Újraélesztés

Az újságírás fontos, érdekes és nem egyhangú hivatás.
Gondolom.
Azért csak "gondolom", merthogy ugyebár én nem vagyok újságíró (még írásnak is csak nagy jóindulattal nevezhetõ az a tevékenység, amit végzek, mert csak betûket teszek egymás után, nagyon ritka az az eset, mikor a szófüzéreket másoknak értelmezhetõ tartalommal tudom ellátni), és még ezek mellett úgy érzem, hogy van abban valamiféle felelõsség is.

És határozottan elcsodálkozom, mikor az újságíró nem érez ilyeténképpen. Vagyis úgy mond, ír egy hírt, hogy az abban rejlõ lényegi információ nem kifejezetten az igazságot tudatja. De már megint.. vagyis, akkor kicsit pontosítok.

Egy kisbusz szállított óvodásokat, és egy kersztezõdésben -ahol neki volt elsõbbsége- beleszaladt egy terepjáró. Ez sem elhallgatásra érdemes, de ahogy az egészet tálalták és ami végkövetkeztetéseket levontak belõle, nos attól a bicska kinyílt megint a zsebemben.

Hogy is volt?

Most éppen abból csináltak igazi hírt, hogy azt a kisfiút, aki kizuhant a buszból és utána a busz meg rázuhant a testére, az elsõ mentõ legénysége csak felületesen megvizsgálta, majd magára hagyták.
A második mentõvel érkezõ orvos élesztette újra, majd szállította el a helyszínrõl a gyereket, aki azóta már nincs életveszélyben.

Azon lovagoltak, hogy miért hagyták ott, gyakorlatilag segítség nélkül azt a kisfiút, mikor láthatóan nem volt menthetetlen.
Gyõrfi Pál az OMSZ szóvivõje elmondta, hogy a mentési protokoll szerint jártak el a kollégái.
Ez abszolút érthetõ. Tényleg az, semmi más nem kell hozzá, mint higgadt, normális paraszti ész. Akkor is így kell dönteni, ha ez a földön fekvõ kisgyerek szempontjából embertelennek tûnhet. (Hiszen, ha több traumás sérült van, akkor mindig azt kell elõbb ellátni, akinél nagyobb esély van a megmentésre. Tehát súlyos, aztán életveszélyes. Aztán aki megkarcolta magát utána már az is jöhet.)
Borzasztó maga a kérdés, de ez nem jelenti azt, hogy megkerülhetõ.

És egyszerûen hányok a tálalástól, ahogy ezt elõadták, most konkrétan a TV2-n a Tények-ben.

A másik a biztonsági öv kérdése. Illetve ennél is az, ahogy ezt a kérdést tárgyalták.
Végsõ konklúzióként az derült ki, hogy csak és kizárólag a szülõ felelõssége, ha ilyen történik, hiszen az óvoda csak felajánlja a lehetõséget, elrendezi a megvalósítás feltételeit, de a szülõk felelõssége, hisz õk adják -aláírásukkal igazoltan- a hozzájárulásukat az óvodán kívüli elfoglaltságokhoz. Ergo: õk engedték a gyerekeiket olyan buszba, amiben nem volt biztonsági öv és gyerekülés, ez sajna az õ bajuk... mindenki más mossa a kezeit.

Értem én, értem. De qrvára nem tetszik.

Naná, a Tv2-s riportot nem találtam, pedig ide akartam tenni. De a hírrõl itt van egy, meg még egy cikk.

Ez megint az én morgásom csak.

ujraelesztes