Sok-sok példát lehet hozni a fenti mondat alátámasztására, de most ismét a minket, az engem szorosabban érintõ területrõl, a rokkantak életét befolyásoló kormányzati hozzáállásról kel beszélnem.
Jelen regnáló -52% szavazattal parlamenti 2/3-ot s azzal a demokrácia szabályait felrúgva, teljhatalmat nyert- kormány e társadalmat szegmenseire bontotta, azokból egymással acsarkodó csoportokat kreált, külön-külön mindet bûnösnek kikiáltva, így az oszd meg és uralkodj technikáját remekül alkalmazva a felsõ 5%-nak juttatva a társadalmi javak nagy részét. (ABNORMÁLIS ORSZÁG)
Sokszor írtam errõl, egyik elsõ ellenségcsoportja az elmebeteg királynak és bárkormányának a rokkantak csoportja volt, elõbb csak szavakban, hangulatkeltésben, majd konkrét tettekkel is bizonyította felénk való viszonyát, s teszi ennek megfelelõen a dolgokat nem lohadó hévvel, azóta is.
A kezdeti -tán elsõ- majdhogynem finoman adagolt hír az volt, hogy a világ. de Európa viszonylatában is rengeteg -arányaiban indokolatlan számú- a rokkantnyugdíjat kapó, nyugdíjkorhatár alatti magyarok száma. Ezen változtatni mindannyiunk jól felfogott érdeke, hiszen a sok ingyenélõ -s innentõl már nyíltan csalónak neveztek bennünket- aki benn van a rendszerben, s még aki valóban rokkant is -ám, hangsúlyozták, aki rokkant sem munkaképtelen, csak kihasználja a rendszert-, tehát miattuk megy csõdbe az ország. Innentõl ellopta a rezsim a szabályoknak megfelelõen kapott rokkantnyugdíjunkat s visszamenõleges törvénykezéssel azt egy nevenincs, szabályozatlan fogalommá: rokkant_ellátássá vagy rehabilitációs_ellátássá degradálta. De ez sem volt elég, ugyan, hiszen ez csak az elõjáték volt, hiszen minden volt III. csoportos rokkantat kötelezett e gyáva és embertelen rezsim -élén az elmebeteg királlyal-, hogy akár végleges státuszú, akár még soros vizsgálatra váró is volt az ember, önként kérni legyen kénytelen (a paradoxon maga, ám ha nem kérte önként a delikvens, hogy ugyan bizonyítsa már tekintetes narancsbagázs s fizetett orvosszégyen bérencei, hogy valóban rokkant az illetõ) a felülvizsgálatot, melynek szabályait -láss csodát- az elvárt sok százezres létszámcsökkentéshez szabták. Vagyis, ami a korábbi munkaképesség változás értékelésében x%-ot ért, az e rendelet után már nem x-et, hanem y-t ér, s utóbbi biztos, hogy kisebb szám, mint elõbbi.
Ám, még így sem jött be a királyi elvárás, s még így is bizony túl sokan maradtak a hivatalosan, már politikai górcsõn át nézve is átvizsgált rokkant státuszban. Ergo: át kellett írni az ellátások összegét is. Mivel amikor ellopták a nyugdíj_státuszt, azzal a mozdulattal ellopták a nyugdíjszerzõ éveket is, s azok alatt szerzett jövedelmet is, egy tollvonással lenullázva a számítások alapját, így kellett hasra ütéssel bökni egy számra, mely az ellátás nagyságát hívatott jelezni. Embertelen pénzrõl beszélünk.
Mint a munkanélküliek jövedelempótló ellátása, csak ebben benne van még az is, aki nem tud dolgozni, annak esélye sincs, még arra sem, hoyg mondjuk fû alatt, feketén dolgozzon, s még az is, hogy a rokkantnak az esetek túlnyomó többségében járulékos betegségei is vannak s a havi gyógyszerköltsége igen magas.
De rendben, nem sorolom tovább, kanyarodjak már vissza eredeti mondandómhoz -ám ezek kellettek a jelen mese megértéséhez-, ami éppen ezen a ponton kapcsolódik igazán.
Hiszen a szlogen az volt, hogy a rokkantnak is sokkal jobb, ha dolgozik s nem ingyenélõ, s hasznos tagja a népgazdaságnak társadalomnak, s pláne akkor nem a rendes, dolgos igazmagyarnak kell eltartania a csalót.
Nomármost. Ehhez csak csendesen annyit mondanék... és nem, nem azt mondom, ami valóban eszembe jut s van benne tápcsatorna s méhek-virágok satöbbi, hanem azt, hogy szíveim, amíg az akadálymentesítés olyan, amilyen s amíg annak határidejét az elmebeteg minielnök eltörölte, addig pofa alap ez ügyben is, mert távmunka mint olyan nincs, eljutni meg a munkavégzés helyére pedig sok esetben képtelenség... de a kormányzati propaganda akkor is az, hogy vissza kell vezetni a megváltozott munkaképességûeket a munka világába, mert ez nekik is és nekünk is -mondák ezek, mintha két faj lennénk...- jó.
Ehhez képest ezt olvasom:
ORBÁNÉK CSÚNYÁN KISZÚRTAK EGY VAK KÖZSZOLGÁVAL
...
NAVRACSICSÉK: EMBERTELENSÉGBÕL JELES
...
Kérdezem én, ha a saját fészkükbe szarnak, ha a saját keblükön melengetett dísz-rokkantat -s hangsúlyozom, az emberrel együtt érzek és kicsit sem hibáztatom semmivel, jogász, a munkáját végezte s mellesleg vak is, hitt e gyilkos rezsimnek legfeljebb, de ez nem bûn, a bûn az amit ezek tesznek- is képesek így kicsinálni, akkor mi, akik nettó rokkantak vagyunk s netán még dolgozni sem tudunk, szóval akkor mi mégis mire számítsunk?
Pontosítanék, jelen Magyarországán, a lelki vakok törvényeket hoznak s betartatják azokat.
/INNEN, E/
← Véresen komoly | A gyûlölet - La haine; 1995. - másodmegjelenés itt → |