Valóban (az ember nem változik)

Az apropó: http://cirmos.blogter.hu/?post_id=9152

Igen, mindenki úgy reagált, ahogy tõle várható. Az utolsó hsz-ben pl így:

"KisCirmos

2006-01-08 12:45:29

Nem óhajtom véleményezni senki hozzászólását. Ez nem egy könyv. Ha az lenne, akkor az emberek megvennék, és olvasnák, majd valaki könyvkritikát írna róla. De ez az élet. Mások élete, melynek részese akartam lenni, én döntöttem így. Megírtam. Ez egy sok tradégia közül, amit láttam. El lehet ítélni, és el lehet szomorodni rajta, lehet együttérezni, és lehet engem támadni, ismeretlenül. Minden írás, és minden kimondott szó, tükör. Megláthatjuk benne magunkat, és mások is láthatnak minket. Megmásíthatja a valós képet ezer egy dolog. A düh, a haragjuk. Erre nincs idõm. Az élet túl rövid ahhoz, hogy haragudjak, és vitatkozzak. Nem fogok. Írtam valamit, ami engem megérintitett. Erre mindenki úgy reagál, amilyen õ maga.
További kellemes napot..."

az utolsó elõtti és az az elõtti mondat okán írok egy-két dolgot.

Most szóltam bele elõször KisCirmos írásába, bár olvasni már korábban kezdtem. Az érzés, amit ez most kiváltott belõlem, a "...látod, miért nem hallgattál a jobbik eszedre!" felkiáltással párosul.

Úgy érzem magam, mint egy kisérlet eleme. Igen "elem", mert ha "alany" lennék, kérték volna a hozzájárulásom, de ez nem történt meg. Én marha meg -bár, mondom, a jobbik eszem azt kiabálta, hogy most se!- beledumáltam.

Oda többet nem fogok írni. Olvasni valószínûleg fogom, véleményem is lesz, ahogy eddig is volt, de leírni nem fogom. Mert:

"Erre nincs idõm."

(Hogy érthetõ legyen: középkor, elefántember...a cirkuszos is felkarolta õt. Durva párhuzam, de nekem ez jutott eszembe.)  Na, most jön a no comment...

valoban_az_ember_nem_valtozik