Upload failed. Maybe wrong permissions?

User Tools

Site Tools






Szubjektív vs objektív - kijelentőmódban


  Mondám, REPÜLTEM.

Azt is elmondtam, hogy nekem mit jelentett, illetve még most is -és amíg néhai agyam helyén a tágas térben megmarad- mit jelent. Ahogy azt is, hogy Csülök elmondta -akinek, és az ASE-wingchair egészének, köszönöm, most is és folyamatosan-, ez nem volt szép felszállás.
  Én mind aközben csak annyit éreztem, hogy ülök, próbálok nem útban lenni és egyszer csak már nem nyom a gravitáció a sziklához, mert kigurultam róla a légbe bele... Abban a pillanattöredékben, mikor a kerekek már nem a talajt érintették, hanem lebegtek alattam, így én magam is a levegőben, s még nem éreztem az ernyő emelését -ez tényleg csak egy villanás volt, sőt, lehet, hogy ilyen nincs is, csak megcsaltak receptoraim- akkor olyan hukk-szerű valamit éreztem... de ahogy jött, el is múlt, mert az ernyő tartott, nem estem, hanem lebegtem... határozott különbség, de nem is, mert a lebegés csak a töredékében volt az egésznek, hiszen az ernyő folyamatosan vitt, így valóban repülés volt ez.
  De nem emiatt kezdtem ma ebbe, bár ez folyamatosan itt él -és késztet unhatatlan vigyorgásra, évek óta nem fordult elő igazán már, hogy utcán mentemben vihogtam volna fel, de szombat óta többször is... na jó, az ír kiruccaim késztetnek ilyesmire, és nem tudom elég nyomatékosan elmondani mit is jelent nekem ez-, hanem egy, a siklóernyőzésemre kapott reakció miatt.
  Nem fogom megnevezni akitől kaptam, mert nem fontos a személye. Már nem az övé, hanem az, hogy kitől is érkezett ez.
  Feltettem a fészre az örömködésem, a képekkel, videókkal együtt, és mindenki ámuldozott, ami fura lenne ha nem lenne..., mert valóban ámulatra méltó ez az egész, a bravúr pedig, amit a hirtelen oldalszélbe váltó erő miatt Csülök -és a "földi stáb"- véghez vitt, az pedig nettó tiszteletet ébreszt.
  Bennem.
  Ott, én nem éreztem ilyet, mert halovány dunsztom sem volt, hogy milyen a_felszállás... az egész okán éreztem kíváncsiságot, az egész tudás miatt, a felelősség felvállalása okán éreztem tiszteletet, s ebben benn volt az is, ha bármi gixer adódna, azt Csülök megoldja. Hiszen, Ő ezzel foglalkozik. És én ennek tudatában, ezzel a teljes hittel, teljes bizalmammal vállalkoztam erre a kalandra.

A komment, ami miatt most írok, s amit azután én nyilvánosan megválaszoltam, majd ezután törölt az írója -akit nem nevezek meg itt, s gyanítom, jégmezőmön sem fog megtapadni, mert a túlélőkészletem fontos része ez... (magamnak nem kell részleteznem, s annak sem, aki ismer...)-, tehát a komment cirka így szólt:
  "Ez életveszélyes volt."
  Én pedig erre valami olyasmit írtam, hogy
  "Nem. És nem vártam mást tőled. Köszi a megerősítést."
  (Mert nem ez volt az első ilyes megjegyzése, anno, az elsőkor még csalódást okozott, utána már csak bosszantott, most pedig már igazán csak untat.)
  Erre privátban kaptam az ívet folytatólagosan, és ez már elment a gúnyolódásig, valamint a végtelen ostobaság* szintjéig, melyet az általam a "regénynyi" mocskolódásra adott felelet váltott ki. (Persze tudom, hogy ez csak kamuostobaság, csakis a nyíltság hiányát és nem észbeli képességek nemlétét jelenti, sőt, gyanítom, talán némi alkoholfok is szerepet játszhatott ebben, de ez csak megérzés, mert a stílusa erre utalt.)
  Hiszen az alant idézett -és csakis az én szavaimat írom le itt- sorokat írtam, majd erre a gúnyosan epésnek szánt, de csakis az okoskodást igazoló választ kaptam, mely a polkorrektséget célozta porrá zúzni. Csakhogy itt szó sem volt polkorrektségről, de erre visszatérek.
  Tehát a válaszom:
  "Hátha megérted a különbséget: A.) "Ez életveszélyesnek látszik!" B.) " Ez a felszállás konkrétan életveszélyes volt." De -már- nincsenek illúzióim. És igen, befejeztem. Te fortyoghatsz, engem -most sem- rántasz magaddal. "

Mert ez fontos különbség, és ennek köze nincs a polkorrektséghez, az ugyanis akkor áll fenn, ha azt mondom a fenti alapkommentre:
  -Abszolút hozzá nem értőn, szubjektív szemszögből, de általános érvényűen megfogalmazott igaztalan kijelentés.
  Ha nem alkalmazom a polkorrektséget, akkor pedig azt mondom:
  -Vérbutaság.
  Előbbi talán érthetően kifejtett, utóbbi pedig csakis emocionális reakció.

Ma egész nap ezen morfondíroztam, illetve többször eszembe jutott, s a délelőtt folyamán, sőt, már munkába menet megtaláltam a -számomra- megfelelő s szerintem pontos párhuzamot.
  Tehát: ez a felszállás, illetve az, hogy én a nyomorék, vállalkoztam erre, "életveszélyes".
  Mondja egy abszolút kívülálló.

Tegyük fel, hogy valaki egy ember cirka száz darabra tört csípőcsontját és ízületét szedi ismét ízekre, s kis, lego-kockákként rakja azt újra össze.
  Ez életveszélyes.
  Mondja ezt egy abszolút kívülálló.

Ha ezt a tevékenységet mondjuk egy tehenész végzi, vagy egy útépítő, vagy egy fogász akár, akkor minden bizonnyal, s valóban életveszélyes... de ha egy arra kifejezetten készült, azt éveken át tanult s felügyelet mellett gyakorolt s gyakorlatot szerzett ember végzi, akkor is adódhat olyan helyzet, ami akár életveszélyes is lehet.
  Ám, ekkor lesz mérhetetlenül fontos, hogy nem "egy tehenész .., vagy egy útépítő, vagy egy fogász.." van ott, hanem az aki ezt, felelőssége teljes tudatában felvállalta.
  HISZEN MEGVAN A TUDÁSA AZ ADÓD(HAT)Ó GIXER MEGOLDÁSÁRA.

(Nem véletlenül írtam e példát.)

Csülök megoldotta, és szót sem érdemelne, mármint magyarázatképpen, legfeljebb méltatásként, ha nem kaptam volna ezt a megjegyzést, pontosabban ha nem hatványozta volna még ezt a rosszindulatot levelezésben a magát végtelenül felhergelő kedves fésztárs...

Ha valaki nem érti a szubjektivitás és objektivitás közötti különbséget, az nem érti a "szerintem" névmás hiányát, illetve annak hiányának ordító voltát.
  Én buta vagyok, és tudom, nevetséges is. De ha választhatok, s választok is, nem ítélkezem, ám válasz nélkül csak akkor hagyok egy sértést, ha az azt kimondó személye -már- nem számít.

A padomra leteszem, mert a fenti párhuzam -siklóernyős felszállás teli oldalszélben profin megoldva vs addig még senki által túl nem élt darabokra robbant csípőcsont csoportazonos vér-intoleranciás pácienssel, 10 órás műtéttel való helyreállítása- az én történetemben fontos.
  Nekem fontos.

Az pedig nem különben és mélységesen tiszteletre méltó, ahogy ezt kezelte Csülök, az pedig kifejezett baj, hogy a leszállásról nem készült felvétel, mert az tankönyvi példa szintjén tökéletesen zajlott -és ez megint szubjektív megjegyzés-, ráadásul egy zsebkendősaroknyi területen.
  Riszpekt.
  És most is vigyorgok.... nekem egy meghatározó élménnyel több van, és nagyon sajnálom, hogy van aki ezt nem értékeli... sőt -bármely indíttatással is magyarázva-, még hadakozik is velem.

Az a kis pont, ott a légbe benne... az voltam én, összekötve a profival és a mindkettőnk számára biztonságot nyújtó ernyővel.

171117_1.jpg

Köszönöm!

..................................
  Az ismétlés s tudás rokoni kapcsolatát nem elhanyagolva másolom ide a támogatáshoz szükséges dolgokat:
  "https://www.facebook.com/pg/asewingchair/about/?ref=page_internal
  Bankszámla szám: Amatőr siklórepülők egyesülete 65100149-11329466 Pátria Takarékszövetkezet (közlemény: wingchair támogatás) "

2018.11.21., 17:56
  ~~DISCUSSION~~

féltés fogalomzavar kaland polkorrektség rosszindulat siklóernyő talema tisztelet

szubjektiv_vs_objektiv_-_kijelentomodban

A veréb ugrik - A siklóernyős -pölö én- repülSorozatosan - American Gods