Mi van?
Itt-ott, illetve majd' mindenhol, de idõben mégiscsak itt-ott beleolvasgatok a blogtér körüli vitákba, a blogok osztályozásáról, egységes nemtommikrõl, meg mondanivalókról, meg torzsalkodásokról szóló írásokba, tudom ki(k) körül forog ez az egész.
Nem szoktam ezekhez még hozzászólni sem, mert egyrészt az én agyam kevés ezekhez, másrészt nem is igazán érdekel a dolog.
Számomra a blognak az õ tere egy park, s benne külön az enyém, csak az enyém egy pad. Olyan, ami nekem is kényelmes, hisz úgy készítették el, hogy egy magamfajta roki is el tudjon helyezkedni rajta. Az ül le mellém, aki akar, azzal beszélgetek akinek kedve van pár szót váltani velem, és akivel én meg akarok ismerkedni. Ez a pad, itt a nagy-nagy parkban már az enyém. Itt arról dumálok amirõl én akarok. Annyit, és olyan stílusban, amennyit és ahogyan én akarok.
Ha érdekel amirõl beszélek, s esetleg a stílusom is tetszik, szívesen látlak a padomon, van hely bõven, kucorodj ide mellém, mondd el, amit gondolsz, bármi legyen az, én válaszolok, aztán menj tovább. Legközelebb is látogass meg, ha van kedved! A szomszéd padokat rendszeresen végiglátogatom én is. :)
Nekem ez a Blogter. Virtuális otthon. Úgy rendeztem be a saját részemet benne, hogy nekem tökéletesen kényelmes legyen.
...
...
...
Egy idézet onnan az egyik hsz-bõl:
← Út | Ragályos a szószpark :) → |