2016
26 ezer szó
 
Egy Bedřichov nevű falucskában volt a táborhelyünk, de Eliška egyetlenegyszer megszólalt, még induláskor, azt kérte, hogy Liberecben álljunk meg. Többet egy hanggal se. Aztán valahol egy vadidegen város utcáján megálltunk, Karel bácsi átjött a mi kocsinkba és megkérdezte, hogy mit szeretne. Eliška fölkelt, azt mondta, neki itt van egy kis dolga, kezdjük el nélküle. Karel bácsi nagyon nézte, meg Gabriela is ott volt már, Eliškának olyan volt az arca, mint aki beteg, Gabriela meg is kérdezte, de azt felelte, jól van, csak el kell intéznie valamit. Erre Karel bácsi azt mondta, inkább Gabrielának, hogy mégse rakhatnak ki egy gyereket tíz kilométerre az úticéljuktól, de akkor már álltam én is, és mondtam, hogy kettőt. Karel bácsi még habozott, de Eliška már elindult az ajtó felé, azzal a Hanka-féle elszántsággal, úgyhogy leszálltunk mi is. Karel bácsi a kezembe nyomott egy csomó pénzt és a lelkemre kötötte, hogy vigyázzak Eliškára, leírta a bedřichovi szállásadónk telefonszámát, és azt mondta, ha délután háromig nem jelentkezünk, akkor fölhívja a libereci rendőrséget és megkerestet minket. Tizenegy óra volt. Én csak bólintani tudtam és loholtam Eliška után, aki ment vagy száz métert és egyszer csak elővett egy várostérképet, fogalmam se volt, hogy ilyesmi van nála.
  Rengeteget talpaltunk. Hegynek föl, hegynek le… Buszra persze nem szállhattunk, mert fogalmunk se volt, merre visz, úgyhogy végiggyalogoltunk a fél városon. Végül kikötöttünk egy Sládkova nevű utcában, többemeletes, öreg házak között, ott Eliška már eltette a térképet és a házszámokat nézte. De egyre lassabban ment, pedig lejtett az utca, és olyan fehér volt, mint a mész. És még mindig nem szólt egy árva szót sem.
  Azt hiszem, amikor a kislányt meglátta, már nem is nézte a házszámot. Odament a kerítéshez és a kislányt nézte. Az a fűben ült és a babája haját fonta, aztán fölnézett. Sziasztok, mondta. Én visszaköszöntem, Eliška meg azt mondta: „Szia, Jitka”, de mint aki most tanul beszélni. „Tudod a nevem?”, kérdezte Jitka, Eliška pedig bólintott.
  Az öregurat akkor vettem csak észre, amikor fölállt a padról, valamivel távolabb. Odajött hozzánk, rám pillantott, aztán csak Eliškát nézte. Nagyon szomorú volt az arca. Eliškáé is.
  „Jó napot, Novotný úr”, mondta Eliška. Az öregúr arca szigorúra váltott, de csak annyit felelt: „Te vagy Eliška.” Ő meg bólintott, és tovább nézték egymást, úgy, a kerítésen át. Aztán Eliška felém intett, észre se vette, hogy a filmbeli nevemen mutat be, azt mondta: „Anežka… Novotný úr, ő pedig a húgom.”
  

30 thousand words, 2016
  
  Eliška and Jana, two 14 year old actresses in Prague, 1984, are working on their first roles. It’s a television series where Eliška plays Hanka, a girl who helps everyone while Jana plays her best friend Anežka. Becoming friends in real life too, they gradually determine that Hanka has fallen in love to Anežka, but that’s not written in the script. This accounts for Eliška’s actions, because without letting the crew know, they start adding this interpretation into the roles.
  Jana knows Eliška has a secret, but she only learns the details when they’re shooting at another location. Eliška takes her to a house where there is a little girl and a mournful elderly couple. Eliška introduces the girl as her sister and explains that the grandparents have no more children and that if they die, Jitka will go to an orphanage.
  On returning to the film crew, Eliška announces that she’s changing her surname. When asked why, she says this is her father’s name. Who is your father? My father is a murderer, she says.
  She explains to Jana that it was an accident, but he is imprisoned for five years.
  Hanka’s father in the series is played by a famous actor, and they get into the habit of calling each other “father” and “daughter” even when the camera is not running. On the last day he is working on the series, he tells Eliška he’d be happy if she’d call him “father” even when not filming together. She realizes now she has got a father – or rather two, because the director of the series, who has to be a bit of a father to all of them, pays a special attention to her, always paying attention to how she feels. A moment later, she receives a note from her grandparents asking for a callback, and then Pavel, Anežka’s love interest in the series, confesses his real life love to her. But she gets her first kiss from another.