\H – magyar betű
\Y – szindor betű
\NH – nem magyar betű
\NY – nem szindor betű
\L – bármely betű
\NL – nem bármely betű
\WB – szókezdet
\WE – szóvég \HV – magyar magánhangzó
\NHV – nem(magyar magánhangzó)
\HC – magyar mássalhangzó
\NHC – nem(magyar mássalhangzó)

---

-18 ←ob-24 békedíj [13] A szemed olyan, mint egy fényképezőgép. Amit láttál, arra emlékezni tudsz. De ha igazán jól akarsz emlékezni, ha a lényegre akarsz emlékezni, akkor ne a szemeddel fényképezd le, hanem a lelkeddel. (Szinensi: Összegyűjtött lúmáim, 68.)ob‑24 ob-25 új hajó [-18]
Mit tudsz róla? Ismered?
Láttad a szeme csillanását?
Tudod, hogyan veszi a levegőt?
Figyeltél rá egyáltalán? (Ílgaszaumi, Vahule Ílu: Limelullí Második Eposza) :: Ík, Hallihuat Fónird, 43 659. senut sillíman, 971ob‑25 ocq [-1019]
Merre jársz?
Melyik világon?
Ismerik ott?
Hallottak róla?
Kérdezz meg mindenkit.
Meg kell találnunk
Limelullít! (Ninda: Limelullí)ocq→

---

„Mit tudsz róla? Ismered?
Láttad a szeme csillanását?
Tudod, hogyan veszi a levegőt?
Figyeltél rá egyáltalán?”
 

Ík
Hallihuat Fónird
43 659. senut sillíman
971
Íki idő szerint délután volt, amikor megint jelzett Ninda suagja.
  – Itt a Hallihuat Fónird – jelentkezett egy Ekkanu nevű férfi. – Kilencszáznyolcvankor szállunk le.
  Ninda bólintott és eltette a készüléket megint, néhány meglepett pillantást gyűjtve be a dzserangoktól, akik persze nem mind voltak hozzászokva, hogy a szúnik nem köszönnek, nem udvariaskodnak, egy olyan közlést pedig, amit valaki a munkáját végezve ad, többnyire megköszönni sem szoktak. De senki nem szólt semmit, csak kicsit később kérdezte meg Ingit, látva, hogy Ninda zavartalanul beszélget tovább:
  – Mindjárt megérkezik a hajótok. Természetesen nem kívánunk a szükségesnél tovább visszaélni a türelmetekkel.
  – Nem sietünk – felelte Ninda nyugodtan. – A Hallihuat Fónird még egypár napig itt állomásozik.
  – Így van – mosolygott a riporternő. – Nagyon örülünk, ha minél tovább köreinkben tudhatunk téged.
  Ṙoẁnŷ professzor, egy fehér körszakállas, szindor számításban harmincöt körüli férfi ekkor látta elérkezettnek az időt kimondani, amit már kezdettől fogva szeretett volna.
  – Valójában, ami azt illeti, Sỳÿndoṙeìa is nagyon boldog lenne, ha földjére lépnél. Természetesen tisztában vagyunk vele, hogy a Testvériség még mindig nem hajlandó velünk helyreállítani a kapcsolatokat. De ha úgy gondolnád, hogy eljönnél, és a sũùnỹ hatóságok is beleegyeznek, akkor bármely állam hajójával érkezhetnél bárhová a Szövetség területére. Mi szavatolnánk a teljes biztonságodat. Az ÀLAN mozgalom erre az alkalomra fel fog fogadni egy biztonsági céget, amely professzionális módszerekkel fog őrizni a nap tíz órájában téged és mindenkit, aki veled jön.
  A szépen csiszolt körmondatokhoz kérő tekintet tartozott, és a végén Ṙoẁnŷ jobb kezén négy ujjat lazán ökölbe hajlított, a mutatóujját pedig meggörbítve feltartotta, ami Szindorián azt jelentette: „nagyon szépen kérlek”.
  Ninda kicsit gondolkodott a válaszon, figyelmes tekintettel nézve a professzort.
  – Nem akarom elszomorítani az ÀLAN-t, de semmilyen okot nem látok arra, hogy odamenjek. Tudod, Vûriń, nekem Sỳÿndoṙeìa csak egy világ a sok közül. Ha nem Íken adódott volna, hogy átszállunk a Szíminnuról a Hallihuat Fónirdra, akkor itt sem jártam volna, vagy csak egyszer-kétszer kiszállok, nem töltök itt időt. Szállodába biztosan nem mentem volna itt. A Galaxisban több milliárd lakott világ van. Miért éppen Sỳÿndoṙeìára mennék? Ha arra járok, nincs akadálya, hogy kiszálljak – de csak akkor járhatok arra, ha arra visz a hajóm útja. Ez pedig nem lehetséges, amíg a jelenlegi helyzet fennáll. Ebben a Testvériség Åmmaĩt útmutatásához tartja magát: amíg a Ḱïyṙeàn-rendszer fennáll, Sũùnahaùm hajói nem érintik a Szövetség területét.
  – Elnézést – vonta föl a szemöldökét a professzor –, úgy érted, amíg a Ḱïyṙeàn-rendszer nem változtat a szociálpolitikáján.
  – Nem fog változtatni rajta – jelentette ki Ninda kategorikusan. – A rendszert meg kell dönteni. Ḱïyṙeànnak távoznia kell.
  Látható volt a Sùm-küldöttek arcán a megbotránkozás a szindor törvények szerint bűncselekménynek számító óhaj miatt – s persze azért is, amiért az örökké megtisztelő jelzőkkel elhalmozott elnököt csak a családnevén említi –, de igyekeztek túltenni magukat rajta. Ninda hozzáállása a Ḱïyṙeàn-rendszerhez közismert volt Szindorián.
  – Ez Åmmaĩt határozott kívánsága – folytatta Ninda. – Meggyőződésem szerint ő az az ember ismeretségi körömben, aki mindenkinél jobban átlátja Sỳÿndoṙeìa politikai viszonyait. Én is az ő elveit követem Sỳÿndoṙeìával kapcsolatban. És azt várom el a sỳÿndoṙ néptől, hogy a saját kezébe vegye a sorsát, döntsék el, hogy mit akarnak, és valósítsák meg, amit elhatároztak. Ne tőlem várjanak valamiféle csodatételt, mert nem vagyok csodatevő. Ḱïyṙeàn távozása elemi követelmény, olyan, mint a kétszer kettő.
  Ezt a szindorok persze már számtalanszor hallották Ninda tévébeszédeiben, hát nem lepődtek meg rajta. Azt azonban eddig még nem szögezte le ilyen kategorikusan, hogy nem megy oda, amíg a rendszer fennáll.
  A beszélgetés íki idő szerint este ért véget. Ingit többször megkérdezte, hogy nem álmosak-e a gyerekek, hiszen az ő idejük szerint már éjszaka volt, száznegyvenkor jöttek ki a városházáról és sétáltak át a tér túloldalára, ahol már tárva-nyitva állt a Hallihuat Fónird suárkapuja, fölötte Szúnahaum hatalmas hétágú csillagával.
  De nem voltak álmosak. Ninda megállt a kapu előtt, ahol ki-be áramlottak az emberek, a suárnak jócskán volt forgalma. Felnézett a két feliratra:
  
  Hallihuat Fónird
  
  Üdvözöljük a Dzsennirit suárban
  
  S fölötte a fehér körrel övezett hétágú csillagra, ami minden szúninak az otthont jelenti. Besétáltak a suárkapun, ami ugyanolyan előtérbe vezetett, mint az Aulang Laipon, és odamentek a fal egy kiválasztott pontjához. Szinensi megérintette az ujjlenyomat-érzékelőt, az ajtó kinyílt, s beléptek a liftbe.
  – Itthon vagyunk – mosolygott Ninda, ahogy kiléptek a 3-sika szektorba és megláttak egy tipikus szúni parkot.
  – Tipikus? – reagált Szinensi a villanásnyi gondolatra. – Te szavakba tudod önteni, mi a különbség egy szúni és egy dzserang park között?
  – Nem. Mégis úgy érzem, hogy a mi parkjaink valahogy mások, mint a dzserangoké. Pedig ők is arra használják a parkokat, hogy kikapcsolódjanak, leheveredjenek a fűre, játsszanak, szaladgáljanak. De mégis mások az ő parkjaik.
  De most nem mentek be a parkba, hanem megkerülték a liftet és beléptek a janníhaumba, ahová minden szúni első útja vezet egy új hajón. Ez is éppen olyan volt, mint a Testvériség millió és millió janníhauma. A négyzet alakú, nagy helyiség közepén a Tűz Otthona, arrébb a gyerekek játszószőnyege, több is, és asztalok, padok, ahogy mindenütt. Ahol beléptek, a szomszédos ajtón a pihenőszobák szokásos jele volt, két vízszintes vonal középen összekötve egy függőlegessel.
  Ninda nyugodt lépteivel odament a Tűz Otthonához, s homlokára tette a kezét.
  – Auszíní Kis Őrzője Szíminnuról köszönti Szúnahaum tüzének Őrzőjét – mondta.
  Az Őrző, egy középkorú férfi figyelmesen ránézett és a homlokára tett kézzel viszonozta az üdvözlést.
  – Hallihuat Fónird tüzének Őrzője köszönti Auszíní Kis Őrzőjét.
  Egymásra mosolyogtak, s Ninda leült egy asztalhoz. Szinensi már beszélgetett valakivel, akit természetesen akkor látott életében először. Nindát is pillanatok alatt bevonták a társalgásba, és egy matin belül megállt mellette egy fiatalasszony egy tál süteménnyel.
  – Utazók vagytok? – érdeklődött egy nagyfiú, Siuddá. Nyilván hallotta az Őrző köszöntését, amit csak azok a Kis Őrzők szoktak, akik új hajóra lépnek. Utazónak azt hívták a szúnik, aki hajóról hajóra vándorolva tart valamilyen úticél felé.
  – Igen, az Angaur Dzsúrarengivel indultunk hazulról, aztán a Szíminnuval idáig – felelte Ninda a szúni szokásoknak megfelelően, hiszen őket sokkal jobban érdekli, hogy melyik hajóval utazik valaki, mint hogy melyik dzserang világra tart.
  – A Szíminnu volt itt előttünk? Jártam rajta, helyes kicsi hajó.
  Ninda bólintott. Ő még egy kerek évet sem töltött ott, de jól érezte magát. Helyes kicsi hajó. Kicsi, hiszen a hatalmas raktér a szúnik felfogása szerint nem tartozik a hajóhoz, a hajó az a terület, ahol élnek.

---

←ob-24 békedíj [13] A szemed olyan, mint egy fényképezőgép. Amit láttál, arra emlékezni tudsz. De ha igazán jól akarsz emlékezni, ha a lényegre akarsz emlékezni, akkor ne a szemeddel fényképezd le, hanem a lelkeddel. (Szinensi: Összegyűjtött lúmáim, 68.)ob‑24 ob-25 új hajó [-18]
Mit tudsz róla? Ismered?
Láttad a szeme csillanását?
Tudod, hogyan veszi a levegőt?
Figyeltél rá egyáltalán? (Ílgaszaumi, Vahule Ílu: Limelullí Második Eposza) :: Ík, Hallihuat Fónird, 43 659. senut sillíman, 971ob‑25 ocq [-1019]
Merre jársz?
Melyik világon?
Ismerik ott?
Hallottak róla?
Kérdezz meg mindenkit.
Meg kell találnunk
Limelullít! (Ninda: Limelullí)ocq→

---

ph-21 id [-802] ()ph‑21 ·· -727 (2138 › 60:48) 733 789 szó (705 565+24 081+4143) 5 083 554 betű (4 919 463+164 091) 5 621 282 jel (@537 728)	693, 69,29%, 417 724 idézet, 13:52 mű 1019 átlag, 184 szórás -75–109 (ph-19, ne-4)	0 címke 0 példányban 0 kategória 0% na-1
2226. nap, 327 szó/nap, 2283 betű/nap, 77:05/sómir, 0,96 oldal/nap | 2027.7.30.:34, 3085 16. 9:28

	pr Prológus
ELSŐ RÉSZ
A SÖTÉTSÉG MÖGÜL	250 (36%)
	na A HAJÓ	29 (4%) 1
	nb AZ ŰRBEN	27 (3%) 30
	nc RECEPTOR	29 (4%) 57
	nd A GALAXIS	24 (3%) 86
	ne LIAN, LIAN, LIAN	24 (3%) 110
	nf SZAISZ	24 (3%) 134
	ng MENEDÉK	24 (3%) 158
	nh HAZAÚT	24 (3%) 182
	ni ABRONCSVILÁG	22 (3%) 206
	nj LETELEPEDÉS	23 (3%) 228
MÁSODIK RÉSZ
HAJNALSUGÁR	250 (36%)
	oa NAMINDAN-DZSÚMI	30 (4%) 251
	ob HÍRNÉV	25 (3%) 281
	oc LIMELULLÍ	24 (3%) 306
	od SAUNIS	21 (3%) 330
	oe ALAPPONT	22 (3%) 351
	of SẄTỲM ŮY DÅI ÁP	26 (3%) 373
	og SZINDORIA	24 (3%) 399
	oh A KISLÁNY	24 (3%) 423
	oi JANNÍHAUM	25 (3%) 447
	oj TANÍTÓ	29 (4%) 472
HARMADIK RÉSZ
AZ ÚJ FÉNY	192 (27%)
	pa HINNULDUD	22 (3%) 501
	pb SUGÁRGÁT	27 (3%) 523
	pc HANGILAORAN	25 (3%) 550
	pd AZ ELSŐ SZÍAN	25 (3%) 575
	pe SINNÍ	22 (3%) 600
	pf AUSTA VAIRȲNTA KYVOMAS	27 (3%) 622
	pg ILGÁ	24 (3%) 649
	ph  – – –	20 (2%) 673