Happy Feet.
Szeretem a rajzfilmeket, öreg tyúk vagyok, s ezexerint erõsen infantilis is, de ennyi baj legyen!
Most ezt néztem meg. Igyexem összegezni a benyomásaim.
Tisztában vagyok azzal, hogy üzenetet kell (ajánlott) hordoznia majd' mindennek. Lehet ez általános érvényû dolog, elõfordulhat, hogy nagyon konkrét ügyrõl van szó, de lehet, hogy csak a puszta kikapcsolódás a átvehetõ plussz...
Én a rajzfilmeket (modern, nem hozzám -öregtyúkhoz- illõ nevén, animációs filmeket) ez utóbbi célzattal keresem, s általában nem is szokatm csalódni. Most mégis azt kell mondjam, hogy ugyan nem vártam sokat ettõl a mozitól, ehhez képest még annyit sem kaptam...
Persze, tetszenek a rajzok, helyesek a nemnormi figurák, az alaphelyzet is nagyon okés lehetne -é.: egyetlen tagja az amúgy igen zárt, jól mûködõ közösségnek marhára nem az addig megszokott normáknak megfelelõen produkál, s ebbõl adódik az alapkonfliktus, aztán teljesedik ki az egész mesefonal-, de a végére ordítóvá alakuló népnevelõ szándékkal rám erõltetett globális környezetmentõsditõl a hajam kihullott...
Újfent felmerül bennem, lehet, hogy megöregedtem? Ezzel én már régóta tisztában vagyok... de legalább azt reméltem, hogy a rajzfilmeket nem nõttem ki...
Táncoló talpak
← Tomcat a terrorista | Sértett indulat → |