Mármint a holnapot...
...várom is meg nem is.
Nem emlékszem írtam-e már (10% :), hogy az oviban ágy volt a jelem. Tehát aludni kéne...
Ehhez képest megint úgy várom azt a nyomorult holnapot, mintha én még valaha kiaknázhatnám az egykori jelemben rejlõ egyéb lehetõségeket...
Pedig szó sincs ilyesmirõl. Illetve, megint ott tartunk, ill. Õ ott tart, hogy elméletben, szavak szintjén marhára hergel... én meg hagyom magam...
Pedig tudom, hogy nem akar, hogy ezt bírja marhára, hogy hergel engem...
áááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááá
Mindegy... menek alunni...
---------------------------------------
(A folytatás /02. 04./: http://talema.blogter.hu/?post_id=13793)
← Nekem ez most sok... | Jött... → |