Nem… ez más. Amikor lehallgatok valakit, akkor nem tudok vele beszélni. Ő nem érzékeli, hogy ismerem a gondolatait, és nem tudok neki üzenni. Próbáltam…
  Csak egy villanás volt, ahogy megjelent az elméjében az a sok ember, akik bántották, és nem tudta őket lebeszélni róla, de Szinensi gondolatmintázatában nyomban érezte a sajnálatot és együttérzést.
  – Értem… akkor… akkor ez csakugyan valami más.
  – Igen. Valami új. Te más vagy, mint a többi ember, és más, mint én. Téged Lýŷ nem érzett meg, amikor Szindorián jártunk, pedig egy olyan elmét, mint az enyém, észre kellett volna vennie. Tehát a te elméd más.
  – Lýŷ? – ismételte Szinensi szindor kiejtéssel, ahogy Ninda szokta használni; gondolatban ez nyilván nem volt neki probléma. De a kérdésre nem kellett szavakkal válaszolnia, Szinensi már érzékelte a hozzá tartozó egész mintázatot. – Egy ivut?!
  – Igen. Az ivutok nem állatok. Sokkal intelligensebbek nálunk. Lýŷ a barátságába fogadott, mert receptor vagyok, érzékelem az emberek elméjét, és erre csupán két ember volt képes előttem. De az egyik már nem él.
  – És… a másikkal mi van?
  – Róla még nem tudok semmit. De valamikor majd találkozni fogunk.
  – És mit akar tőled Lýŷ?
  – A barátságomat, és tanulmányozni akar. Számára egy receptor olyan különleges, mintha te az egész Galaxisban nem találnál senkit, aki tud szúniul. Sőt még különlegesebb. Mintha te lennél az egyetlen emberi lény a Galaxisban.
  – De hisz az ivutok sokan vannak.
  – Igen, de mi mások vagyunk. A receptorok az ivutoktól és a többi embertől is különböznek.
  – Értem… de akkor énrám is kíváncsi lesz, mert én tőletek is különbözöm.
  – Igen, minden bizonnyal. Üzennem kell neki rólad.
  – Hogyan? Felhívod a gazdáját hiperfonon?
  – Dehogyis. Más emberek nem tudhatnak erről, meg egy ember nem is tudná átadni az üzenetet. Lýŷ nem érti az élő beszédet, csak a mentális jelzéseket, és nem tud emberi nyelven beszélni. Szükségem van egy erdőre.
  Szinensi nem kérdezte meg, hogy az mire kell. Ninda gondolataiban az erdő említésekor megjelent az egész folyamat a hipertéri gondolatközvetítéssel, és azonnal érzékelte. A gondolati nyelv ezerszer több információt adott át, mint a lassú és nehézkes beszéd. Döbbenten nézett Nindára.
  – Menjünk föl az elsőre?
  – Nem, az túl kicsi. Az Aulang Laip fái nem elegendőek, ki kell mennünk Sídisuanra.
  – Még ott vagyunk?
  – Ja… hát azt nem tudom. Ez olyan fura dolog, hogy egy járművön utazunk, és fogalmunk sincs, hogy mikor merre járunk.
  – Persze, mert számunkra teljesen mindegy. A mi életünk idefönt zajlik.
  – Aha, megfigyeltem, hogy a szísiben és a suárban alig vannak szúnik azokon kívül, akiknek ott van dolguk.
  – Te szoktál ott járni?
  – Hát persze.
  – Én nem jártam ott már… nem is tudom, hány éve. Minek? Mit nézzek a dzserangokon… no mindegy, szóval még Sídisuanon vagyunk – pillantott Szinensi a suagjára. – Azt mondja, kilencszázkor indulunk.
  – Most hétszázkilencven. Vagyis száztíz matink van. Mennyi idő alatt lehet eljutni egy erdőbe?
  – Kimehetünk még Sídisuanra? – kérdezte Szinensi válasz helyett a suagjától.
  – Persze – felelte egy női hang –, csak kilencszázkor indulunk, van még idő. Az aungir-sónurban találkozunk.
  Ninda odakint a lift felé indult, de Szinensi hívott egy kocsit, azzal mentek. Négy szintet le, négy szektort előre és egyet oldalt. Ninda el volt bűvölve, ő még soha nem közlekedett járművel a hajón.
  A nő, Kiszengi az aungiroknál várta őket. Beszálltak és már indultak is.
  – Hová megyünk? – kérdezte Kiszengi, amikor már úton voltak egy ideje, hiszen a városig egyértelmű volt.
  – Egy erdőbe – felelte Szinensi a suagját tanulmányozva.
  – Á, rossz ötlet. Erdőbe hosszabb időre kell menni, leülni a fák tövében, szemlélődni, sétálgatni. Előbb kellett volna elindulni.
  – Hát most így alakult – mondta Ninda. – De azért ne forduljunk vissza, ha lehet.
  – Eszemben sincs visszafordulni, azért vállaltam az aungirszolgálatot, hogy ha valaki a világra akar menni, elkísérjem. De ha rám hallgattok, a következő világon korábban mentek erdőt járni.
  – Számon tartjuk – mosolygott rá Ninda.

---

←nc-18 Szinensi 1 [-25] Mindannyian összemossuk a határait annak, hogy milyenek vagyunk, milyennek hisszük magunkat, illetve milyenek szeretnénk lenni. Én sem vagyok kivétel. Ha azt hiszed, hogy te igen, azzal beláttad, hogy nem. (Ninda: Kommentárok az Első Szíanhoz, 16. sómir) :: Aulang Laip, Sídisuan, 43 611. dzsirat szílgaran, 349nc‑18 nc-19 Szinensi 2 [-13] Ninda szerint a kiriknek köszönhető, hogy az én képességem nem veszett el. De kiri sok van a Galaxisban, receptorról viszont csak négyről tudunk. Ha ő nem lett volna az Aulang Laipon, hiába találkozom akárhány kirivel. (Szinensi: Ninda élete és tanítása, 15. sómir)nc‑19 nc-20 erdő [33] Nem véletlen, hogy ez a kötet hosszabb, mint Nindáé. Szinensi lélekrajza az M, V és D rindeken egyszerűbb, de az Sz és P rind sajátos mintázatú összetettsége miatt külön figyelmet kell szentelnünk a teljes 4. szintnek. (Aini: Szinensi lélekrajza a csoport számára, bevezető, 2. sómir)nc‑20→

---

ph-21 id [-470] ()ph‑21 ·· -395 (2139 › 60:49) 734 121 szó (705 897+24 081+4143) 5 085 877 betű (4 921 786+164 091) 5 623 605 jel (@537 728)	693, 69,29%, 417 724 idézet, 13:52 mű 1019 átlag, 184 szórás -75–109 (ph-19, ne-4)	0 címke 0 példányban 0 kategória 0% na-1
2228. nap, 327 szó/nap, 2282 betű/nap, 77:09/sómir, 0,96 oldal/nap | 2027.8.1.:1262, 3086 18. 10:47

	pr Prológus
ELSŐ RÉSZ
A SÖTÉTSÉG MÖGÜL	250 (36%)
	na A HAJÓ	29 (4%) 1
	nb AZ ŰRBEN	27 (3%) 30
	nc RECEPTOR	29 (4%) 57
	nd A GALAXIS	24 (3%) 86
	ne LIAN, LIAN, LIAN	24 (3%) 110
	nf SZAISZ	24 (3%) 134
	ng MENEDÉK	24 (3%) 158
	nh HAZAÚT	24 (3%) 182
	ni ABRONCSVILÁG	22 (3%) 206
	nj LETELEPEDÉS	23 (3%) 228
MÁSODIK RÉSZ
HAJNALSUGÁR	250 (36%)
	oa NAMINDAN-DZSÚMI	30 (4%) 251
	ob HÍRNÉV	25 (3%) 281
	oc LIMELULLÍ	24 (3%) 306
	od SAUNIS	21 (3%) 330
	oe ALAPPONT	22 (3%) 351
	of SẄTỲM ŮY DÅI ÁP	26 (3%) 373
	og SZINDORIA	24 (3%) 399
	oh A KISLÁNY	24 (3%) 423
	oi JANNÍHAUM	25 (3%) 447
	oj TANÍTÓ	29 (4%) 472
HARMADIK RÉSZ
AZ ÚJ FÉNY	192 (27%)
	pa HINNULDUD	22 (3%) 501
	pb SUGÁRGÁT	27 (3%) 523
	pc HANGILAORAN	25 (3%) 550
	pd AZ ELSŐ SZÍAN	25 (3%) 575
	pe SINNÍ	22 (3%) 600
	pf AUSTA VAIRȲNTA KYVOMAS	27 (3%) 622
	pg ILGÁ	24 (3%) 649
	ph  – – –	20 (2%) 673