Wokom

...és takarékosságom feletti büszkeségem története.

Valamikor nagyon régen, még a boldog békeidõkben, elõzõ életemben vettük az elsõ, máig is a legjobb wokomat. Hatalmas, legalább 36 cm átmérõjû, s ennek megfelelõ magasságú, fekete gyönyörûség volt. Két füllel, bazi nagy gömbi tetõvel (rajta fa gombbal, ahogy kell), és persze öntöttvasból, így emelgetni nem volt túl kényelmes, de imádtam. Ez volt az egyetlen edény, melyet nem tehettem be a mosiba, mert az öntöttvas nem nagyon szereti, ha áztatják melegvízben, ráadásul vagy ez az egy ment volna bele és semmi más, vagy a többi, mert akkora volt, hogy ihaj.
A b után, mikor elõkerültem a kórházból elõször, szó sem volt arról, hogy én fõzzek. Menni is maximum néhány lépésre futotta az erõmbõl, hajolni, emelni, vagy egyáltalán a járókeretet elereszteni meg szóba sem kerülhetett. Majd újra mentem kórházba, majd újra, s újra... (Forrest Gump hangsúlyával, ugye. De ezt csak én mondhatom így, de maradék agyam megtartása érdekében, így is kell mondanom.) Mikor összeraktak a lehetõ legjobban (tényleg a legjobban és ez a szint a "lehetõ"-nél jóval jobb), már egy mankóval jártam s el sem dõltem, ha azt elegedve izegtem-mozogtam a hirtelen kitágult világban. (Baromi elképesztõ ám a léptékek ennyire kézzelfogható volta, hogy mennyit számít maga a lehetõség, hogy ha akarok, mehetek, mert MÁR KÉPES VAGYOK MENNI!!)
De már megint elkanyarodtam... szóval,volt egy hatalmas, remek, gyönyörû, rusztikus, de bazi nehéz wokom, ám használni nem tudtam, egyszerûen nem bírtam el, s a beépített alkatrészeim miatt nem is kísérletezhettem ezzel. Így csak várta, hátha jobbra fordul a sorsa s újra leszek olyan édes, és használatba veszem. Csakhogy ami egyszer volt, újra nem jön el, úgyhogy azt a fantasztikus darabot odaadtam az akkori segítõmnek, aki abban az idõben járt hozzám élhetõ szinten tartani a házat, magamnak pedig vettem egy új, lemezbõl készült -így jóval könnyebb- és pálcákkal, kis tálkákkal készletben kapható ilyetén edényt.
Remek is volt, csakhogy nem kellett hozzá sok idõ és -bár rá volt írva, hogy mosogatógépben mosható, s ez már nagy nehezen, de be is fért- rozsdás lett az alja, s még ha ez kívül esik az megbocsátható, de belül, ahol a kaja készül(ne) nem szerencsés. Az meg, hogy minden alkalommal, mielõtt használnám súrolgassam, nem játszik.
Így egy ideig woktalanul maradtam. Sírtam is nagyon.
Majd jött az áldásos program az áldatlan texoban -ahová kényszerûségbõl, de heti szinten járok vásárolni-, s gazdagabb lettem egy grill serpenyõvel, s egy közepesen nehéz, nyeles, szépséges TEFAL wokkkal. Imádom. Remek. S így, olcsó is volt. Ám egy baja van, fedõtlen, hogy úgy mondjam. Talán a kínaiaknak nem kell rá a fedõ, hiszen ritkán párolnak vagy tudom is én, de nekem nagyon hiányzott, s egyetlen meglévõ alkalmatosságom sem akkora, hogy jó lenne rá. Megnéztem a hálón, házhoz szállítva lenne 3.800 Ft. Nos, ennek annyira nem örültem, úgyhogy pihentettem még kicsinkát a kérdést, gondoltam, vagy eszembe jut valami jobb megoldás (bár valljuk be, ennek igen csekély valós esélye volt/van általában), vagy megszokom a fedetlenséget. Utóbbi nem ment, így nagyon azon voltam, hogy megredelem a méregdrága cuccot és majd különleges tisztelettel bánok vele, hisz arany árban van, bakker, mikor megjött a szikra!! Néha tényleg ámulok tenger eszem hiányán, s mégis felvillanó eredményein. Hö.
Kitaláltam, hogy veszek egy hasonló méretû serpenyõt, melyhez van tetõ is, s mely márkátlan, így ára sem lesz az egekben; akkor lesz egy fedõs wokom s egy fedetlen plusz serpenyõm, vagy fordítva... Lényeg, hogy egyazon árért bõvül edéyparkom is és szeretett wokom is kiteljesedhet.
Már csak az kellett, hogy találjak az opcióknak megfelelõ edényt. De ez már igazán részletkérdés, hiszen tudom, ha a cél megvan, az odáig vezetõ útra fordított idõ mit sem számít. (Roki túlélõ törvény. Ugye.)
Aztán elibém került egy INTERSPAR katalógus, vagyis ilyen heti szóróizé és abban megláttam a nekem kellõ, szívemet azonnal veszett dobolásra sarkalló, ideális edényt. Már csak egy apróság állta utam, hogy itt nincs ilyen üzlet. Némi szervezés, MozgiMónika célképének megfelelõ formára igazítása, s máris megoldva ez is.



Tehát, annyira, de annyira ügyes vagyok!! Van nekem szép, ügyes, okos wokom, meg hozzá tetszetõs, illõ üvegtetõm, fekete gombbal -mint az edény maga s nyele is- plusz egy remek, hatalmas, teflon bevonatú szintén nyeles serpenyõm. S mindez igen gazdaságosan, csakis azért, mert okos vagyok.

Aki mást állít, annak elmondanám, hogy memóriám úgy mûködik, ha valami/valaki a nem fontos fakkba kerül, azonnal homályba is vész, hiszen nincs kapacitásom mindent észben tartani (pláne, hogy nincs is olyanom, ugye); vagyis azt kockáztatja, hogy -pusztán önvédelmi okokból kifolyólag- el fogom felejteni.
Ugye, hogy nem ér meg ennyit?


/Wok képe innen/

wokom