Upload failed. Maybe wrong permissions?

User Tools

Site Tools




Priznic - Ágy felvonásban


  

És tényleg.


Még csütörtökön láttam -most meg szombat van- és ülepednie kellett, persze amúgy is szaladtam -...mellesleg...ehhhehhheeeeee.... nyazsgem, megjegyzem...- most folyton, tehát nem is volt igazán idõm összeszedni a gondolataim ehhez, pedig ez sem olyan gyeregombóc_hammbekaplak dolog, úgyhogy kell hozzá a kvázi nyugalom.
Mert ez nem hétköznapi, nem átlagos, nem sablonos. Ám nem is erõltetett, nem is méjnsztrím, de nem is szájbarágós.

Az ötlet briliáns. Ahogy a TÜNET EGYÜTTES minden dolga az -már amelyikkel volt szerencsém találkozni, persze; a többirõl pedig csak gondolom, de ezt megelõlegezem ennek a csapatnak-, és ezt én végtelenül élvezem. (Ahogy volt szerencsém ehhez mondom, korábban is: 1, 2, 2/a.)

Elõbb, mikor megbeszéltük, hogy elmegyünk erre az elõadásra, csak a színészt -GÕZ ISTVÁNT, no meg a társulatot-, illetve a darab címét: Priznic, ismertem. De direkt nem néztem utána részletesebben a dolognak, pedig a késztetés többször elkapott, de erõt vettem magamon, mert azt gondoltam, elõítéletek nélkül kell erre is tekinteni, jobban járok, ha tiszta lapra érkezik a bármely impulzus melyet közvetít majd nekem ez. És
ezt is jól tettem.


/Priznic elõkép innen, ni/

A Thalia olyan klasszikus hangulatú, nekem olyan sztenderd színház miliõvel bíró hely, ennek az Arizóna Stúdió-jában volt az elõadás. Nem késtünk, sõt, ezért kicsit még tipródnunk is kellett a nem_rokinak_való_vidék elõtérben, de aztán bejutottunk, s onnan nyakunkba kaptuk az elõadást.



Jellegzetes, állandó kép ehunnan, e/



Két ember, amint egymás mellé kerülnek egy kórteremben. Ismeretlenül egymásnak, de hasonló élethelyzetben, hisz kórházba kényszerülve párhuzamosaik találkoznak.
Igen, nyakunkba kaptuk, hisz kis interakcióval kezdõdve, kielemezték az ágyban fekvõk például a mankóimat is... de nemcsak én jelentettem célpontot, bár a mankóm egyértelmû ilyenkor, mert volt akinek a szakállát -õt agysebészként azonosították-, vagy szemüvegét -õt pszichiáternek látták- szúrták ki. Ez megadta az alaphangot.
Majd pár perc ilyen belsõ közjáték után sodródni kezdtünk a darabbal...



Nosztalgikus hangulatba kerültem, persze. Hiszen az én életemben van 14 hónap, mely a kórházi létben telt, s ebben voltak bizony ééérdekes közjátékok. Unikálisak, de mégis beillenek egy nagyon is sablonos mintába, melybõl most ízelítõt kaptunk, briliáns megfogalmazásban, elõadásban. Akkor is emlékszem ezekre, ha az elsõ három hónapra egyáltalán nem. Vagyis a maradék 11 hónap is tartalmaz szép számmal említésre méltó történést, s lám, nemcsak én vagyok így a kórházzal.

(Ahogy hajlamos vagyok bármiben, sõt, majd' mindenben MEGLÁTNI EZT... s észrevenni ott is, ahol nem is nehéz.)

Majd egy idõ után elkezdtek szállingózni a nézõk, egyszer mintha láttam volna, hogy kvázi meghajoltak, s tán mintha elbúcsúztak volna tõlünk a színészek, de engem ez nem zavart, hisz áhítattal néztem, hallgattam õket s tettem volna ezt bármeddig, de egy idõ után kínos lett. Illetve nem, de már egyértelmû volt, hogy menni kék.
Kár. Én szívesen maradtam volna még akármeddig, mert amit az a két ember csinált ott, az a verbális iszapbirkózás az maga a tökély.
De sajna beugrott az A. E. Bizottság, s hagytam magam.




Naná. kifelé is megtaláltak -nem világszép mivoltom okán, hanem mankóim miatt, de ki mire lehet büszke, ugye-, így én jobbulást kívántam nekik eljöttömben, ha már megszólíttattam.

Köszönöm, nekem kifejezetten jobbulást hozott.


  2013-02-02
  ~~DISCUSSION~~
priznic talema thalia stûdió tünet együttes

priznic_agy_felvonasban

Biztos, hogy ezt akartátok?Nyírfának - tán gondolat ébred....