Mi így vonulunk be a történelembe

És biztosan ezt akarjuk?

Telik megint a pohár, már talán túl is csordul.
Meg sem lepõdöm már, hogy félreértenek, nem ezen pörgök, ellenben az nem hagy békén -pedig ebbõl sem most élem az elsõ fejezetet-, hogy véresszájú ifjak, okos, vagy csak nálam okosabb gyereklányok, erõszakos, meglett de valamilyen téren erõsen mellõzött s ezért frusztrált férfiak, cincálják szét a hazámat. Persze ezt vegytiszta hazaszeretet álcája -s õket tökéletesen meg is gyõzve errõl- mögé bújtatva teszik.

Én meg egyrészt elhányom magam ettõl már, másrészt elgondolkodtam, valóban ez kell nekünk? Muszáj megtartanunk azt az imídzset, ami a jobb sorsra érdemes, de még magában is széthúzó nemzet képét mutatja?

Zsidó vagyok, cigány vagyok, öreg vagyok, nyomorék vagyok, nõ vagyok, de mindenekelõtt magyar vagyok.

És ez itt az én hazám.

   /Csepphely/

Eltagadnád tõlem?

mi_igy_vonulunk_be_a_tortenelembe_1