Upload failed. Maybe wrong permissions?
A szerda laza nap, s ez a tegnap után igazán helyénvaló volt. (Ímé mondom néked: http://lattilad.org/vicky/doku.php/talema/blog/nk_16-_2)
Ma megint új felé mentünk -halovány dunsztom sincs a konkrét irányról-, majdnem időre benn is voltunk -a keszi dugó sztenderd....
Azonnal a tornaterembe kellett mennem, mert csoportos kartornával kezdtünk, s már majd' mindenki ott volt.
Naná, hogy alám három sámli kell -mert kényelmi szempontjaim nem engedik meg, hogy egyre leüljek... az onnan való felállás esélyét pedig egyenesen nevetségessé teszik...- így sajna úgy kellett az utolsóként érkező delikvens alá sámlit keresgélni a folyosón... tsak a baj, az van velem... hehe...
Ott, Zsuzsi ki is osztotta kinek-kinek a napirendet, így kiderült: nekem rövid napom leszen.
A kartorna után pár perccel később közös torna volt, ismét az ágyon, Ági vezényletével.
Majd berongyoltam a székemhez és az egyszerűség kedvéért ott átvettem a fürdőruhám, hisz az uszodánál az öltözőről sok minden elmondható, de a tágas tér nos, az nem... S épp, mikor le akartam lépni, egy kollegina ... vagyis na, egy szobatárs említette, hogy tán elektromos kezelésre akár mehetnék még, mert ugye az mindennapi elfoglaltság... hö... mivel én új vagyok -életemben most járok először.... höhö... az új épületben, ugye....- totál érthető, hogy okos fejemből ez kifele esett... nem mentség az agyhiány, de bonyodalom forrás, s kalandosítja az életet...
Tehát Kati szobáját útba ejtettem már pakkjaimmal felszerelkezve és megkaptam a bokámra a mai delejt. (Tényleg meg kell néznem most is, hogy nem hagyott-e kéretlen nyomot a mai tappancshely, hiszen érzéketlen terület az a vidék nekem. /A tegnap -örömömre és Katiéra csakúgy-, nem hagyott nyomot, csak a tekergetés miatt lett egy göb a lábfejemben a külboka felől, de ez még nyitott kérdés... mármint ennek az eredete, meg az is, hogy csinál-e valamit./)
Kellemeset beszélgettünk, majd kollegina átvitt autóval ma is a főépülethez, ahol is az uszoda felé vettük az irányt.
Én olyan régen voltam itt, hogy... a szekrényrend megváltozott azóta. Immáron nem kulcsos a rendszer -régen, emlékeimben minden szabad szekrényben benn volt a kulcs, melyet bezárva s a kulcsot magaddal víve lehetett biztonságban hagyni a pakkot-, hanem lakathely van, melyre saját lakatot lehet/kell hozni. Na, ez nekem nem van. Úgyhogy cipő le, papucs fel -ami nem póttalpalt-, s így a pakkommal felmálházva, két mankóval a vészterhesen vízfoltos folyosón áttipegtem a medencéhez.
Persze, hogy paráztam... naná, akkor is ha ezt várom minden évben a leginkább, mert ez nekem különösen jó... Ha más nem is a ki- s bejutás a medencéből/be, kacifántos kicsit, de mint egy sellő, úgy veszem az akadályt... hehe... Persze, nagyon jó volt, s hogy mennyire ért el a mélyen lakó izmokig, meg tudom is én, majd ma éjjel derül ki igazán... ez így szokott lenni.
Ezután már ebédelni mentünk csak, majd a szokásos kávézás és Ágival a sütizés volt hátra.
Nehéz az élet, na. :)
Nagyon sok időm volt most, de úgy elbeszélgettük, hogy észre sem vettem, már három óra van. Néhány perc múlva jöttek is értem,és ugyan lányos zavaromban majd a saját táskám hagytam az asztalnál, de ugyan már, ennyi nálam belefér...
Négy előtt értem haza és azonnal lefeküdtem -mert már az autóban itt-ott elbóbiskoltam-, és fél hétig aludtam. Rám fért.
Ja, ma bevittem a két botom is, remélem holnap lesz idő és alkalom gyakorlatoznom vele. Hiszen -csakis a hagyományok végett, ugye- ez ügyben is parázom...
NK '16- 3.
A szerda laza nap, s ez a tegnap után igazán helyénvaló volt. (Ímé mondom néked: http://lattilad.org/vicky/doku.php/talema/blog/nk_16-_2)
Ma megint új felé mentünk -halovány dunsztom sincs a konkrét irányról-, majdnem időre benn is voltunk -a keszi dugó sztenderd....
Azonnal a tornaterembe kellett mennem, mert csoportos kartornával kezdtünk, s már majd' mindenki ott volt.
Naná, hogy alám három sámli kell -mert kényelmi szempontjaim nem engedik meg, hogy egyre leüljek... az onnan való felállás esélyét pedig egyenesen nevetségessé teszik...- így sajna úgy kellett az utolsóként érkező delikvens alá sámlit keresgélni a folyosón... tsak a baj, az van velem... hehe...
Ott, Zsuzsi ki is osztotta kinek-kinek a napirendet, így kiderült: nekem rövid napom leszen.
A kartorna után pár perccel később közös torna volt, ismét az ágyon, Ági vezényletével.
Majd berongyoltam a székemhez és az egyszerűség kedvéért ott átvettem a fürdőruhám, hisz az uszodánál az öltözőről sok minden elmondható, de a tágas tér nos, az nem... S épp, mikor le akartam lépni, egy kollegina ... vagyis na, egy szobatárs említette, hogy tán elektromos kezelésre akár mehetnék még, mert ugye az mindennapi elfoglaltság... hö... mivel én új vagyok -életemben most járok először.... höhö... az új épületben, ugye....- totál érthető, hogy okos fejemből ez kifele esett... nem mentség az agyhiány, de bonyodalom forrás, s kalandosítja az életet...
Tehát Kati szobáját útba ejtettem már pakkjaimmal felszerelkezve és megkaptam a bokámra a mai delejt. (Tényleg meg kell néznem most is, hogy nem hagyott-e kéretlen nyomot a mai tappancshely, hiszen érzéketlen terület az a vidék nekem. /A tegnap -örömömre és Katiéra csakúgy-, nem hagyott nyomot, csak a tekergetés miatt lett egy göb a lábfejemben a külboka felől, de ez még nyitott kérdés... mármint ennek az eredete, meg az is, hogy csinál-e valamit./)
Kellemeset beszélgettünk, majd kollegina átvitt autóval ma is a főépülethez, ahol is az uszoda felé vettük az irányt.
Én olyan régen voltam itt, hogy... a szekrényrend megváltozott azóta. Immáron nem kulcsos a rendszer -régen, emlékeimben minden szabad szekrényben benn volt a kulcs, melyet bezárva s a kulcsot magaddal víve lehetett biztonságban hagyni a pakkot-, hanem lakathely van, melyre saját lakatot lehet/kell hozni. Na, ez nekem nem van. Úgyhogy cipő le, papucs fel -ami nem póttalpalt-, s így a pakkommal felmálházva, két mankóval a vészterhesen vízfoltos folyosón áttipegtem a medencéhez.
Persze, hogy paráztam... naná, akkor is ha ezt várom minden évben a leginkább, mert ez nekem különösen jó... Ha más nem is a ki- s bejutás a medencéből/be, kacifántos kicsit, de mint egy sellő, úgy veszem az akadályt... hehe... Persze, nagyon jó volt, s hogy mennyire ért el a mélyen lakó izmokig, meg tudom is én, majd ma éjjel derül ki igazán... ez így szokott lenni.
Ezután már ebédelni mentünk csak, majd a szokásos kávézás és Ágival a sütizés volt hátra.
Nehéz az élet, na. :)
Nagyon sok időm volt most, de úgy elbeszélgettük, hogy észre sem vettem, már három óra van. Néhány perc múlva jöttek is értem,és ugyan lányos zavaromban majd a saját táskám hagytam az asztalnál, de ugyan már, ennyi nálam belefér...
Négy előtt értem haza és azonnal lefeküdtem -mert már az autóban itt-ott elbóbiskoltam-, és fél hétig aludtam. Rám fért.
Ja, ma bevittem a két botom is, remélem holnap lesz idő és alkalom gyakorlatoznom vele. Hiszen -csakis a hagyományok végett, ugye- ez ügyben is parázom...
S ha már víz, csak mert őket szeretem:
2016.09.07., 19:28
~~DISCUSSION~~
| ← NK '16- 2. | Tiszta szívvel - (még) fimetlenül → |