\H – magyar betű
\Y – szindor betű
\NH – nem magyar betű
\NY – nem szindor betű
\L – bármely betű
\NL – nem bármely betű
\WB – szókezdet
\WE – szóvég \HV – magyar magánhangzó
\NHV – nem(magyar magánhangzó)
\HC – magyar mássalhangzó
\NHC – nem(magyar mássalhangzó)

---

16 ←ob-12 randi [-4] Minden kitalált ember létezik, és minden létező ember kitalált. (Hait Kirísz: Emlékiratok, 115.) :: Sỳÿndoṙeìa, Ḱaŷndïm, 59. ńaũḱan 25., a piros órájaob‑12 ob-13 Larenka [16] Ha még gyerek vagy és megkérdezik, mi akarsz lenni, amikor felnősz, feleld azt: önmagam akarok lenni. (Ninda: Beszélgetések, 266.)ob‑13 ob-14 Luakeán [-22] Amióta létezik az emberi faj, mindig voltak szegények és gazdagok. Mindig voltak, akik jómódban éltek, és akik nyomorban. Azt szokták mondani, hogy ez természetes, ilyen az élet. Csak azt nem mondta még meg senki, hogy miért természetes. (Ílgaszaumi, Feddardin elmélkedéseiből, 68. sómir, 40. singir)ob‑14→

---

„Ha még gyerek vagy és megkérdezik, mi akarsz lenni, amikor felnősz, feleld azt: önmagam akarok lenni.”
 


– Igen, én vagyok – bólintott a tévés. – Üdvözöllek benneteket Égszínkék Meseországban. Történetesen sütöde nincs, de a kocsi tényleg égszínkék. Ő a kollégám, Àsten Lỳỹtṙeîn. Ha nincs ellenetekre, elmegyünk innen, teszünk egy kört, hogy ha valaki figyelte bármelyikünket, ne figyelhesse tovább.
  A férfi előre ült, s a kocsi fölemelkedett a magasba.
  – Köszönöm a közbenjárást, Eĩdì. Ugye megteszed, hogy erről a kis találkozóról megfeledkezel, miután kiszálltál a kocsiból?
  A lány felháborodott arcot vágott.
  – Nem szoktam titkolózni a szüleim előtt.
  – Hát itt az ideje elkezdeni. Köszöntelek Sỳÿndoṙeìán, ahol mindenki mindenki előtt titkolózik. Így tesz a háromfülű Sôdÿ-Vôdÿ is, aki levelet ír Ãmṙasîn anyónak, mert a mondanivalóját el szeretné mondani, de az inkognitóját is szeretné megőrizni.
  Dẁnśy morcosan nézett a nőre.
  – Hé, nem az a szabály, hogy a riporterek nem adják ki a forrásaikat?
  – De. És? Hol adtam én ki forrást? A nyilvánossághoz egy betű sem fog erről eljutni soha. A kollégáimban megbízom, Eĩdì pedig hallgatni fog, mert nem akarja, hogy bajba kerülj… meg ő maga sem akar bajba kerülni.
  – Milyen bajba? – kérdezte a lány.
  – Hadd válaszoljak erre én – nézett rá Dẁnśy. – Azért írtam levelet Ãmṙasîn anyónak, mert el akartam neki mondani egy mondatot. Azt, hogy „Az én anyám a Testvériség, apám a Galaxis.”
  – Ezt Nìïndà mondta, de…
  – Ezt Ninda nekem írta le egy levelében. – Dẁnśy már élőszóban is zenei hangsúlyok nélkül ejtette Ninda nevét. Nem volt könnyű, de gyakorolta.
  – Neked? Te Nìïndàval levelezel?
  – Igen. Lassan egy hónapja.
  – De hát hogyhogy?…
  – Írtam neki, és ő válaszolt. Azóta pár naponként váltunk egy levelet. Beszámoltam neki az állítólagos anyjáról, és ő ezzel a mondattal válaszolt, amit említettem. Ennél jobban nem is igen érdekelte. Egyébként, Szontiszkovarikinde asszony, szeretnék gratulálni ahhoz, amit a Hoòṙkwḩỹ-ügyben csinált. Igazi újságírói bravúr.
  – Köszönöm. Talán maradjunk a Larenkánál.
  – De engem hogyan talált meg? Ninda azt ígérte, senkinek sem szól a levelezésünkről.
  – Eszembe sem jutott, hogy őt kérdezzem. Az az igazság, hogy ha anyanyelvem lenne a sỳÿndoṙ, vagy ha kizárólag hipnopédiával tanultam volna, akkor jóval tovább tart. De én egy ideig tanultam sỳÿndoṙul, mielőtt igénybe vettem volna a hipnopédiát, ezért vannak dolgok, amikre fölfigyelek. Volt két szófordulat a leveledben, amik szemet szúrtak. „Levelezésben állok azzal, akinek az arcképét Ön is hordja a kitűzőjén.” Először is száz sỳÿndoṙból kilencvenkilenc egyszerűen azt írta volna, hogy Nindával. Ilyen mondatot csak az fogalmaz, aki a felső tízezerhez tartozik, vagyis ahogy köznyelven mondják, sòvým. Ez még inkább megerősítette a gyanúmat, hogy gyerek az illető, Nindáról nehezen tudom elképzelni, hogy egy felnőtt sòvýmmal levelezésbe kezd. Aztán itt van az a szó, hogy kitűző. Erről talán nem is tudjátok, hogy rétegnyelvi szó, ezt a ti környéketeken használják, máshol nem ismert. Egyszóval szép lassan összeállt a kép. A környezet, ahol keresnem kellett téged, meglehetősen kicsi. Elég régóta dolgozom oknyomozó újságíróként ahhoz, hogy egy ilyen dolog ne jelentsen gondot.
  – Valamit nem értek – szólalt meg Eĩdì. – Nìïndà tudja, hogy kivel levelez? Szóval nem valami mesealak nevét írtad neki is?
  – Nem, a rendes nevemet használom – felelte Dẁnśy.
  – Akkor miért nyomozta le, Lâreńkà? – nézett a tévésre. – Meg is kérdezhette volna Nìïndàt.
  – Mint mondtam, eszembe sem jutott – mondta a riporter. – Ninda sokkal titoktartóbb ennél. Egyébként nem állunk személyes ismeretségben. Ismerem néhány barátját, őrajtuk keresztül érintkezünk, de eddig még soha nem beszéltünk. S hogy miért nyomoztam le? Kíváncsiságból. Sokat tanultam Nindától, amióta követem a munkásságát, és tudom, hogy ha ő végezte volna ezt a nyomozást, annak az lett volna a célja, hogy egy új barátra tegyen szert. Az a nyomozás első pillanatától világos volt, hogy bárkit találok a háromfülű Sôdÿ-Vôdÿ álarca mögött, riport nem lehet ebből, hiszen Ninda barátja az illető. Ninda barátjáról nem csinálhatok riportot, ha ő rejtőzködni akar.
  – Nagyon megharagszik, Lâreńkà – kérdezte Eĩdì összehúzott szemmel –, ha azt mondom, hogy nem bízom magában?
  Larenka mosolyogva nézte a gyerekeket.
  – Megvan a magadhoz való eszed. Hadd kérdezzek valamit. Mi a véleményed Nindáról?
  – Nìïndà egy bajkeverő – felelte a lány határozottan. – A Testvériség fizetett ügynöke, aki azon dolgozik, hogy tönkretegye a kormány jó hírét.
  – Értem. De engedd meg, hogy megismételjem a kérdést, mert azt hiszem, nem értetted jól. Mi a te véleményed Nindáról? Mert amit mondtál, az az apád munkaadójának a véleménye. De én nem a belügyminisztériummal beszélek, hanem Eĩdì Samṙỹnnel, egy saját véleményt formáló, gondolkodó emberrel. Ezért szeretném a te véleményedet hallani.
  – És az én véleményem nem egyezhet meg az apáméval? – kérdezte a lány, dacos fintort vágva.
  – Ó, dehogynem. Persze. Akkor kérlek, mesélj azokról a tapasztalataidról, amik alapján arra a meggyőződésre jutottál, amelyet most megosztottál velünk.
  – Tapasztalataimról?! – csattant föl Eĩdì. – Mindenki tudja, kicsoda a maguk Nìïndàja! Egyfolytában Sỳÿndoṙeìát gyalázza a tévében!
  – Mondanál egy példát? Én nem emlékszem rá, hogy ilyet tett volna.
  – Csak nem gondolja, hogy megnéztem?!
  Csend. A négy ember némán ült a kocsiban. Eĩdì értetlenül nézett egyikről a másikra. Dẁnśy azonban éppolyan csendben ült, s csak nézett maga elé, mint Larenka.
  – Erre ugye nem tudnak mit válaszolni, igaz?!
  Larenka lassan ingatta a fejét.
  – Nem, kis szívem, nem tudunk. Amikor valaki arra büszke, hogy nem tájékozódott a kérdésben, és kritika nélkül átvette a fölötte állók ideológiáját, ráadásul ezt a saját véleményének nevezi, arra sajnos nincs mit felelni. Az az öntelt butaságnak olyan foka, amire senki nem képes válaszolni semmit… azaz talán csak egyvalaki. – Egy vỳriĩsen matatott valamit. – Az volt a szándékom, hogy repülünk egyet a sivatag fölött, hogy ne tudjon senki észrevétlenül utánunk jönni, aztán visszamegyünk és néhány utcával arrébb leszállunk. De ennél hosszabbra kell nyújtanunk ezt a kis találkozót, mert neked sajnos most vissza kell iratkoznod az óvodába.
  – Köszönöm – felelte Eĩdì epésen –, nincs rá szükségem. Kitűnően érzem magam úgy, ahogy vagyok.
  Larenka megnyomott valamit, és a fali képernyőn megjelent Ninda.
  – Szóval a világképeddel minden rendben van? – kérdezte. – Nagyon szerencsés ember vagy. Életed végéig minden kérdésedre meglesz az előregyártott válasz. Neked csak követned kell. Már csak egyvalamit szeretnék tudni. Ha az életedet ilyen jól elrendezték előre, akkor hol vagy te ebben a képben? Mi szükség ehhez rád? Miért nem azok élik az életedet helyetted, akik megtervezték? Ha az ő gondolataikat gondolod, minek élsz? Nem te élted az eddigi életedet sem, nem te fogod élni az ezutánit sem. Nem te neveled föl a gyermekeidet. Mindent csak az ő gondolataik egy másolata csinál. De akkor mi nem tudunk vitatkozni egymással. Én Ninda vagyok. De te ki vagy? Vûyrd Ḱïyṙeàn gondolatainak edénye? Akkor jöjjön ide helyetted Vûyrd Ḱïyṙeàn és válaszoljon ő. Lehet, hogy gonosz. De ő legalább önmaga.

---

←ob-12 randi [-4] Minden kitalált ember létezik, és minden létező ember kitalált. (Hait Kirísz: Emlékiratok, 115.) :: Sỳÿndoṙeìa, Ḱaŷndïm, 59. ńaũḱan 25., a piros órájaob‑12 ob-13 Larenka [16] Ha még gyerek vagy és megkérdezik, mi akarsz lenni, amikor felnősz, feleld azt: önmagam akarok lenni. (Ninda: Beszélgetések, 266.)ob‑13 ob-14 Luakeán [-22] Amióta létezik az emberi faj, mindig voltak szegények és gazdagok. Mindig voltak, akik jómódban éltek, és akik nyomorban. Azt szokták mondani, hogy ez természetes, ilyen az élet. Csak azt nem mondta még meg senki, hogy miért természetes. (Ílgaszaumi, Feddardin elmélkedéseiből, 68. sómir, 40. singir)ob‑14→

---

ph-19 id [-293] () :: Sỳÿndoṙeìa, Ḱaŷndïm, 62. èkaĩ 49., a zöld órájaph‑19 ·· -230 (2134 › 60:40) 732 331 szó (704 147+24 041+4143) 5 072 593 betű (4 908 777+163 816) 5 610 125 jel (@537 532)	691, 69,09%, 416 722 idézet, 13:52 mű 1019 átlag, 172 szórás -63–109 (ph-18, ne-4)	0 címke 0 példányban 0 kategória 0% na-1
2210. nap, 329 szó/nap, 2295 betű/nap, 76:45/sómir, 0,96 oldal/nap | 2027.7.17.:225, 3088 31. 17:04

	pr Prológus
ELSŐ RÉSZ
A SÖTÉTSÉG MÖGÜL	250 (36%)
	na A HAJÓ	29 (4%) 1
	nb AZ ŰRBEN	27 (3%) 30
	nc RECEPTOR	29 (4%) 57
	nd A GALAXIS	24 (3%) 86
	ne LIAN, LIAN, LIAN	24 (3%) 110
	nf SZAISZ	24 (3%) 134
	ng MENEDÉK	24 (3%) 158
	nh HAZAÚT	24 (3%) 182
	ni ABRONCSVILÁG	22 (3%) 206
	nj LETELEPEDÉS	23 (3%) 228
MÁSODIK RÉSZ
HAJNALSUGÁR	250 (36%)
	oa NAMINDAN-DZSÚMI	30 (4%) 251
	ob HÍRNÉV	25 (3%) 281
	oc LIMELULLÍ	24 (3%) 306
	od SAUNIS	21 (3%) 330
	oe ALAPPONT	22 (3%) 351
	of SẄTỲM ŮY DÅI ÁP	26 (3%) 373
	og SZINDORIA	24 (3%) 399
	oh A KISLÁNY	24 (3%) 423
	oi JANNÍHAUM	25 (3%) 447
	oj TANÍTÓ	29 (4%) 472
HARMADIK RÉSZ
AZ ÚJ FÉNY	190 (27%)
	pa HINNULDUD	22 (3%) 501
	pb SUGÁRGÁT	27 (3%) 523
	pc HANGILAORAN	25 (3%) 550
	pd AZ ELSŐ SZÍAN	25 (3%) 575
	pe SINNÍ	22 (3%) 600
	pf AUSTA VAIRȲNTA KYVOMAS	27 (3%) 622
	pg ILGÁ	24 (3%) 649
	ph  – – –	18 (2%) 673