Elõzmény: http://talema.blogter.hu/?post_id=18671
Én szegény, öreg tyúk... aki ugyan bizonyos szempontból igencsak túlkoros, bizonyos szempontból viszont nagyon is zöldfülû, most csak nézek ki a fejembõl... (:)
Mert igen, határozottan kedvem lenne a nagypályás játékhoz, s ki is szemeltem ehhez a megfelelõnek látszó játszótársat (vagy õ nézett ki magának engem? tudja fene...:), de most megint itt állok a vonal mellett, és tipródom.
Nem kellhetek én senkinek.
Vagyis: nekem se kell senki. (Bakker! Tudom, hogy ez a megoldás... akkor miért nem tudok ennek megfelelõen mûködni?)
Na, mindegy.
(De az érdekes párhuzamot nem bírom kihagyni: ez a reál vonal. Gépész, mérnök, matek-fizika tanár... most ez a választék........... de a maceráimmal együtt, a szanaszét hullott csomagolásba visszavarrt újmárti nem hiszi, hogy valóban nõnek tekinti valaki.)
nagypalyara_csabita_az_ember_yanyat
← Ildike | Most másodszor... → |