TEPrev - 36.

Ma nem volt Cili, de meghagyta ukáznak, hogy kéredzkedjek be a tornaterembe délelõtt és csináljam végig az egyedül végrehajtható gyakorlatokat, mert ne maradjon ki ennyi nap.
Ennek megfelelõen neki is indultam a szokott idõben, és le is táboroztam a folyosón.
Míg vártam, egy egylábamputált férfi, akit már többször láttam korábban egy másik úrral beszélgetett. Én meg "hallgatóztam" önkéntelenül.
Elõbbi azt ecsetelte, hogy mennyire elhagyja magát a sok nyomorék, mert mind tudna járni, de inkább tesped a tolószékben. Õ amikor levágták a lábát, nem csinált belõle nagy ügyet, felveszi a mûlábát, és ugyanazt megcsinálja, mint elõtte. Igaz, dolgozni nem dolgozott, de õ megy és él, a sok nyomorék meg, akiknek megvan mind a két lába és tesped a tolószékben, úgy kiborítaná belõle mindegyiket, hogy csak! 

-Mert nyilván mindenkinek épp ugyanannyi baja van, mint magának, ugye?

(Nem bírtam ki. És a sztenderd választ meg is kaptam:)

-Maga nem tudja!!! -ezt valahogy kiszedem minden baromból egy-kettõre. S folytatta:
-Én révész vagyok, és mindet úgy kiborogatnám a székbõl, hogy felébredjenek!!

Ezen a ponton elröhögtem magam és felálltam -na, ez most nem olyan egyszerû, de itt volt motiváció a mielõbbi teljesítésre- és kib mérgesen -de a legsátánibb vigyorral amit csak elõ bírtam kotorni- elhúztam emberi társaság közelébe.

Volt idõ, amíg nagyon, mardosóan szerettem volna bekerülni a Révész közösségbe. Nekem a révészek nagyon sokat segítettek. De azt, hogy ez a humanoid, ezzel a mentalitással mi a retkeslósz kereshet közöttük, egyszerûen fel nem foghatom!!

Visszajöttem, megettem a reggelim, aztán megint megpróbálkoztam a tornával és becsöppentem egy csoportos csípõtornába, ami tökéletes volt.

Utána még ultrahangot kaptam a vállamra, aztán meglátogatott Ildike. Itt vagyok május 22. óta, s a mellettünk lévõ terem az ebédlõ.de eddig még egyszer sem voltam benn. Most ennek is eljött az ideje.

Jól kiröhögtük a hely börtönjellegét, ittunk egy automatás kávét,. ettünk egy mákos-meggyes batyut és már indult is. Hüpp... (Szegény, nagyon szerethet engem, mert 4-kor indult innen s 8-ra ért haza. Köszönöm, Ildike!)

A börtönjelleg igazolására egy-két adalék (hiszen: "Itt rend van! Nem emelgetünk és nem cserélgetünk ágyat!"):

- lift üzemel 6:30-21:00;
- három szint, szintenként egy tv, mindegyik fixen egy csatornára állítva, s ez nem változtatható: fsz: m1; 1.em.: tv2; 2. em.: rtlklub;
-tévénézés ideje: 6:00-22:00; ha esetleg fenn ragadt a hüjenyomorék, mert belebambult a zertéel lebilincselõ mûsorába, s a földszinten van a körlete -vagy m1 és emelet, vagy na, ezek random permutációja, ugye-, és nem lépcsõzhet, nos, akkor így járt!!!!
- mikrohullámú sütõ, mely a betegek életét könnyítendõ létezik s a folyosón van elhelyezve, csak és kizárólag 6:00-22:00 között használható;
-egy kivétellel minden szoba komfort nélküli, tehát közös vizes helyiségek vannak a folyosón -wc és fsz-, melyek csak reggel 6:00-22:00 között használhatók;
-büfé nyitva tartása 6:00-15:00, péntek-szombat-vasárnap pedig 6:30-14:00;
-mely helyiség, tehát ahol a büfé üzemel az könyvtár is egyben s tornaterem is;
-ja,és onnan nyílik az egyetlen terasza az intézménynek, mely nem akadálymentes.
-a gyógyászati segédeszköz bolt -én még sose láttam nyitva,de a nyitva tartása hivatalosan még érdekesebb, mert h-sz egyig, többi napokon zárva.

Kiskorú gyámoltaknak vagyunk nézve s kezelve itt. A szuverén felnõtt, döntésképes ember, mint olyan, itt ismeretlen fogalom.

És még folytathatnám a sort, de most ennyi is elég. Lehet, holnap összeszedem a konkrét akadálymentességi aggályokat. Melyek nem az én személyes nyígéseim, hanem szabvánnyal szembemenõ hiányosságok, s amelyek az ide rehabilitálódni jövõk amúgy sem könnyû életét nehezítik még.

Most megnézek egy MisFits-et. Na.

teprev_36