Véremet adtam.
Mert ez nekem jó. Ha már én egy hordónyit kaptam, akkor néha -jaj, de nagyképû egy görény vagyok, most másodszor, na, de akkor is- adok belõle vissza a közösbe bele. Arról nem beszélve, hogy egy bögrével megint gazdagabb lettem, meg egy tollal, és egy pizza- meg kávé/tea/üdítõ utalvánnyal. És egy müzliszelettel meg egy üveg vízzel. Meg egy levásárolható élelmiszer utalvánnyal.
De nem ez a lényeg -tudtam én ezt, tudtam, csak nem sejtettem!!-, hanem az, hogy tényleg úgy érzem, most egy hangyányit visszaadhattam abból a tengernyibõl, ami nélkül nem lennék már jóideje.
Vagyis pusztán az egó vezérelt. Mint mindig.
(Megjegyzem, mikor meghallgatta a szívem a doki, azt mondta: "Hallom, jó szíve van!" és mosolygott hozzá... nem tudom, minek szólt ez, de nem is fontos.:)
← Borotvák Occam, Hanlon és persze Talema borotvája | Geszti Péter: Nemecsek 100 éves lett... → |