..., hogy ennek meg kell lennie, hát vissza is rángatott a padomra. Pedig vívódtam és talán még mindig, de erre való tekintettel itt vagyok.
Nos, igen. Vagy mondja valaki, hogy nem, de nem gyõz meg ezzel, tehát igen.
Mosoly, némi hitetlenség, határtalan elégedettség, öröm, izgatottság, új és még újabb és várva-várt élmény...
Hiszen arra való tekintettel, nem mondhatok mást, némely eleme életemnek, nos, meglehetõsen éééééérdekes....
← SÖR! - az illetékes füleibe kiabálom, hátha célba ér... | Végre kimondatott! → |