Nincs hova hátrálnunk!

Ez a mondat mindenki elõtt tiszta, ugye?

Volt már kifizetetlen számlád? Csekked, amit csak tologattál? Ráfanyalodtál már a Tesco rövid szavatossági idõ miatt leárazott élelmiszereire? Vetted már lejjebb a termosztátot, gondolván, megspórolhatsz így havi 416 Ft 78 fillért?

Nem? (Mondd a címed, meglátogatlak!)
Mióta vagy viki barátja/üzletfele, vagy szíjjártó futsalltársa netán lézerjani rokona?

Ha viszont igen, s ez a válasza a honfitársaim cirka 98%-ának, akkor legalább fogalmad van a dologról.

Én, ahol csak lehetõségem van rá  -ahol konkrétan nincs is, ott is... pl utazáskor, ha szóba kerül stb-, elmondom a véleményem, leírom amit gondolok, és megyek ahová tudok. Ehhez eddig mindig segítségre volt szükségem, a tegnapi volt az elsõ eset, amikor baj nélkül -a legkirívóbb példa, ahol kénytelen voltam megtanulni, hogy nekem semmi keresnivalóm egyedül egy ekkora TÖMEGBEN- saját erõbõl tudtam jelen lenni és ennek épp úgy nem örülök, ahogy a linkelt operaházi benn a farkas kinn a bárány végén elmondtam néhány nap híján három éve.... "/este/ 11 óra is elmúlt mire hazaértem. Ma pedig még nem öltöztem fel, mert teljesen szét vagyok ütve. Már mondtam, de tessen végre komolyan venni: nagyon ajánlom törpének, hogy térjen észhez és vonuljon illegalitásba, öntse magát aranyba, aludjon téli álmot vagy bánom is én, de hagy ne kelljen  már többször kimennem demonstrálni a jó ég megáldja szerencsétlen alkalmatlan mitugrászt, mert ezt én nehezen viselem!
Na."
Tehát december 16-án országszerte több helyen demonstrációt hirdetett meg a demokratikus ellenzék, hiszen mostanra mindenkinek szakad a cérnája. Minden -kivétel nélkül, minden- társadalmi csoport célponttá vált és a leggyengébbekbõl -é.: érdekérvényesítésre képtelen- az utolsókat is kiszipolyozza az elmebeteg és remekül kiépített bratyi alapon mûködõ rendszere.
Nekem elsõ körben meghívásom volt a pesti tüntetésre, de kiújult a lábszáramon -a többször átültetett bõrfelületen a vérellátási és nyirokkeringési zavar miatt- két, egyelõre piciny fekély, ami arra int, hogy álljak le. Így azt hittem, nem tudom kifejezni a véleményem sehol, ám megláttam a fészen egy felhívást, mely ehhez kapcsolódó helyi, tehát battai demonstrációt hirdetett, így mégsem szakadt bennem a szó...
Így lehetõségem volt megnézni most elõször a battai karácsonyt közelebbrõl is, mert gyógytornáról rögvest odamentem, de rengeteg idõm volt kóricálni.

Ugye szép?






Beszélgettem egy jót, és elõször mocis szabadságomban felmentem a piacig s ott is körülnéztem -fel is fedeztem néhány akadálymentesítési anomáliát, de ez másik történet-, kaptam szaloncukor kóstolót, mely arra sarkallt, hogy vegyek is egy zacsinyit -meg is dicsértem a fiatalember promóját... meg jól is esett persze a kedvessége is-, majd áttettem székhelyem a_kockához. Melynek megépülése okán kezdtem magánharcom a város közterületeinek akadálymentesítéséért, hiszen ha erre van pénz -és sok pénz- akkor tán juthatna néhány járdaszegélyre is...de vissza a tegnaphoz, csak ez a sztenderd gumicicám, ugye.
Épp a fagyhalál küszöbén álltam -ültem-, mikor megérkeztek a szervezõk és a többiek. És nagy-nagy hálával mondom, velük érkezett egy kondér forró, fûszeres tea is!!! (Kesztyûbe bujtatott ujjaim örömódát zengtek míg markolták poharam...)

Nem voltunk túl sokan -a metropol SZERINT 50-en-, pár tucatnyian, de mind ugyanarra gondolkodunk és ez nagyon jó volt. Néhány beszéd után Törzsök Tibi -aki mellesleg a szomszédom is, aki televíziós múlttal, tehát újságíróként volt a moderátor- megkérdezte, hogy valaki akar-e szólni.
És akart.
Nemcsak én.... na, de én is, ez tény.
Volt épp a védett kor elõtt álló munkavállaló, akit kiraktak az állásából, devizahitellel és költségtérítéses egyetemista gyerekekkel, volt szakszervezeti vezetõ, volt kereskedõ és voltam én, aki megint, mint mindig egy olyan témát pendítettem meg, amit "kívülállók" -é.: még nem érintettek- nem szoktak. (Ismét elmondom, félreértés ne essék, ezt soha senkinek nem kívánom, sõt, kicsit sem gondolom, hogy pl "majd megtudnád!", dehogy, csak azt mondom, erre nem gondol az ember addig, amíg õ maga vagy egy közvetlen családtagja nem kerül ilyen helyzetbe... s ez így van jól.) De az egyáltalán nincs jól, sõt, az bûn, hogy a döntéshozók, akik kezében -most pláne- milliók élete, de életminõsége tagadhatatlanul van, azok minden gyenge csoportot kicsinálnak. Hogy ez a rezsim, úgy mûködik, hogy akitõl csak lehet elvonni mindent, és az abból származó "kvázitöbbletet" a haverokhoz, "aki ér annyit" (idézet szabadon lézerjanitól) annak a zsebeibe pumpálják. Hogy fejlesztés az országban már szinte nincs -persze kivéve a stadionokat-, és azt, hogy a közmunka nem váltja ki a valódi munkavállalást, hiszen csapdába zárja az azt kényszerûen végzõt, ráadásul a statisztikákat oly mértékben torzítja ami már ismét az egész gazdaságra kihat.

Mocimon ülve készítettem egy-két képet, hogy nekem meglegyen ez az esemény, mert -ahogy ot is elmondtam- örülök, hogy az én városomban is vannak emberek akik tenni képesek.







A szervezõkkel is sikerült beszélnem, és innen végre már személyesen is ismerhetjük egymást, mert a fész szervezésre remek, de sokkal többet ad egy kézfogás annál.
Köszönöm... és bárcsak ne kellene ilyet szervezni!

...................................

Egy CIKK errõl.

nincs_hova_hatralnunk