Avagy, gondolj amit jónak látsz, higgy abban ami feloldoz és támaszt nyújt vagy éppen kényelmes, de úgyis az van amit Te akarsz...
Ha képes vagy a döntésre.
S persze nem biztos, hogy az a_jó is, abszolút értékben -bár e meghatározás maga is paradoxon, hisz egy minõségi besorolás nem lehet független mindentõl- de legalább az egyénbõl indul ki, Szubjektíve megfogalmazva: az enyém.
Ez az enyém.
EMITTEN említettem már, hogy egy strapás nap végén elkezdtem nézni egy filmet s a cselekmény bonyiságára -vagy amúgy sem túl nagy kapacitású s akkor igen lefáradt agyamra- való tekintettel nem jutottam benne messzire, csak az elsõ 20'-et sikerült abszolválnom, s most a minap megtaláltam, s magamnak tett elkötelezettségem -s öregnénis kíváncsiságom- miatt meg is néztem. (Baromi halk, így a talpam ökölbe szorult, úgy figyeltem, de átrágtam magam rajta.) (SORSÜGYNÖKSÉG)
ÍME a teljes Sorsügynökség, melyet egészében nem teszek ide, csak a trailer-ét:
A párja most, itt, nálam pedig egy réges-rég általam -naná, mikor még láttam, papír-alapon- olvasott s szintén a minap éjszakai horrorfilm-nézésem egyikeként látott nemes darab: STEPHEN KING: ÁLOMCSAPDA.
/Innen, e/
S miért is?
Csak.
És mert kapaszkodókat keresek, s találok.
Mert tudom, ki-ki maga választja a tanulnivalóját épp, s ha aktuális leképezése nem is vesz tudomást éppen futó projektjérõl, nem tudja kikerülni az annak megtanulásához kellõ helyzeteket.
Kinek mi a segítség egy-egy szinten.
Mindkét film a nincs_véletlen alaptézisrõl szól. Egyik messzirõl, másik szintén, és még negédesen is. De mindkettõ erõsít -vagy éppen ámít, hozzáállás kérdése- a tudatban, a döntés nem független tõlünk, nem egy rakás sakkfigura vagyunk a táblán, az_elnök játékában.
Legyen az_elnök akármi is.
És még egy, nekem van álomcsapdám. Saját, speciális.
mit_jelent_nekem_alomcsapda_sorsugynokseg
← ZENEMA - Sziámi: Ennyi | Döntés → |