Upload failed. Maybe wrong permissions?

User Tools

Site Tools






NK '16- 15.


  Előzmény: http://lattilad.org/vicky/doku.php/talema/blog#nk_16-_13-14.
  Az utolsó nap ebben az etapban. Az előző két nap után meglepetésszerűen kipihenten ébredtem, és ennek megfelelően indultam neki a napnak, mely, tudtam, nem lesz könnyű.
  Ahogy mentünk befelé, ismét Kriszta is velünk utazott -vagy én Krisztáékkal, vagy mi ketten: Kriszta meg én a Támogató szolgálattal... -, s így utolsó, biztosan közös utazásunk örömére, odaadtam neki a telefonszámom, azzal, amit ilyen esetben szoktam mondani és rögzülten vallok is: csak úgy is, vagy ha éppen lenn van és nem akar igazi, közeli baráttal, rokonnal, vagy nem is, nem nem_akar, hanem úgy érzi, ezt nem tudja megbeszélni velük, de talán valaki aki hasonló úton jár, megértheti őt, nyugodtan hívjon. Mert egyáltalán nem biztos, hogy tudok effektíve segíteni az aktuális bajon sőt, sokkal valószínűbb, hogy nem tudok, de az biztos, hogy a lelkén lazítani azzal, hogy elterelem a gondolatait egy rövidebb-hosszabb semmiről való beszélgetéssel -vagy akár monológot is bevállalok-, így ha nincs más ötlete, egy próbát ez is megér. Úgy láttam, örül neki. Én pedig ennek örültem... és azzal pedig végtelenül meghatott, amit ezután tett: belenyúlt a táskájába és amíg beszélt, markában szorongatott valamit. Ezt mondta (uszkve):
  -Annyira örülök, hogy megismertelek és gondolkodtam rajta, hogy mivel tehetném ezt nyomatékossá, így szeretném ha elfogadnád ezt örömöm kifejezéséül! -és átadott egy pici, olyan 4x3cm-es finom, rózsaszín, kerámia szívecskét.
  Szóhoz sem jutottam ....é s azóta sem. Tudom, írtam már, de nagyon örülnék, ha még sokszor írhatnám is ezt, nekem ezek az ilyen élmények, óriási előre taszigák. Tudom, hogy nekem mit jelentenek az utamon a tanítóim. S szeretném azt hinni, hogy én is, legalább megközelítőleg olyan kapaszkodót nyújthatok spam -kéretlenül szerzett, de túlélés módban kényszerűen felhasznált- tapasztalataimmal a saját útjának elején járónak, amivel könnyebbé lehet az élete.
  Megható, és nettó öröm, mert azt szűröm le ebből, hogy az én hablatyom akkor nyilván neki jelenthetett valamit.
  Beértünk, és lepakoltam a helyemnél, Kriszti most bejött a szobámig, mert elvitte a bőröndöm és azokat a cuccaimat -pl a mankóim, hiszen botos lettem, ugye...:)- amikre aznap már nincs szükségem, mert hazafelé a főépületben szednek össze, és nekem magamban, a táskámmal is bőven elég feladat átbattyognom -mert nem biztos, hogy lesz éppen aki szabad és autóval is van és engem átvinne-, nincs elég kezem -és energiám-, a bőröndöt is átcincálni.
  Készültem és bevittem az osztály dolgozóinak egy képet. Hiszen előző nap, a mikorkimerre kiosztásnál Zsuzsi ismét elmondta, hogy a társalgó amolyan gyülekező tér, ahol keresik a kezelők a delikvenseket, csak éppen még eddig -a költözés óta- nem sikerült eléggé otthonossá tenni, segítsünk ebben, ha van ötletünk. Nos, én mással nem tudom meghálálni azt amit tőlük évről-évre kapok s pláne amit az idei turnuson előreléphettem az utamon, így kapva kaptam az alkalmon és egy általam készített tulipáncsokrot ábrázoló, keresztszemes öltésekkel és színeiben hozzáillő pamut paszpartuval készült képet vittem köszönetem kifejezésére. Gondolván ez akkor hasznos is.
  Nem nagy, 40x40cm-es, fakeretbe fogott kép. Nekem a konyhában, volt, amíg Erik át nem vette a helyét, azóta pedig várta, hogy méltó feladatot kaphasson. Nos, ez most az. Remélem, szeretni fogják.
  Le sem vettem a cipőm, mert máris kezdődött a kartorna. Péntek lévén zenés volt. Kaland az élet!
  Alig maradt idő, már mehettünk is kondira, így jó is, hogy a cipő rajtam maradt, Zsuzsi átvitt autóval, tehát nem kellett túráznom. (Ja, eleve nem akartak engedni, mert az előző napjaim -ők is látták- nehezek voltak, de bátran mondtam, hogy már jól vagyok, így engedéllyel mehettem.)
  Szőnyegre le, nem emlékszem pontosan -naná- a gyakorlatok sorrendjére, de pláne még csak a feladatokra magukra sem, a lényeg, hogy súlyokat cibáltam, labdát szorongattam térddel, meg összekötött lábbal cibáltam gumiszalagot és ilyesmi... a felállás nem lett egyszerűbb, de ennyi "kalandot" megér az az egyensúly javulás amit ez alatt a három hét alatt megéltem.
  Nagyon megköszöntem Krisztának ezt, óriási előrelépés ez nemcsak fizikailag, hanem a lelkem is kerekebb lett most, és ismétlem, nagyon régen nem történt velem ilyen már.
  Utána vissza és rögvest kezdődött is a fekvőtorna, de már nem volt időm a szobámba menni, tehát az ágy melett vettem le a cipőm, úgy tornáztam. Felvételes volt, így volt olyan rész benne, amit én csak végigpihiztem, hisz a két csípőprotézis néhány mozdulatsort lehetetlenné tesz. Utána csak tessék-lássék módon vettem vissza a cipőm és átmentem a kis tornaterembe, mert egyéni tornám következett.
  Most csípőmacera volt, átvettünk egy rakás gyakorlatot, emelgettem lábaim, bemutattam az összes reakció-mimikám ami csak a palettámon van s sokaknak fokozottan tetszik... de mentségemre, ez nálam alaptartozék, és értékelni kell, hogy most már valamennyire tudom befolyásolni, de az első cirka egy évben egyáltalán nem volt efelett semmilyen hatalmam, tehát arcomra azonnal kiült minden érzelem... nyitott könyv vagyok most is, de akkor aztán ... még borító sem volt ...
  Onnan "rohanás" bokatornára, most labdás móka, amit imádok..., utána megkaptam a záróm, benne a VPMO ambuláns lappal, azon pedig a befekvés tényével, meg a receptjeim. Ahogy aláírtam az átvett példányokat, kihasználtam az alkalmat és bemutattam az újonnan szerzett 10filléresnyi méretű, előző este felfedezett, akkor bordó, mára sötétkékké vált bevérzés foltot a jobb oldalon nőtt lábam bokáján. Mivel nem ütöttem meg, vagy ilyesmi, Főorvosasszony is arra jutott, hogy a fokozott megterheléstől lett ilyenné, kímélet és kivárás, valamint egy kenőcs a javaslat rá. A kivárás azért, mert ha csak a mostani fokozott terhelés az oka ennek, akkor elmúlik majd, ám ha a mankó vs bot, akkor pedig egy jelzés, amit komolyan kell venni. Tehát most kivárás és drukk... mert nekem jó ez a bot dolog...
  És vége is. Átöltöztem -bár a cipőm egyész nap nem sikerült papucsra váltanom, így akár azt is odaadhattam volna Krisztának, hogy az autóban legyen már.... átvitt Kati a főépületbe és ott vártam. A lábszáram új kivirágzása miatt nem mehettem már vízbe, de amúgy sem fért volna bele, mert legkésőbb fél egyre oda akartak érni értem a busszal. Nos, ebből kettő lett, mert dugóból ki, dugóba be toporgással sikerült csak eljutni az OORI-ig.
  Szóval, az idei NK véget ért. Amikor szólnak, megyek a VEPO-ra,szintén három hétre és reményeim szerint ide is jövőre, de ez a turnus letelt. És én akkorát haladtam, amekkorát már nagyon régen.

Köszönöm!

2016.09.24., 12:39
  ~~DISCUSSION~~

bot mankó mankó vs bot nk oori talema vepo

nk_16-15

NK '16- 13-14.Lásd meg az embert!