Upload failed. Maybe wrong permissions?

User Tools

Site Tools




Ügyintézés


  

Mára összegyûjtötem a feladataim, amiket a városközpontban kellett elintéznem, mert az már éppen olyan távolságban van, ami nekem nagyon megterhelõ -ha olyan állapotban vagyok, akkor elérhetetlen.


Nem részletezem a történteket. Az eleje hónapokkal ezelõttre nyúlik vissza, illetve a gyökere immáron 8 éve vert tanyát, porrá zúzott, szilánkokra robbant kerek világunk maradékában, tehát  ma hivatalos papírokat kell intéznem bankban, postán, önkormányzaton. 
Ez önmagában sem egyszerû menet, de az én esetemben még nehezíti a dolgot, hogy a memóriám olyan, amilyen. Különösen amikor a fájdalom napokra helyhez köt, illetve a csip-csup dolgok, mint a személyes higiénia is homlokgyöngyözõs, elõre rettegõs, gigászi kihívásként jelennek meg, gyakorlatilag a normálisnak mondható szint is töredékére zanzásodik az agyamban. És néhány het -mert már hetekben lehet számolni- ez van, s most kaptam egy levelet, miszerint nem tettem eleget egy hivatalos kötelezettségemnek.
Elfelejtettem.
Hívtam is azon nyomban a hivatalt, s kezdtem mondani, hogy mi a helyzet, ám a "néni", az elõadó hölgy, szavamba vágott, s közölte:
- Nem érdekel. Ilyet már hallottam, ha egy héten belül nem jlenik meg, feljelentem!

Nem folytattam a mondókám, csak annyit mondtam, hogy oké, amint tudok ott leszek, elbúcsúztam s letettem.
A nap további részét sírással töltöttem.
Mára tudtam megszervezni, hogy eljussak a hivatalig, jött is Mónika, ki legalább annyira roki, mint én, sõt, hiszen lábilag nagyobb kihívásokkal küzd... csakhogy neki van autója, sõt, mi több, vezetni is tudja azt, úgyhogy dacolva a szemerkélõ esõvel, nekiindultunk. Õ a parkolóban várt, míg én bejártam a helyeket.

A hivatalban azzal fogadott a néni, hogy elnézést kért.
Leesett az állam. Tisztáztuk a ki-merre-meddig-miért-et, elintéztem az elintézendõt s eljöttem. Azt mondta, aznap mikor velem beszélt én voltam a negyedik, akivel gyakorlatilag szó szerint ugyanezt a párbeszédet kellett (volna) eljátszania, s elszakadt a cérnája, utána egész délután bõgött.

Azóta ezen pörgök. Nem lehet egyszerû az asztalnak azon az oldalán lenni. (Nem, ezen sem az, sõt, de én csak én vagyok. "Csak" a magam bajaival kell megküzdenem. De nekik?) Szóval, nem lehet könnyû bárhol ügyintézõnek lenni. Hülyék számolatlan mennyiségben vannak, ez tény, különösen gondolom, ilyen helyen, és az emgber türelme nem végtelen.
És dicséretes, ha van lelke (még), mert ez, hogy most képes volt elém állni és elnézést kérni, ez mindenképpen ezt jelenti nekem. Úgyhogy összességében jól végzõdött a kanosszajárásnak indult mai utam, meg is ünnepeltem ezt egy szelet raffaello sütivel.

Hmmm... 


  2009-09-11
  ~~DISCUSSION~~
10 hivatal talema

ugyintezes

Záróra, megintNyolc éve - talemául