Csak mert csak.
Minden jót…
… a jóakaróknak,
… az ellenségeknek,
… a megértõknek (bár azt hiszem, már nincs több, legfeljebb egy megértõ),
… az egészeknek,
… a sérülteknek,
… a boszorkányoknak,
… a vértet viselõ lovagoknak,
… az egyéniségeknek,
… a költõknek,
… az apró égitesteknek,
… az érdekeseknek,
… a távgyaloglóknak,
… az elvtársiasan gondolkodóknak,
… az énekeseknek,
… a gombáknak,
… a könnyedeknek,
… a társasági formulákat még tanulóknak,
... az ír magyaroknak,
… akiknek tartozom,
… akik tartoznak nekem,
… Esztergomnak,
… akik már várnak,
… akik már nem marasztalnak,
… akikkel tudok beszélgetni,
… akik nem tudtak velem soha,
… az egyszerûen levezethetõ alapigazságoknak,
… a számomra már érthetetlen -botnál bonyolultabb- téziseknek,
… az õszintéknek,
… a kegyes hazugságokkal élõknek,
… a hiányzó daraboknak,
… a hiányos képnek,
… akikben bíztam,
… akik bíztak bennem,
… akik hiányoznak nekem,
… s akiknek hiányzom.
Minden jót!
← Tárhelyet akarok! | Van gurulós bõröndöm! → |