\Y – szindor betű
\NH – nem magyar betű
\NY – nem szindor betű
\L – bármely betű
\NL – nem bármely betű
\WB – szókezdet
\WE – szóvég \HV – magyar magánhangzó
\NHV – nem(magyar magánhangzó)
\HC – magyar mássalhangzó
\NHC – nem(magyar mássalhangzó)
-65 ←pd-13 színház [-68] Sok népszerű ember mondja magáról, hogy mindenütt szívesen fogadják. Igen, egy neves énekest mindegyik színházban, egy kiváló orvost bármely kórházban. De őt – mindenütt. Az egész nagy tekergő Galaxisban minden egyes házban. (ÀLAN: Hősköltemény) :: Taklep, Ámhalgin Súfauri, 43 701. higit fínirrugan, 820pd‑13 pd-14 Avlaranta [-65] Nincsenek címei, nincsenek tisztségei, semmije, ami megkülönböztető díszítésként állna a neve mellett. Ninda – csak ennyi, és ez elmond mindent. (Hait Kirísz: Ninda, 2445.)pd‑14 pd-15 autista [-43] A Galaxis egyszerűbb és élhetőbb helye lenne, ha sokan lennének képesek arra, amire ő: szót érteni bárkivel. (ÀLAN: Hősköltemény)pd‑15→
„Nincsenek címei, nincsenek tisztségei, semmije, ami megkülönböztető díszítésként állna a neve mellett. Ninda – csak ennyi, és ez elmond mindent.”
Hait Kirísz: Ninda, 2445.
Az ajtó feltárult, és megjelent egy nagydarab asszony, aki azonnal beszélni kezdett.
– Hakszo verna il, toraon ake… aííííí…
A vége jajkiáltásba fúlt, a nő a szája elé kapta a kezét. A gép hűségesen fordított.
– Hát ide figyeljen, maga idióta…
Az asszony rémülten bámult Nindára, aki szokásos szelíd, komoly mosolyával pillantott föl rá. Néhány pillanatig csak elmosódott hangok hallatszottak az asszony tenyere mögül.
– Ninda?… – kérdezte azután.
– Igen, én vagyok. Itt járok ezen a világon, és eljöttem.
– É-é-é-énhozzám? – nyögte a nő.
– Miért ne? Ő Szinensi, ő Aini, ő Sileni, ő pedig az idegenvezetőnk, Andrika Antroszommakirannukali.
A nő némileg már összeszedte magát, és két tenyerét függőlegesen összeillesztve nagyokat bólogatott. A lányok természetesen viszonozták.
– Ninda úrnő, köszöntöm önt otthonomban. Avlaranta Szumbarohovantinne vagyok, és rendkívüli megtiszteltetés számomra, hogy személyesen köszönthetem.
Ninda viszonozta a kézmozdulatot, mint mindig.
– Én nem vagyok semmiféle úrnő, Avlaranta. Ninda vagyok. Ennyi az egész. Nincs is szükségem többre.
– A Galaxis az öné – bólogatott az asszony.
Ninda összeráncolta a homlokát.
– Hogy érti ezt?
– Ez egy mondás – szólt közbe Andrika –, azt jelenti, hogy úgy lesz, ahogy kívánod.
– Értem. – Az önözést Ninda nem tette szóvá, hiszen nem tudhatta, hogy nem a fordítógép értett-e félre valamit. – Megengedi, hogy bemenjünk?
– Hogyne… természetesen… kérem, érezzék otthon magukat nálunk.
– Köszönjük.
A szoba akkora volt, mint Sileni otthoni szobája, és kevesebb volt benne a bútor: a sarokban egy heverő, középen egy egészen alacsony asztal, szék nélkül, és egy szekrény a másik sarokban. Sileninek négy szék volt a szobájában, egy alacsony az ő méretére, és három nagyobb, meg két polc. Az ő asztala is alacsony volt, de ennél magasabb.
A szegénység mindenhogyan szembeötlő volt. Minden kopott volt és régi, a falakat valami lemállott festékszerű anyag borította, és a szag sem volt éppen kellemes. Sileni szóvá is tette, persze csak mentális közléssel.
– Itt nincs valami jó szag.
– Viszont arcizmunk sem fog rezdülni – felelte Ninda. – Szindoriai éveimben valóságos mesebeli palotának láttam volna ezt a lakást.
– Tudom, anya. Persze hogy nem fog arcizmom se rezdülni. Én Hangikun Szesszinan Nindarangi Szilun Rienszá lánya vagyok, a Galaxis legnagyobb emberének lánya, nem fogok rád szégyent hozni. És a törzsemre sem. Én vagyok a Testvériségben az egyetlen nindaran-szindanongi, és minthogy a törzsünknek nem lesz folytatása, én is maradok az egyetlen.
– Azt nem te döntöd el, sien, hogy lesz-e folytatása, hanem a sáhaddif – nevetett Aini, de ebből persze nem látszott semmi a külső szemlélő számára. – Lehet, hogy még százan és százan kerülnek a nindaranok közé, és lehet, hogy te magad sem. Ismered a mondást: amit a sáhaddif tesz, a sáhaddif érti.
– Persze hogy ismerem, hiszen ti ismeritek. De tudom, amit tudok. A nindaran törzsnek négy tagja lesz velem együtt, és több nem. Mihez kezdenénk egy csomó nerivel a törzsben?
– Erről a sáhaddif nem tud semmit, és nem is tudhat.
– Mégse fognak közénk rakni senkit – vágta rá a kislány magabiztosan. A három anyuka pedig tudta, hogy igaza van. A sáhaddif a lelki alkatot vizsgálja, és senkit nem fognak találni a Sínisuál alatt, akinek olyan lesz a lelki alkata, mint az övék. Azért ennyit a sáhaddif is ért hozzá.
– Jól van, sien – mondta Szinensi szeretettel –, értesz hozzá, méltó tagja vagy a csoportunknak.
– És erősebb a mentális jelkibocsátásom, mint hármótoké együttvéve – büszkélkedett a kicsi –, pedig már a tiéd is utolérte Nindát és Ainit.
Gondolati nyelvükben olyan jeleket használt három anyjának megnevezésére, amik mind azt jelentették, hogy „anya”, de egyértelműen kifejezték azt is, hogy melyik. Ebben a mentális mondatban a „másik ketten anyukáim” jelentésű gondolati formát használta.
Mentális beszélgetésük, mint mindig, most is egy szemvillanás alatt folyt le, arra sem volt elég ez az idő, hogy megtegyenek egy lépést a szoba belseje felé. Amikor beértek, az asszony buzgó mozdulatokkal az asztal felé intett.
– Kérem, Ninda úrnő… vagyis Ninda, kérem, foglaljanak helyet otthonomban.
A lányok megköszönték és fesztelenül leültek a szőnyegre, az alacsony asztal köré. Az asszony bólintott, egy pillanatra megint összeillesztette a tenyerét, és kisietett a szobából nyíló másik ajtón. Néhány ütéssel később már vissza is tért, tálcát hozott a kezében, ügyesen az asztalra helyezte. Aprósütemény volt rajta, kétségkívül előre odakészítve. Aztán sarkon fordult és kiszaladt megint, tekintélyes súlyához mérten igazán gyors léptekkel.
– Olyan, mint a songérip – állapította meg Sileni szakértően a süteményről. – Csak nincs illata.
Az asszony belépett ismét, egyik kezében újabb tálcácskán öt pohárral, a másikban egy palackkal. Ezeket is az asztalra tette, aztán meglepő könnyedséggel helyet foglalt a szőnyegen. Nyilván naponta csinálja, állapították meg magukban.
– Ünnep ez a nap – jelentette ki, komoly arccal tekintve Nindára. – Asztalomnál köszöntöm Nindát. Minek köszönhetem a látogatását, kérem?
– A puszta véletlennek, Avlaranta. Ez a világ útba esett a hajónk számára, és kiszálltunk. Eljöttünk ebbe a negyedbe, mert én általában kíváncsi vagyok, hogyan élnek a szegény emberek. Kiválasztottam egy házat, egy lakást – és most itt vagyunk.
Az asszony értőn bólogatott, és sokatmondó pillantásokat vetett Nindára.
– Hát nem könnyen… nem könnyen.
Ninda nyugodtan bólintott és kivett egy aprósüteményt. A többiek is követték a példáját, Andrika is, aki rögtön megszólalt, ahogy beleharapott a süteménybe.
– Milyen kemény és száraz.
A lányok meghökkentek.
– Maradjatok csendben – intette őket Ninda a mentálison. – Nyilván okkal mondja.
– Ó, igen, úrnőm, igen. És az íze sem a régi már, ugye. Valaha ott dolgoztam, a Darraszeppinun egyik gyárában, lent a Szasszininkaratta-völgyben. Láttam, milyen gyenge minőségű nyersanyagokat használnak. Azóta, úgy hiszem, csak tovább romlott minden.
– Miért? – kérdezte Ninda.
– Hát ez a szörnyű drágaság, ugye. Már nem lehet egy ezresnél kevesebbel elmenni bevásárolni. Hát mindenből mindent a legolcsóbban, ugye, hogy egyáltalán még meg lehessen fizetni.
– Ön mivel foglalkozik? – érdeklődött Szinensi.
– Most a Sammon-Szavarankuvatti gyárban vagyok keverő, úrnőm. Mi szintetikus élelmiszer-alapanyagokat gyártunk. Én állítom be a nyersanyagok arányát, a keverési módozatot, és én felügyelem az egész folyamatot, ugye. Nem lehetne meg nélkülünk az élelmiszeripar, úrnőm, hiszen ugye a kész élelmiszerek anyagának fele szintetikus.
A lányok udvariasan bólogattak és nem mondták, hogy a Testvériségben és más gazdag országokban legfeljebb egy-két százaléka.
←pd-13 színház [-68] Sok népszerű ember mondja magáról, hogy mindenütt szívesen fogadják. Igen, egy neves énekest mindegyik színházban, egy kiváló orvost bármely kórházban. De őt – mindenütt. Az egész nagy tekergő Galaxisban minden egyes házban. (ÀLAN: Hősköltemény) :: Taklep, Ámhalgin Súfauri, 43 701. higit fínirrugan, 820pd‑13 pd-14 Avlaranta [-65] Nincsenek címei, nincsenek tisztségei, semmije, ami megkülönböztető díszítésként állna a neve mellett. Ninda – csak ennyi, és ez elmond mindent. (Hait Kirísz: Ninda, 2445.)pd‑14 pd-15 autista [-43] A Galaxis egyszerűbb és élhetőbb helye lenne, ha sokan lennének képesek arra, amire ő: szót érteni bárkivel. (ÀLAN: Hősköltemény)pd‑15→
pg-15 Őrző [-349] Csináld jobban, mint tegnap – máris győztél. (Ílgaszaumi, Közmondások és népi bölcsességek tára) :: Szúnahaum, Jasszani-Haugímú, 43 708. szahut muandzsan, 600pg‑15 -270 (2045 › 58:08) 701 710 szó (674 404+23 206+4100) 4 856 573 betű (4 698 426+158 147) 5 391 610 jel (@535 037) | 664, 66,4%, 396 695 idézet, 13:52 mű 1016 átlag, 204 szórás -79–125 (pg-2, nf-21) | 0 címke 0 példányban 0 kategória 0% na-1 | |||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
2039. nap, 342 szó/nap, 2381 betű/nap, 73:41/sómir, 1 oldal/nap | 2027.3.10.:815, 3079 13. 15:30
|
pr Prológus | |||
ELSŐ RÉSZ | |||
A SÖTÉTSÉG MÖGÜL | 250 (37%) | ||
na A HAJÓ | 29 (4%) 1 | ||
nb AZ ŰRBEN | 27 (4%) 30 | ||
nc RECEPTOR | 29 (4%) 57 | ||
nd A GALAXIS | 24 (3%) 86 | ||
ne LIAN, LIAN, LIAN | 24 (3%) 110 | ||
nf SZAISZ | 24 (3%) 134 | ||
ng MENEDÉK | 24 (3%) 158 | ||
nh HAZAÚT | 24 (3%) 182 | ||
ni ABRONCSVILÁG | 22 (3%) 206 | ||
nj LETELEPEDÉS | 23 (3%) 228 | ||
MÁSODIK RÉSZ | |||
HAJNALSUGÁR | 250 (37%) | ||
oa NAMINDAN-DZSÚMI | 30 (4%) 251 | ||
ob HÍRNÉV | 25 (3%) 281 | ||
oc LIMELULLÍ | 24 (3%) 306 | ||
od SAUNIS | 21 (3%) 330 | ||
oe ALAPPONT | 22 (3%) 351 | ||
of SẄTỲM ŮY DÅI ÁP | 26 (3%) 373 | ||
og SZINDORIA | 24 (3%) 399 | ||
oh A KISLÁNY | 24 (3%) 423 | ||
oi JANNÍHAUM | 25 (3%) 447 | ||
oj TANÍTÓ | 29 (4%) 472 | ||
HARMADIK RÉSZ | |||
AZ ÚJ FÉNY | 163 (24%) | ||
pa HINNULDUD | 22 (3%) 501 | ||
pb SUGÁRGÁT | 27 (4%) 523 | ||
pc HANGILAORAN | 25 (3%) 550 | ||
pd AZ ELSŐ SZÍAN | 25 (3%) 575 | ||
pe SINNÍ | 22 (3%) 600 | ||
pf AUSTA VAIRȲNTA KYVOMAS | 27 (4%) 622 | ||
pg HIMSÚNI | 15 (2%) 649 |