Upload failed. Maybe wrong permissions?
A tegnapi alvás -http://lattilad.org/vicky/doku.php/talema/blog#nk_16-_3- nagyon jót tett, bár még reggel az autóban álmos voltam.
Vizittel kezdtünk, végre leadtam Főorvosasszonynak az elmaradt gyógyszerallergia listámat, aztán kis pihi után közös torna indult is. Egy nagyon erős gerinctornát vett fel Zsuzsi egy holnap távozó betegnek, így abban vettünk részt mind, hát én szelektáltam a feladatok között.. Zsuzsi mondta is az elején, aki nem bírja, abbahagyja és szépen mosolyogva vár... na, ez ment.
Egyéni tornám volt Ágival és most azzal töltöttük az időt, hogy az általam tegnap bevitt két támbottal gyakorlatoztam.
Para... naná...
De gondoltam, jobban járok, ha felügyelet mellett próbálkozom ezzel, hiszen itt félnapokon át avatott szemek előtt lehetek, így kisebb az esély arra, hogy esetleg rosszul rögzül valami. Mert nyilván ebben is van olyan, ami kézenfekvőnek tűnik, ám valaminek -izomcsoport, ízület, mittomén...- rosszat tesz, s ha úgy rögzül, azt nagyon nehéz korrigálni. Így pedig, ha az elején rám szólnak s tudatosul bennem az ilyen, akkor tán kisebb eséllyel rontok a dolgon...
Meglepetésemre Ági azt mondta, jól csinálom, és egész nap azzal jártam, sőt, azzal is jöttem ma haza. (Mindenki annyira örült teljesítményemnek... nos, másfél évtized után elértem magamban oda, hogy elhiszem, boldogulok akár két bottal.... huh... még el kell helyeznem néhai okos agyam helyén a tágas űrben ezt... Tagadhatatlanul fárasztóbb... sokkal, mint a mankózás. De a billegalitás miatt ez fontos, hiszen a bot távolról sem ad akkora stabilitást, mint a könyökmankó, így rám is szükségem van.... ööö)
Masszázst kaptam Héditől, aztán a bal csípőmre valamelyik elektromos mütymüty kezelést. Kati, aki az elektroterápiát adja, megbeszélte Főorvosasszonnyal, hogy a lábszáram/lábfejem érzéskiesése miatt a bokám ilyetén kezelését hanyagolni kell, helyette kaptam valami kencét, amivel be kell dunsztolni azt a területet. Nos, ma már dögfáradt vagyok, így holnapra halasztom ennek az antiflogisztizének a kipróbálását.
Beültem kéztornára és ismét konstatálhattam nem vagyok egy labdamágus... de a finom mozgásoknak jót tesz ez, az biztos.
Aztán irány a tetőétterem, ahol is ismét rácsodálkozhattam a gyönyörűséges kilátásra, majd onnan mentünk a konditornára.
Ja, ma nem autóval vittek át a főépülethez, hanem átsétáltam, kísérettel persze, de két bottal. Sokkal hosszabb így az út... és magasabbak a lépcsőfokok is. Hö.
Ja,és a bottal bármit csinálni nem egyszerű... mármint hiába van a kezeimre "kötve", attól az még messze nem olyan jó, mint a csuklós mankó a kezek szabadságát illetően, de ezt csak ki kell tapasztalni.
Kondin ismét súlyokat emelgettem a dekupárnán egyensúlyozva, s épp ez vezetett a botos elhatározásra. Pontosabban az előző kondin kiderült iszonyat billegalitásom, melyen a bot használatával kényszerűen javítok. Vagy nem fog menni. Tehát gyakorlatozom.
Holnap péntek. Szombatot meg átalszom. Na.
NK '16- 4
A tegnapi alvás -http://lattilad.org/vicky/doku.php/talema/blog#nk_16-_3- nagyon jót tett, bár még reggel az autóban álmos voltam.
Vizittel kezdtünk, végre leadtam Főorvosasszonynak az elmaradt gyógyszerallergia listámat, aztán kis pihi után közös torna indult is. Egy nagyon erős gerinctornát vett fel Zsuzsi egy holnap távozó betegnek, így abban vettünk részt mind, hát én szelektáltam a feladatok között.. Zsuzsi mondta is az elején, aki nem bírja, abbahagyja és szépen mosolyogva vár... na, ez ment.
Egyéni tornám volt Ágival és most azzal töltöttük az időt, hogy az általam tegnap bevitt két támbottal gyakorlatoztam.
Para... naná...
De gondoltam, jobban járok, ha felügyelet mellett próbálkozom ezzel, hiszen itt félnapokon át avatott szemek előtt lehetek, így kisebb az esély arra, hogy esetleg rosszul rögzül valami. Mert nyilván ebben is van olyan, ami kézenfekvőnek tűnik, ám valaminek -izomcsoport, ízület, mittomén...- rosszat tesz, s ha úgy rögzül, azt nagyon nehéz korrigálni. Így pedig, ha az elején rám szólnak s tudatosul bennem az ilyen, akkor tán kisebb eséllyel rontok a dolgon...
Meglepetésemre Ági azt mondta, jól csinálom, és egész nap azzal jártam, sőt, azzal is jöttem ma haza. (Mindenki annyira örült teljesítményemnek... nos, másfél évtized után elértem magamban oda, hogy elhiszem, boldogulok akár két bottal.... huh... még el kell helyeznem néhai okos agyam helyén a tágas űrben ezt... Tagadhatatlanul fárasztóbb... sokkal, mint a mankózás. De a billegalitás miatt ez fontos, hiszen a bot távolról sem ad akkora stabilitást, mint a könyökmankó, így rám is szükségem van.... ööö)
Masszázst kaptam Héditől, aztán a bal csípőmre valamelyik elektromos mütymüty kezelést. Kati, aki az elektroterápiát adja, megbeszélte Főorvosasszonnyal, hogy a lábszáram/lábfejem érzéskiesése miatt a bokám ilyetén kezelését hanyagolni kell, helyette kaptam valami kencét, amivel be kell dunsztolni azt a területet. Nos, ma már dögfáradt vagyok, így holnapra halasztom ennek az antiflogisztizének a kipróbálását.
Beültem kéztornára és ismét konstatálhattam nem vagyok egy labdamágus... de a finom mozgásoknak jót tesz ez, az biztos.
Aztán irány a tetőétterem, ahol is ismét rácsodálkozhattam a gyönyörűséges kilátásra, majd onnan mentünk a konditornára.
Ja, ma nem autóval vittek át a főépülethez, hanem átsétáltam, kísérettel persze, de két bottal. Sokkal hosszabb így az út... és magasabbak a lépcsőfokok is. Hö.
Ja,és a bottal bármit csinálni nem egyszerű... mármint hiába van a kezeimre "kötve", attól az még messze nem olyan jó, mint a csuklós mankó a kezek szabadságát illetően, de ezt csak ki kell tapasztalni.
Kondin ismét súlyokat emelgettem a dekupárnán egyensúlyozva, s épp ez vezetett a botos elhatározásra. Pontosabban az előző kondin kiderült iszonyat billegalitásom, melyen a bot használatával kényszerűen javítok. Vagy nem fog menni. Tehát gyakorlatozom.
Holnap péntek. Szombatot meg átalszom. Na.
2016.09.08., 20:42
~~DISCUSSION~~
| ← Tiszta szívvel - (még) fimetlenül | NK '16-5. → |