Upload failed. Maybe wrong permissions?
Bakker!
Most ki vagyok vonva mindenféle forgalomból, pedig mához egy hétre indulok világgá!
Hetente háromszor járok gyógytornára. Elbaktatok az sztk-ig (mostanság már egészségügyi intézménynek hívják, micsoda flanc!! bezzeg az én koromban!!), s ott Edit -minden battai gyógytornászok leggyógytornászabbika- kezébe veszi gubanc formát öltött lábam, s addig el nem ereszti, amíg valamennyire normi külsõt nem nyer az. Osztán van némi mezitláb való sétafika mankó nélkül, ami nem okoz gondot amúgy, ám most minden elõjel vagy figyelmeztetõ egyéb nélkül egyszercsak földbe gyökereztem.
Félúton a tükör és a bordásfal között.
Visítottam egy kellemeset, majd egy tapodtat sem tudtam mozdulni. Editre a frászt hoztam -nem kevésbé magamra- és ott dekkoltam a tornaterem közepén néhány percig.
Edit a kezembe nyomta a mankót és persze rögtön azt is mondta, hogy hoz egy másikat is, de én nem hagytam, gondoltam, valahogy csak hazaevickélek.
Hát, ez meg is történt. Azóta pedig tulajdonképpen csak romlott a dolog. Már elõkerült a rég nem látott járókeretem (örömmel üdvözöltük egymást) meg keresem a zoknihúzómat is, közben meg azon agyalok, hogy mit fognak szólni hozzám a repülõn, mert , mához egy hétre megyek Írországba nyaralni. Feladom a leckét a SkyEurope-nak is!
Tegnap már muszáj volt elmennem orvoshoz. (Merthogy az említett megtorpanásom még múlt pénteken volt.) Gondoltamm hátha tud mondani valamit, vagy másik fájdalomcsillapítót írni, vagy tudom is én.
A rendelõ elõtt nem mertem leülni, mert csak alacsony, de nagyon dizájnos székek vannak, s gondoltam nem tölteném ott az egész évet, úgyhogy ácsorogtam az ajtó mellett. Hol egyik lábamat terhelve, hol másikat.
Aztán, hogy egyik jobban fájt, mint a másik, úrrá lett rajtam zakkantmárti és potyogni kezdtek a könnyeim, miközben félhangosan röhögtem.
A doktornõ felemelte a gyógyszerem dózisát a duplájára, és felírt egy izomlazítót is, valamit elküldött röntgenre. (Ilyenkor újra le kell menni a földszintre és bejelentkezni a recepción, hogy most éppen a röntgenbe kell mennem. De most a doktornõ azt mondta, hogy õ ennyi terhet le tud venni a vállamról, tehát én gyalogoljak csak a röntgen felé õ meg leszalad a papírommal és elintézi, hogy nekem ne kelljen mégegy kört megtennem. Értkelem. Köszönöm!)
Szóval, most ott tartok, hogy ma fél 5-re mehetek az eredményért (mert tegnap nem volt orvos, aki megmondja, hogy mi a búbánat látszik -ha látszik valami egyáltalán- öreg, harcedzett csípõcsontomon), majd vissza a doktornõhöz.
Kaland, kaland hátán.
Pedig észhez kell térnem. Egy hét múlva ilyenkor már hajjjajjjjjj... nyaralok!!!!
2008-07-17
~~DISCUSSION~~
Nem vonzom be! Jön az magától.
Bakker!
Most ki vagyok vonva mindenféle forgalomból, pedig mához egy hétre indulok világgá!
Hetente háromszor járok gyógytornára. Elbaktatok az sztk-ig (mostanság már egészségügyi intézménynek hívják, micsoda flanc!! bezzeg az én koromban!!), s ott Edit -minden battai gyógytornászok leggyógytornászabbika- kezébe veszi gubanc formát öltött lábam, s addig el nem ereszti, amíg valamennyire normi külsõt nem nyer az. Osztán van némi mezitláb való sétafika mankó nélkül, ami nem okoz gondot amúgy, ám most minden elõjel vagy figyelmeztetõ egyéb nélkül egyszercsak földbe gyökereztem.
Félúton a tükör és a bordásfal között.
Visítottam egy kellemeset, majd egy tapodtat sem tudtam mozdulni. Editre a frászt hoztam -nem kevésbé magamra- és ott dekkoltam a tornaterem közepén néhány percig.
Edit a kezembe nyomta a mankót és persze rögtön azt is mondta, hogy hoz egy másikat is, de én nem hagytam, gondoltam, valahogy csak hazaevickélek.
Hát, ez meg is történt. Azóta pedig tulajdonképpen csak romlott a dolog. Már elõkerült a rég nem látott járókeretem (örömmel üdvözöltük egymást) meg keresem a zoknihúzómat is, közben meg azon agyalok, hogy mit fognak szólni hozzám a repülõn, mert , mához egy hétre megyek Írországba nyaralni. Feladom a leckét a SkyEurope-nak is!
Tegnap már muszáj volt elmennem orvoshoz. (Merthogy az említett megtorpanásom még múlt pénteken volt.) Gondoltamm hátha tud mondani valamit, vagy másik fájdalomcsillapítót írni, vagy tudom is én.
A rendelõ elõtt nem mertem leülni, mert csak alacsony, de nagyon dizájnos székek vannak, s gondoltam nem tölteném ott az egész évet, úgyhogy ácsorogtam az ajtó mellett. Hol egyik lábamat terhelve, hol másikat.
Aztán, hogy egyik jobban fájt, mint a másik, úrrá lett rajtam zakkantmárti és potyogni kezdtek a könnyeim, miközben félhangosan röhögtem.
A doktornõ felemelte a gyógyszerem dózisát a duplájára, és felírt egy izomlazítót is, valamit elküldött röntgenre. (Ilyenkor újra le kell menni a földszintre és bejelentkezni a recepción, hogy most éppen a röntgenbe kell mennem. De most a doktornõ azt mondta, hogy õ ennyi terhet le tud venni a vállamról, tehát én gyalogoljak csak a röntgen felé õ meg leszalad a papírommal és elintézi, hogy nekem ne kelljen mégegy kört megtennem. Értkelem. Köszönöm!)
Szóval, most ott tartok, hogy ma fél 5-re mehetek az eredményért (mert tegnap nem volt orvos, aki megmondja, hogy mi a búbánat látszik -ha látszik valami egyáltalán- öreg, harcedzett csípõcsontomon), majd vissza a doktornõhöz.
Kaland, kaland hátán.
Pedig észhez kell térnem. Egy hét múlva ilyenkor már hajjjajjjjjj... nyaralok!!!!
2008-07-17
~~DISCUSSION~~
| ← Van cukor, van tej | Mindennek ára van → |