Mind, mind egy szálig, akik életünk során megsérültünk, majd a nulláról kellett felállnunk s folytatnunk, nap mint nap ugyanezt tesszük.
És nekünk nem csak "édesapánk" siet segítségünkre, hanem -ha szerencsések vagyunk sok és olyan barátaink vannak, akik valóban megfelelnek a szónak: barátok- szükségünk van MINDEN segítségre, hogy mûködni tudjunk.
A vastaps, az állva nekünk tisztelgés ugyan elmarad, de a küzdelem nem kisebb, mint ez a tagadhatatlanul hõsies, dicsõséges és magasztosan tiszteletreméltó eset.
Le a kalappal a futó elõtt!
Mi megelégednénk annyival, ha élni hagyna a jelen rezsim.
← Ha már imád levelezni... | Lepattanó → |