Nincs egy hely

Mondá volt Révész Sándor, ámde most én mondom ezt, hiszen egyetlen olyan hely sincs hõn szeretett városkámban, ahol éjnek idején nyugodtan elkávézgathatna az ember. Így nem volt mit tenni, idelátogató blogger és én, kénytelenek voltunk az egész éjszakát itt tölteni nálunk.

Mint azt volt szerencsém már megemlíteni, megint mozgalmas lesz a hétvégém, s ennek az eseménysorozatnak elsõ hírnökeként vendéget vártam ma. Vagyis már tegnap.
Na.

Úgy terveztük, hogy ellenõrizzük a zEbatta csíkoskávé állományát, melyet is teszünk egy egész éjen át tartó beszélgetés során ama szórakozóhelyen. Csakhogy nem elég, hogy mint kiderült az nincs nyitva éjjel, de még egyetlen másik helyet sem találtam, vagyis maradt a talemalak. Kávézgatni ez is remek, gondoltam s nem is tévedtem.
Sok témát érintettünk, de szinte minden kanyar után visszatértünk Fiala János új könyvéhez, a Péklapát-hoz. /Ehun van e/
Most álmos vagyok, úgyhogy nem tudom komolyan összefoglalni beszélgetésünk, de tény, hogy nagyon jó volt.
Két dolgot viszont most meg kell jegyeznem (ja, tán három az a kettõ)
1. Amint kisétáltam blogger elé a vasútállomásra nemes egyszerûséggel szilánkokra fagytam. S ezt jeleztem is neki, hogy itt megemlékezem errõl. Tessék! :P
2. Mikor elbúcsúztunk (kb. 4:20 környékén), én álltam a kapuban, s vártam, hogy visszanéz-e, mert integetni akartam. De nem tette. Ehhh... Morcos vagyok.... na...
3. (...mondtam...) Egy rakás anyag került a gépemre jóindulatának köszönhetõen. Pajor Tamással az élen. (Köszönöm!)

Jó volt ez a dumaparti, na. Remélem, blogger sem bánta, bár a vasútállomás várójában, fázva-szorongva töltött üres óráknál tán azért itt, õ is jobban szórakozott.
Ugye?

...

/A címben említett dalszöveg itten, ni megtalálható/

nincs_egy_hely